Õry Péter: a csapatmunka fontosságát tartom kiemelt iránynak

Az MKP-ban jelenleg mit tart a legnagyobb gondnak, aminek a megoldását megválasztása esetén abszolút prioritásként kezelné? Egyrészt gyakran megfogalmazott elvárás a domináns, irányadó pártvezető, másrészt a csapatmunka fontossága is. Ezek között milyenek legyenek az arányok, mi legyen fontosabb, illetve önmaga szerepét hogyan látja?

A Magyar Közösség Pártjának az elkövetkező időszakban is alapvetően a magyar közösség sajátos ügyeinek kezelését kell prioritásának tartania. Nézetem szerint egyértelműen az eddig is stabil és összetartó párt tevékenységét kell még jobban összehangolni azon lehetőségekkel, melyek a hatékony közösségi érdekképviseletet biztosíthatják. A népi bölcsesség szerint egy fecske nem csinál nyarat. Úgy gondolom, hogy az MKP esetében mindenképpen csapatban kell gondolkodni, hiszen egy parlamenten kívüli párt megjelenése a médiában egy-egy személyen keresztül sokkal nehezebb, ezért egyértelműen pártunk erős oldalát, a csapatmunka fontosságát tartom kiemelt iránynak. Azt gondolom, hogy egy jelölt megítélése elsősorban a küldöttek feladata, hiszen amennyiben jó munkát végzett vagy várhatóan hasznos tagja lesz a csapatnak, akkor bizonyára támogatást kap a kongresszustól.

Köztudott, hogy az MKP számára alapirány az etnikai politizálás, ezen az önmeghatározáson, illetve az ehhez rendelt kiemelt témákon változtatna-e bármit is? Az eddigi célkitűzésekből mit tart hangsúlyosan fontosnak, mi az, amit még célként fogalmazna meg?

Közösségünk önmeghatározásában fontos szerepe van a nemzeti, történelmi vagy vallási kötődéseinknek, nemzeti hovatartozásunknak. Ezzel együtt hosszú elemzések nélkül is leszögezhető, hogy az MKP a honi magyarságot kívánja elsősorban képviselni, ehhez a népcsoporthoz kötődik, és ezen nézetem szerint nem kell változatni. Ami viszont a célkitűzéseinket illeti, nagyon sok ügy van, ami megoldásra vár, ám itt két részre bontanám a feladatokat. Egyrészt vannak a jogsérelmek, az állampolgársági törvény kérdése, a Hedvig-ügy, a dunaszerdahelyi szurkolóverés... megannyi rendezésre váró ügy, s ezekre méltó megoldást kell találni. Rendezésük azonban állami feladat lenne, amíg viszont nincs megoldás, nekünk az a feladatunk, hogy ezeket az ügyeket képviseljük, tovább vigyük. Másik kérdés az építkezés kérdése, ami közösségünk jövője szempontjából elengedhetetlen. Itt elsősorban az önigazgatási koncepciónkra kell fókuszálnunk. Ez egy hosszú távú cél, amit lépésről lépésre, átgondolt stratégiával kell elérnünk.

Milyen tartalommal töltené meg a sokak által várt megújhodás kifejezést? Milyen pilléreken állna ez a változás? Elképzelései szerint mi lenne hangsúlyosabb, a fiatalítás, avagy az eddigi értékek megőrzése és a tapasztalt vezetők megtartása?

Amennyiben megengedi, itt egy pontosítással élnék. A fiatalítás nézetem szerint némileg túlmisztifikált kérdés, hiszen azt sugallja, hogy aki tapasztalattal rendelkezik, arra már nincs szüksége a pártnak, illetve a társadalomnak. Szerintem sokkal kifejezőbb generációváltásról beszélni, ami természetes folyamat, és ami egyúttal azt jelenti, hogy az eddigi tapasztalt közszereplők legjobb tudásukat egy másik generációnak adják át, segítve az „újakat”. Ki kell mondanunk, hogy ez nem kizárólag egy, a politikai pártok életében lezajló vagy előírt, elvárt folyamat, hanem érvényes más szervezetekre vagy a sport világára és még sorolhatnám.

Pártelnökként azonnal vagy a későbbiekben szorgalmazná-e a Smerrel és az SNS-szel közös kormánykoalícióban lévő Most-Híddal az együttműködést? Mi a véleménye Bugárék taktikájáról, hogy a választások előtt mindenfajta együttműködést elutasítottak, de a választások után kezdeményezői lettek a kétoldalú tárgyalásoknak? Megítélése szerint eredményesebb lehetne-e az MKP akkor, ha párbeszédet kezdeményezne egyes jobboldali szlovák pártokkal?

Valóban hónapok óta tartó örökzöld kérdés: ki és kivel tárgyaljon. Nézetem szerint a kérdés hangsúlyát szükséges a kiről a mire helyezni, arról nem beszélve, hogy számtalan dimenziója van egy-egy párt munkájának. Elsősorban a magyarságunkat érintő sajátos kérdésekben az intézményesített, közösségen belüli magyar-magyar párbeszéd formáját szükséges megteremteni. Ennek részesévé kell tenni a társadalmunkban meghatározó, országos jelentőségű intézményeket, a választatott tisztségeket betöltő személyeket. Természetesen a konkrétumokat ki kell dolgozni, ez részemről csupán az irány bemutatása. A magyar-magyar párbeszéd egy közösséget érintő, a közösségen belüli kérdések meghatározási szintje. Az Ön másik kérdése, a szlovák pártokkal történő együttműködés tekintetében viszont ez már nem csupán közösségi sík, hanem országos politikai szint. Ezen belül egy parlamenten kívüli párt elsősorban ellenzéki szerepkörben fejt ki politikai tevékenységet, ennek függvényében jár el. Egyébiránt az MKP az értékrendjével összhangban lévő szlovák pártokkal ma is kapcsolatban van, soha nem zárkóztunk el az együttműködéstől, viszont mindig partneri viszonyban és elveinkhez hű módon tettük ezt.

A megújhodás mellett, illetve azzal összefüggésben a másik nagy kihívás az, hogyan lehet a párt híveinek a táborát bővíteni. Az elmúlt hat év azt bizonyította, hogy hozzávetőleg százezer biztos szavazója minden körülmények között megvan a pártnak, ez azonban vélhetően ezután is kevésnek bizonyulna a parlamenti bejutáshoz. Milyen módon tenné láthatóbbá, vonzóbbá, még nyitottabbá az MKP-t, hogy a politikából már kiábrándult választók megtalálják a pártot, és önökre szavazzanak?

Ezekre a kérdésekre a MKP 2016. június 11-én megválasztásra kerülő vezetőségének kell érdemi megoldásokat keresnie. Természetesen vannak meglátásaim, viszont jeleztem, hogy olyan csapatmunkára van szükség, melyben több szereplő van, ezért jelen kérdést a kongresszust követően kell elemeznünk. Másrészt az alapvető feladat, hogy egy széles és átfogó társadalmi elemzést is el kell készítenünk közösségünkről, hiszen az elmúlt évtizedekben számtalan olyan folyamat zajlott vagy zajlik le, mely nem feltűnő, mégis elfordította a magyar polgárokat a politikába vetett hitüktől.

Az Ön víziója alapján öt év múlva milyennek kellene lennie az MKP-nak, illetve milyen mértékben kellene megváltoznia a felvidéki magyar közösség helyzetének?

Az előbb említettem, hogy nézetem szerint egy átfogó elemzést kell végeznünk közösségünk helyzetéről, ebből kiindulva kell meghatározni azt a letisztázott irányt, mely magyarságunk megmaradásának és gyarapodásának alapját jelentheti. A célok természetesen eléggé nyilvánvalók, hiszen az úgynevezett  önigazgatási koncepciónkban pontosan megfogalmaztuk azokat az alapokat, melyek hosszú távú megmaradásunkat biztosíthatják. Ebben a tekintetben nem elválasztatható az MKP és a felvidéki magyar közösség majdani megítélésének kérdése. Egy dologban biztos vagyok, mégpedig abban, hogy közösségünk megmaradása érdekében szükséges, hogy az MKP továbbra is a magyar közösség érdekében tevékenykedjen. További spekulációkba a jövőt illetően nem bocsátkoznék, hiszen a politika sodrában öt év nagy időnek számít. Más kérdés, hogy nézetem szerint elsősorban önmagunk, közösségünk önmegítélésében kell néhány alapkérdésre választ keresnünk, és még ennél is fontosabb lehet, hogy a közgondolkodást kell az egyénre helyezett hangsúlyról a közösségre, az anyagiasságról a szellemi síkra terelünk. Feladat van, és amit az adott helyzet megkövetel tőlünk, arra kell megfelelő válaszokat adnunk.