Örökség és közösség – Tanácskozás a XVIII. Emese Udvarházi Napokon
A Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselője védnökségével – ám az EP strasbourgi plenáris ülésén való részvétele miatt a politikus távollétében – megvalósuló rendezvényt a Kormányhivatal Nemzeti Kisebbségek Főosztálya anyagilag támogatta.
Miután Szobiné Kerekes Eszter, a Kultúráért és Turizmusért Társulás (KTT) elnöke a Felvidéki Népviseletes Babacsaládok Házánál köszöntötte a jelenlevőket, köztük több Búcsról elszármazott, ám az eseményre rendszeresen hazalátogató, továbbá komáromi és közeli községekből érkező érdeklődőt, röviden összefoglalta a mutatós gyűjtemény és az azoknak helyet adó ház történetét. Ezt követően tárlatvezetéssel párosuló babamustra következett.
A helyi Katona Mihály Alapiskola adott otthont az Örökség és közösség című konferenciának, illetve kerekasztal-beszélgetésnek. Elöljáróban Karkó János, Búcs polgármestere tudatta, hogy immár nagykorú lett hagyományos rendezvényük, amely iránt minden alkalommal sokan érdeklődnek. Aztán tartalmas ismeretgyarapítást és kulináris élményeket is kívánt a tanácskozóknak.
Boráros Imre Kossuth-díjas színművész Gágyor József A felvidéki magyarok litániája című művének tolmácsolásával lepte meg a hallgatóságot. Ezt követően dr. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország pozsonyi nagykövete nevében is köszöntötte a résztvevőket, akiknek sikeres tanácskozást kívánt, Isten áldását kérve mindnyájukra. Megjegyezte: „nemzetünk nagyjai jó példájukkal, hitükkel támogatnak minket, mi és ők egy család vagyunk, s most is itt ülnek velünk...“. Mivel a nagykövetasszonynak a pénteki pozsonyi uniós csúcstalálkozó kapcsán egyéb teendői adódtak, ezért nem lehetett jelen.
Szobiné Kerekes Eszter Molnár Imrén, Boráros Imrén, Petrécs Annán kívül üdvözölte az időközben megérkező további vendégeket is, köztük Farkas Ivánt, a Magyar Közösség Pártja gazdaságpolitikai alelnökét, id. Batta György és Cuth János írót, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas és Érdemes Színművészt, valamint a Kárpát-medencei Családlánc felvidéki képviselőit és a további vendégeket. Csenger Sándor, a társulás elnökségi tagja pedig a Búcsról elszármazottak nevében arról beszélt, hogy korábban milyen értékrenddel, emberi tartással gazdagodott szülőfalujában, ahová budapesti vállalkozóként is rendszeresen hazajár. Például megtanulta, hogy minden feladatot mindig becsületesen el kell végezni, és csak igyekezettel lehet előbbre jutni. Végül földijeinek azt kívánta, hogy az összetartozásuk érzését és jóakaratukat tartsák meg, örökítsék át az utódjaikra.
A köszöntők után a kerekasztal-beszélgetést vezető Perjés Klára budapesti rádiós szerkesztő vette át a szót, aki bevezetőjében Wass Albert gondolatait idézte. Leszögezte: minket nem csak tárgyi örökség, hanem olyan szemmel nem látható örökség, tettek sorozata, szellemi kincsek sokasága is gazdagíthat, amiből a bajban is erőt meríthetünk. Azt mindaddig senki sem veheti el tőlünk, amíg arról önként le nem mondunk. Majd a meghívott vendégeket örökségmentő és értékgyarapító tevékenységükről, illetve arról faggatta, hogy mit jelent számukra az örökség-közösség szókapcsolat.
Kovács Gergelyné Szabó Irén budapesti néprajzkutató-muzeológus hangsúlyozta: „hagyományaink feladása erkölcsi csontrendszerünktől foszt meg minket“. Dicsérően szólt Józsa Judit korondi kerámiaművész munkásságáról, illetve az ősi mintákat továbbvivő korondi mesterekről. Majd egyebek mellett saját tájház- és múzeumalapító munkájáról is beszélt.
Méry Margit és Jókai Mária néprajzkutató sokrétű áldásos tevékenységükből a népviseletgyűjtés jelentőségét emelték ki, „mert nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljenek, elvesszenek ezek a viseletek“.
Harcsa Katalin, a Martonvásári Óvodamúzeum alapítója egyedi országos gyűjtőkörútja tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Elhangzott: elsősorban azért tartotta fontosnak a magyar kisdedóvás-történet egyedi múzeumban történő bemutatását, hogy a társadalom erkölcsi-anyagi megbecsülésének nem igazán örvendő óvónők közösségének megmutassa gyökereiket, amelyekre büszkék lehetnek. A páratlan óvodamúzeumot a felvidéki származású martonvásári polgármester, dr. Szabó Tibor támogatásával hozhatta létre.
Az anyaországból érkező Lukács Ágnes Katona Mihály-kutató a búcsi alapiskola névadója, Katona Mihály (Szatmárnémeti, 1764.X.9 – Búcs, 1822.V.9.) református lelkész és földrajztudós méltatása során kijelentette: a sokoldalú kutató a földrajztudományban ősrobbanást hozott létre. „Ma is időszerűek emberszabású gondolatai, s mindaz, amihez nyúlt, arannyá változott. Kőrösi Csoma Sándor is tőle kért tanácsot nagy útja előtt“ – mondta. Egyúttal felhívta az érdeklődők figyelmét arra, hogy Katoan Mihály két jelentős műve (A Föld mathematikai leírása a világ alkotmányával együtt, Közönséges természeti földleírás) már megtalálható a magyar elektronikus könyvtárban.
A Leányfaluban élő dr. Szász István Tas pszichiáter, író-szerkesztőről megtudtuk: Magyar Örökség-díjban részesült, amit a Hitel nemzetpolitikai szemle kolozsvári (1935–1944), illetve a folyóirat 1988-tól működő budapesti műhelyének is megítélt 2012-ben a Magyar Örökség és Európa Egyesület kuratóriuma. 2013. november 15-én pedig az erdélyi Hitel Emlékmúzeum alapítójaként átvehette a Bethlen Gábor Alapítványtól a Márton Áron-emlékérmet. Hangsúlyozta: írásainak és a múzeumnak nem pusztán a Hitel műhelyében folyó munka felmutatása, illetve az emlékezés-emlékeztetés vagy a tudatépítés a célja, hanem az, „hogy ezeket a kristálytiszta, igaz és a magyar nemzetstratégia, a magyar jövő szempontjából valódi tiszta forrást jelentő gondolatokat a mai vezetőink és a további nemzetszerető magyarok is megismerjék“. Örömmel jelentette be, hogy a Hitel folyóiratban hajdanán megjelent cikkeket (összesen 2300 oldalt) végre maradéktalanul átmásolta, s azokat egy „civil Bibliának szánt“ könyvben, magyarázatokkal kibővítve akarja megjelentetni.
Az immár Tatán élő-alkotó Nagy János felvidéki szobrászművészt Perjés Klára újságíró ekképp jellemezte: „Igazi jó lovas szobrot csak ő tud készíteni“. Majd arról esett szó, hogy 2013. május 15-én a budapesti XII. kerületi Gesztenyéskertben jelentős történelmi eseményre kerül sor. Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke ugyanis akkor avatta fel az 1957-ben, a mírovi börtönben mártírhalált halt gróf Esterházy János emlékművét – Nagy János egészalakos bronzszobrát. Ezt követően az alkotó Esterházy helytállását méltatta, nem tagadva: őt mindig is az a szándék vezérelte, hogy Esterházyn kívül történelmünk további jeles személyiségeiről is szobrokat készítsen, példaképekként felmutatva őket a mai és holnapi magyaroknak. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Felvidéken nem tudott méltó körülmények között alkotni, nem kapott neki való megrendeléseket, ezért életművét kénytelen lesz az őt szívesebben látó Tata városára hagyni. A napokban elhunyt Csoóri Sándorra emlékezve pedig felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a Lánchíd Rádió kegyeletsértő módon a jeles költő ifjúkorában kötelezően Rákosi Mátyásról írt, nem pedig magyarságtudat-erősítő verseit közvetítette.
Mivel a kerekasztal-beszélgetésre szintén meghívott Szesztay Ádám diplomata nem lehetett jelen, helyette Molnár Imre történészt kérték fel a tanácskozásba való bekapcsolódására. Az intézetigazgató elmondta: míg tőlünk nyugatabbra temérdek csodálatos érték, például katedrális maradt fenn, addig a magyarok sok hasonló értékét a történelem viharai lerombolták. „E romokon azonban felnőttek jeles embereink, mintegy szellemi katedrálisokat képezve, s életművükben el lehet, el kell mélyülnünk, segíthetnek rátalálni a helyes utunkra“ – fogalmazott. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy meg ne feledkezzünk ezekről az emberekről, inkább alaposan ismerjük meg őket, hiszen „ha a kollektív amnéziába esve megfeledkezünk róluk, azáltal magunk és utódaink ellen követünk el hatalmas bűnt“.
A konferencia zárszava után a résztvevők fogadáson és a Vintop Karkó Pincészet borkóstolóján vehettek részt, ahol kötetlen formában folytatódott a tartalmas eszmecsere.
Szobiné Kerekes Eszter a Hírek.sk-nak elmondta: a rendezvény nem titkolt célja az is, hogy a Búcsról elszármazottak a helyi lakosokkal együtt elgondolkodjanak azon, miként lehetne e községet turisztikai szempontból még jobban felvirágoztatni.
„Ezekhez a napokhoz mindig más-más témakör párosul, kapcsolódunk az Európai Kulturális Örökség Napjaihoz. Az idei konferenciánk Örökség és közösség a címe – ez a szókapcsolat számomra konkrétan a babamúzeumunkat jelenti. Bandi fivéremmel először örököltünk egy házat, amit a helyi közösség javára ajánlottunk fel, Csenger Sándor magánvállalkozó anyagi támogatásával rendbe hoztuk, s az évek során nagyon sok bel- és külföldi érdeklődő csodálta meg az abban kiállított népviseletes babacsaládokat. Ez alkalommal Vavrecky József videófilmet készített az egész rendezvényről, és talán brosúrában is megjelentetjük majd a konferencián elhangzott legfontosabb gondolatokat“ – fejtette ki Szobiné Kerekes Eszter.
Egyúttal arról is tájékoztatott, hogy a XVIII. Emese Udvarházi Napok kísérőrendezvényeként szombaton és vasárnap 10-től 18 óráig nyílt napot tartanak a babamúzeumban, 14 és 15 óra között pedig Vándor-láss címmel körsétát lehet tenni Búcson. „Másféle rendezvénnyel akartunk előrukkolni, mint amilyenek sok helyen a külföldi haknisztárocskákat felvonultató falunapok. Úgy vélem, hogy a saját, hazai értékeinket kell bemutatni a nagyközönségnek. Társulásunk tevékenységébe igyekszünk bevonni minél több fiatalt is, akiket szintén az értékek őrzésére és teremtésére, illetve szűkebb-tágabb közösségünk összetartására ösztönzünk“ – mondta Szobiné Kerekes Eszter.
