Öllös László: változtassunk az értékrendünkön, éljünk a kiharcolt lehetőségekkel!

A Hírek.sk kérdésére, hogy 1989 őszén (Cseh)szlovákiában valóban elkezdődött-e a rendszerváltás, vagy csak köpönyeget váltottak az előző társadalmi rendszer meghatározó politikusai, a jeles szakember így válaszolt: „Míg a köpönyegváltás egy metafora, a politikai rendszer egy tudományos fogalom. Az utóbbi teljes mértékben akkor változik meg, amikor a politikai hatalom szerkezete és a politikai hatalmat gyakorlók, illetve az őket hatalomra juttatók értékrendje is megváltozik. Nálunk a hatalom szerkezete változott: egypárti diktatúrából többpárti demokráciává vált, totalitárius hatalomgyakorlásból választásokon és alkotmányosságon alapuló rendszer jött létre. Ugyanakkor az az értékrendi örökség, amit a XX. század ráhagyott az itt lakókra: a fasizmus, a kommunizmus és a mindenféle, felemás lelkületű nacionalista demokráciák értékrendje tovább élt, és él mindmáig. Ez pedig rányomja a bélyegét arra, ahogyan az egyes intézmények a valóságban működnek“.

Hozzáfűzte: az eddig kiharcolt vívmányok csak lehetőségek, amelyekkel mindenkor tudnunk kell élni.

„Legnagyobb vívmánynak tehát az tekinthető, hogy az alkotmányosság alapjában véve érvényesül – az emberi és polgári jogok érvényesülnek, akárcsak a hatalommegosztás elve, aminek alapján szabadon utazhatunk, van szólás- és sajtószabadság, megvan a tulajdonhoz való jogunk s a vallásszabadságunk. Emlékezzünk csak vissza, hogy az előző rendszerben ez utóbbival is gond volt! Emellett jópár dolgot igényelhetünk is az államtól, és megszerveződhetünk – például szervezeteket és politikai pártokat is alapíthatunk, valamint önkormányzatokat választhatunk. Hangsúlyoznám: ezek a vívmányok mind csak lehetőségek, amelyek úgy működnek, ahogy maguk a polgárok, tehát azokat mi magunk működtetjük jól vagy rosszul. Ha nem tudunk különbséget tenni azok között, akik ezt valóban szeretnék működtetni és azok között, akik ezt csak a saját érdekeiknek megfelelően használni szeretnék, s egy-egy szavazás során a második csoportba tartozókat választjuk meg, akkor ne csodálkozzunk azon, ha ők ezt az egészet a saját javukra működtetik! Ez az általános összefüggésrendszer. Ami pedig a felvidéki magyarságot illeti, az szintén következik az előzőekből. Tehát a XX. század negatív nacionalista hagyatéka tovább él. Ezt is csak úgy lehet megváltoztatni, ha részben megpróbálkozunk egy értékrendi átalakulással és átalakítással, részben pedig egy új közép-európai doktrínát dolgozunk ki, ami eddig még igazán nem volt. Az fel tudná váltani azt, ami most van. Az utóbbi alapvetően a bizalmatlanságon, a veszélyérzet fenntartásán és erősítésén alapul, amiből egyénileg profitálnak különféle politikusok“ – magyarázta. 
 

 

A politológus szerint az eltelt negyedszázadban hatalmon levő kormányaink közül az első, majd a Dzurinda-kormány idején történtek a legpozitívabb, fejlődést szolgáló változások.

„Az első szabad választásokat követően felállt egy kormány, amely nagyon rövid ideig regnált, mert Vladimít Meèiar kormányfő azt nem megfelelő irányba húzta. Ennek a kormánynak az idején azonban a rendszerváltással összefüggő néhány előzetes lépés megtörtént, majd rövid időn belül összeomlott az egész. Aztkövetően szerintem Mikuláš Dzurinda kormánya volt az, amely ismét az előrelépést szolgálta, nagyot lendített a dolgok menetén. Ez a kormány is azonban olyan belső ellentmondásokkal küszködött, amelyek miatt sokáig nem tudott talpon maradni, és ez idő tájt már a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió-Demokrata Párt (SDKÚ-DS) is a végét járja“ – fejtette ki a továbbiakban.

Manapság is akadnak olyan szlovákiai polgárok, akik visszasírják az előző társadalmi rendszert, amelyben a jelenleginél sokkal inkább biztosítottnak látták a megélhetésüket, míg az új rendszerrel kapcsolatban elsősorban a munkanélküliség növekedését, a szociális biztonság hiányát kifogásolják.

„Mindenkinek magának kell eldöntenie azt, hogy az átlagpolgár többet nyert, vagy többet vesztett-e a gyengéd forradalommal. Csak eközben nem szabad abba a hibába esnie, hogy a távoli múltat megszépíti – egy rózsaszín szemüvegen át csak a szépre emlékezik, miközben talán leginkább a fiatalságát sírja vissza! Ne feledjük el azt, hogy akkoriban hiánygazdaság volt, azaz egy halom dolog csak hosszadalmas utánajárással, korrupcióval vált hozzáférhetővé! Azt se feledjük el, hogy a rendőrség bármikor bekopogtathatott az ajtónkon, és a kénye-kedve szerint gyakorlatilag azt csinálhatott velünk, amit akart! Jusson eszünkbe az is, hogy irányított május elsejére kellett járnunk, de külföldre nem volt szabad utaznunk, információkhoz sem juthattunk a szigorú cenzúra miatt! Az életünket tehát minden tekintetben irányították és rendezték. Persze felelősségünk, kockázatvállalási kényszerünk nem volt, mivel az állam mindent megszabott: mikor, hol mit kell tennünk, s elég volt csak engedelmeskednünk. Csehszlovákia egy szempontból szerencsés volt, mert itt a gazdasági válság még nem ért el egy annyira érezhető mélypontot, mint a szomszédos kommunista országokban. Gazdaságunk azonban nemzetközi viszonylatban nem volt versenyképes, mert nem az egyéni kreativitáson alapult, hanem a belső parancsokon, tehát nemzetközi viszonylatban fokozatosan lemaradt“ – fogalmazott az előző rendszer után nosztalgiázókra apellálva a szakértő.

Felmerül a kérdés: helyénvaló-e az a tény, hogy az ellenzék a jubileumi emlékezés helyett a kormányon levő Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) csúcspolitikusaitól éppen most kéri számon az elmulasztott lehetőségeket és a felelőtlenül elpazarolt milliókat.

„Nem hiszem, hogy éppen a 25. évforduló a számonkérés megfelelő időszaka. Szerintem nem szabadna túlságosan aktuálpolitikát keverni ebbe az eseménysorba. Nem állítom, hogy ezt az illetékesek semmiképp se tegyék ezt, csak azt állítom, hogy mindebbe olyan dolgok, érzelmek is vegyülhetnek, amelyek elfedhetik a lényeget, pedig főleg az alapértékekkel van a legnagyobb gond“ – véli Öllös. 
 

A politológus szólt arról is, melyek azok a leglényegesebb lépések, amelyeket a csúcspolitikusainknak és a polgároknak is meg kellene tenniük annak érdekében, hogy javuljon a közhangulat Szlovákiában, és a rendszerváltó események következő évfordulója alkalmából a jelenleginél nagyobb kedvünk legyen ünnepelni.

„Az átlagpolgárnak végre meg kellene tanulnia azt, hogy különbséget tudjon tenni politikus és politikus között! A jövőben sem pusztán az ígérgetéseik alapján kellene választania közülük, hanem elsősorban a tetteik alapján! Figyelembe kellene vennie azt is, hogy mik azok a korlátok, amelyeket az illető politikus maga is betart, tehát a polgárnak többet kellene foglalkoznia a politikai valósággal. Továbbá meg kellene szerveződnie, hiszen még a legkülönb megválasztott személyek sem istenek, hanem csak esendő emberek. Ha ugyanis a polgár megszerveződik, azaz kisebb-nagyobb egyletek, társaságok, szervezetek alakulnak, akkor majd egymással összefogva nemcsak az egyes választások révén tud hatást gyakorolni a politikusokra, hanem a szervezetek erejével is, ami jelentős korlátokat jelenthet minden hatalomgyakorló számára“ – hangsúlyozta végül Öllös László.