Öllös László politológus az államfőválasztás végeredményéről
POZSONY. Az államfőválasztás befejeztével több szlovákiai politikai elemző mondott véleményt a voksolás végeredményéről. Öllös László politológus a második körbe bekerülő két elnökjelölt, Andrej Kiska és Robert Fico szerepléséről, valamint a részvételi arányról nyilatkozott portálunknak.
Öllös László a Hírek.sk-nak elmondta: több oka is lehet annak, hogy nagy különbség van a két jelölt eredménye között. Ezek közül az egyik, hogy láthatólag már Robert Fico és pártja, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) egyaránt elérte népszerűségének a csúcsát, és feljebb nem tud lépni. „A pártnak nincsenek további tartalékai, olyan politikát folytatott, olyan döntéseket hozott, és olyan arculatot vett fel, amellyel meghúzta népszerűsége felső határát. Az ellenzék azonban még a jelenlegi helyzetben – amikor azt tapasztaljuk, hogy fragmentálódott, szétesett – sem mutat világos alternatívát a „smeres“ politikával szemben. Ám abban a pillanatban, amikor megjelent egy olyan személy, aki képes volt magához vonzani a különféle értékrendű és irányzatú ellenzéki választókat, le tudta győzni ezt a limitált népszerűségű kormányjelöltet. Ez a másik ok. Kiska tehát olyan személy, aki világosan egyik ellenzéki párthoz sem kötődik, és az álláspontjait úgy fogalmazta meg, hogy azok csekély kivételtől eltekintve ne ütközzenek közvetlenül egyik választói csoport értékrendjével sem, így aztán a második fordulóban sokan voltak hajlandóak rá szavazni“ – magyarázta.
A politológus szerint – vonatkozó felmérések hiányában – nehéz érdemben nyilatkozni arról, milyen mértékben „köszönhető“ Fico kudarca a Kiska ellen folytatott ellenkampánynak. „Ezzel kapcsolatban csak különféle spekulációkat hallani. Egy biztos: ellenkampánnyal sosem lehet emelni a saját támogatottságot, legfeljebb demotiválni lehet a másik fél támogatóit, ami azonban ez alkalommal nem sikerült. Ficóék ellenkampánya nem volt alkalmas arra, hogy eltántorítsa Kiska választóinak a jelentős részét attól a szándékától, hogy Kiskára szavazzanak. Ficónak viszont alig volt olyan pozitív kampánya, amely azt mutatta volna, hogy miért éppen ő legyen az elnök. Az első körhöz képest ugyan némileg motiválta a saját választóit, ám afféle üzeneteket, amelyekkel olyan személyeket is meggyőzött volna, akik az első körben nem rá szavaztak, nem bocsátott ki“ – mutatott rá.
Az első fordulóban Milan Kòažkóra vagy Radoslav Procházkára szavazók egy része a második körben inkább Kiskának, mint Ficónak szavazott bizalmat. A szakember úgy véli, ezt nem a két sikertelen államfőjelölt ajánlására, sokkal inkább a saját belső hangjukra hallgatva tették. „Azt hiszem, hogy eltúlozzuk az efféle támogatások jelentőségét. Ha ugyanis visszatekintünk az előző elnökválasztások egyes fordulóira vagy akár az idei államfőválasztás első fordulójára, akkor láthatjuk, hogy a választók döntő többsége nem annak alapján szavaz, hogy egy-egy jelöltet melyik párt támogatja, hanem a konkrét személyt veszi górcső alá, majd dönt. Volt már olyan választás, amikor az akkor még egységes MKP-nak is megvolt a saját jelöltje, a választói döntő többsége az első fordulóban mégsem azt a személyt választotta. Ilyen példákat más pártok esetében is felsorolhatnék. Leszámítva egy-egy párt aránylag korlátozott számú, teljesen elkötelezett törzsválasztóit, a többi választópolgár alaposan megnézi, hogy ki az illető, és a politikusok, pártok ajánlásait figyelmen kívül hagyva hozza meg a döntését“ – mondta el Öllös László.
A politológus csak részben osztja azt az ez idő tájt gyakorta hangoztatott véleményt, hogy ez az államfőválasztás egyfajta Fico- és Smer-ellenes referendum is volt. „Csak nagyon mérsékelten osztom ezt a véleményt. Szerintem ugyanis a kormánypárt népszerűsége az államfőválasztás után is ugyanott van, ahol eddig volt, tehát 40 százalék körüli. Feljebb sem bír emelkedni, de lejjebb sem zuhant a közelmúltban. Fico most is hozta ezt az eredményt, ám feltűnt egy olyan jelölt, aki a fragmentált ellenzék, a Ficót és annak kormányát nem szerető választópolgárokat magához tudta vonzani. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a következő parlamenti választások is hasonló eredményt produkálnak majd. Ehhez egy olyan személynek vagy pártnak kell megjelennie, aki-amely Kiskához hasonlóan ugyanígy magához tudja majd vonzani a választók sokaságát. Ennek azonban még nem sok jele van“ – tette hozzá.
Az Új Többség (NOVA) felszólította Ficót, hogy az államfőválasztáson elért balsikere után mondjon le a kormányfői posztjáról. A szakértő úgy véli, a felszólításnak nem sok hatása lesz. „Szerintem Ficónak esze ágában sincs lemondani a kormányfői tisztségéről. Miért is mondana le? Ha a népszerűsége a szó szoros értelmében megroppant volna, akkor talán elgondolkodna ezen. Amennyiben sikerül megtartania a még meglevő népszerűségét és az ellenzék ugyanennyire feldarabolt marad, akkor két év múlva nehéz lesz nélküle és pártja nélkül kormányt alakítani. Persze, két év hosszú idő, s azalatt még sok minden történhet“ – mutatott rá.
Öllös László arra is kitért, hogy alacsonynak tartja a második fordulóban elért 50,48 százalékos részvételi arányt. „Ez nem elegendő, hiszen azt jelenti, hogy a választásra jogosult polgárok fele nem tartja fontosnak az államfőválasztást. Ha megnézzük a dél-szlovákiai járásokat, akkor láthatjuk, hogy a hazai magyar választók még annyira sem tartották fontosnak ezt az eseményt, mint a szlovákok. Azt is észrevehetjük, hogy a vegyes lakosságú járások részvétele is elmaradt az országos átlagtól. Némi javulás ugyan történt az első fordulóban elért 43,4 százalékos részvételi arányhoz képest, de egyik sem tekinthető túl pozitív számnak“ – szögezte le.
Akik azonban a déli járásokban az urnákhoz járultak, voksaikkal nagymértékben erősítették Kiska pozícióját. Nehéz megbecsülni, hogy új államfő hálás lesz-e a magyar kisebbség támogatásáért, s esetleg szorgalmazza majd a hazai kisebbségpolitika megváltoztatását. Öllös László rámutatott: Kiska kampánya során alig mondott konkrétumot a kisebbségekkel kapcsolatban. „Sőt, az utolsó televíziós vitaműsorban volt egy megdöbbentő kijelentése a Beneš-dekrétumokról. Mivel azt a kampánycsend kezdete előtti napon mondta, már nem nagyon jutott el az emberekhez. Meglátjuk, hogy győzelme után majd mit tesz. Ebben a pillanatban még benne van az a lehetőség is, hogy ő alapvetően másként viselkedjen a kisebbségekkel szemben, mint az elődei, de akár ennek az ellenkezője is igaz lehet“ – fejtette ki.
Az sem lehet mellékes, hogy milyen tanácsokkal látják el Kiskát azok a szakemberek, akikkel körülveszi majd magát. Ennek kapcsán felmerült Ján Mazáknak, az Alkotmánybíróság volt elnökének és Martin Bútora külpolitikai szakértőnek a neve is. „Most még inkább semmit sem feltételeznék a fokozatosan kiépülő szakembergárda tagjairól. Majd ha a velük kapcsolatos döntések megszületnek, azaz végérvényessé válik, hogy ki kerülnek be Kiska holdudvarába, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mit is várhatunk tőlük. Még korai lenne bármilyen ezzel kapcsolatos feltételezés“ – hangsúlyozta Öllös László.
A politológus szerint – vonatkozó felmérések hiányában – nehéz érdemben nyilatkozni arról, milyen mértékben „köszönhető“ Fico kudarca a Kiska ellen folytatott ellenkampánynak. „Ezzel kapcsolatban csak különféle spekulációkat hallani. Egy biztos: ellenkampánnyal sosem lehet emelni a saját támogatottságot, legfeljebb demotiválni lehet a másik fél támogatóit, ami azonban ez alkalommal nem sikerült. Ficóék ellenkampánya nem volt alkalmas arra, hogy eltántorítsa Kiska választóinak a jelentős részét attól a szándékától, hogy Kiskára szavazzanak. Ficónak viszont alig volt olyan pozitív kampánya, amely azt mutatta volna, hogy miért éppen ő legyen az elnök. Az első körhöz képest ugyan némileg motiválta a saját választóit, ám afféle üzeneteket, amelyekkel olyan személyeket is meggyőzött volna, akik az első körben nem rá szavaztak, nem bocsátott ki“ – mutatott rá.
Az első fordulóban Milan Kòažkóra vagy Radoslav Procházkára szavazók egy része a második körben inkább Kiskának, mint Ficónak szavazott bizalmat. A szakember úgy véli, ezt nem a két sikertelen államfőjelölt ajánlására, sokkal inkább a saját belső hangjukra hallgatva tették. „Azt hiszem, hogy eltúlozzuk az efféle támogatások jelentőségét. Ha ugyanis visszatekintünk az előző elnökválasztások egyes fordulóira vagy akár az idei államfőválasztás első fordulójára, akkor láthatjuk, hogy a választók döntő többsége nem annak alapján szavaz, hogy egy-egy jelöltet melyik párt támogatja, hanem a konkrét személyt veszi górcső alá, majd dönt. Volt már olyan választás, amikor az akkor még egységes MKP-nak is megvolt a saját jelöltje, a választói döntő többsége az első fordulóban mégsem azt a személyt választotta. Ilyen példákat más pártok esetében is felsorolhatnék. Leszámítva egy-egy párt aránylag korlátozott számú, teljesen elkötelezett törzsválasztóit, a többi választópolgár alaposan megnézi, hogy ki az illető, és a politikusok, pártok ajánlásait figyelmen kívül hagyva hozza meg a döntését“ – mondta el Öllös László.
A politológus csak részben osztja azt az ez idő tájt gyakorta hangoztatott véleményt, hogy ez az államfőválasztás egyfajta Fico- és Smer-ellenes referendum is volt. „Csak nagyon mérsékelten osztom ezt a véleményt. Szerintem ugyanis a kormánypárt népszerűsége az államfőválasztás után is ugyanott van, ahol eddig volt, tehát 40 százalék körüli. Feljebb sem bír emelkedni, de lejjebb sem zuhant a közelmúltban. Fico most is hozta ezt az eredményt, ám feltűnt egy olyan jelölt, aki a fragmentált ellenzék, a Ficót és annak kormányát nem szerető választópolgárokat magához tudta vonzani. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a következő parlamenti választások is hasonló eredményt produkálnak majd. Ehhez egy olyan személynek vagy pártnak kell megjelennie, aki-amely Kiskához hasonlóan ugyanígy magához tudja majd vonzani a választók sokaságát. Ennek azonban még nem sok jele van“ – tette hozzá.
Az Új Többség (NOVA) felszólította Ficót, hogy az államfőválasztáson elért balsikere után mondjon le a kormányfői posztjáról. A szakértő úgy véli, a felszólításnak nem sok hatása lesz. „Szerintem Ficónak esze ágában sincs lemondani a kormányfői tisztségéről. Miért is mondana le? Ha a népszerűsége a szó szoros értelmében megroppant volna, akkor talán elgondolkodna ezen. Amennyiben sikerül megtartania a még meglevő népszerűségét és az ellenzék ugyanennyire feldarabolt marad, akkor két év múlva nehéz lesz nélküle és pártja nélkül kormányt alakítani. Persze, két év hosszú idő, s azalatt még sok minden történhet“ – mutatott rá.
Öllös László arra is kitért, hogy alacsonynak tartja a második fordulóban elért 50,48 százalékos részvételi arányt. „Ez nem elegendő, hiszen azt jelenti, hogy a választásra jogosult polgárok fele nem tartja fontosnak az államfőválasztást. Ha megnézzük a dél-szlovákiai járásokat, akkor láthatjuk, hogy a hazai magyar választók még annyira sem tartották fontosnak ezt az eseményt, mint a szlovákok. Azt is észrevehetjük, hogy a vegyes lakosságú járások részvétele is elmaradt az országos átlagtól. Némi javulás ugyan történt az első fordulóban elért 43,4 százalékos részvételi arányhoz képest, de egyik sem tekinthető túl pozitív számnak“ – szögezte le.
Akik azonban a déli járásokban az urnákhoz járultak, voksaikkal nagymértékben erősítették Kiska pozícióját. Nehéz megbecsülni, hogy új államfő hálás lesz-e a magyar kisebbség támogatásáért, s esetleg szorgalmazza majd a hazai kisebbségpolitika megváltoztatását. Öllös László rámutatott: Kiska kampánya során alig mondott konkrétumot a kisebbségekkel kapcsolatban. „Sőt, az utolsó televíziós vitaműsorban volt egy megdöbbentő kijelentése a Beneš-dekrétumokról. Mivel azt a kampánycsend kezdete előtti napon mondta, már nem nagyon jutott el az emberekhez. Meglátjuk, hogy győzelme után majd mit tesz. Ebben a pillanatban még benne van az a lehetőség is, hogy ő alapvetően másként viselkedjen a kisebbségekkel szemben, mint az elődei, de akár ennek az ellenkezője is igaz lehet“ – fejtette ki.
Az sem lehet mellékes, hogy milyen tanácsokkal látják el Kiskát azok a szakemberek, akikkel körülveszi majd magát. Ennek kapcsán felmerült Ján Mazáknak, az Alkotmánybíróság volt elnökének és Martin Bútora külpolitikai szakértőnek a neve is. „Most még inkább semmit sem feltételeznék a fokozatosan kiépülő szakembergárda tagjairól. Majd ha a velük kapcsolatos döntések megszületnek, azaz végérvényessé válik, hogy ki kerülnek be Kiska holdudvarába, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mit is várhatunk tőlük. Még korai lenne bármilyen ezzel kapcsolatos feltételezés“ – hangsúlyozta Öllös László.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
