Öllös László: instabil az új szlovák kormány

A kormányalakításkor volt-e valamiféle realitása annak, hogy a szokatlan összetételű új kormány a száznapos türelmi időszakban vagy a későbbiekben valóban a stabilitás kormánya lesz, amely képes lehet pozitív elmozdulást mutatni a kormányprogramban foglaltak megvalósítása érdekében?

Ez a kormány azzal a nyilvánosság felé kommunikált jelszóval alakult meg, hogy nem volt más választás, s Robert Fico harmadik kormánya a stabilitás kormánya lesz. Az alakulás idején odafigyelők azonban pontosan látták azt, hogy lenne más választási lehetőség: például az Andrej Kiska államfő által kinevezett hivatalnok-kormány, amely egy jó darabig elkormányozhatott volna, de azt a felek mindenképpen megpróbálták megakadályozni. Másik lehetőségként pedig az ellenzék is tudott volna kormányt alakítani, ha a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) mindjárt rábírták volna arra, hogy ez a kormányalakítás egyetlen lehetősége – ennek is meglett volna a módja. Miután ez a kormány megalakult, rögtön elkezdett erodálódni, tehát arról képviselők váltak le. Mostanra főleg a Háló (Sie) frakciója nagyon erőteljesen meggyengült. Erre a kabinetre tehát sok minden ráfogható, csak az nem, hogy stabil lenne. Minden bizonnyal kibírja az idei őszt, mert hát Szlovákia uniós elnöksége idején senki sem kívánja azt, hogy ez a kormány érdemben meginogjon. Az azonban e pillanatban még egyáltalán megválaszolhatatlan kérés, hogy a továbbiakban majd milyen állapotban mennyit bír ki. Előfordulhat, hogy nem bírja végighúzni a teljes megbízatási időszakát, s bebizonyosodik, hogy egy másik kormányalakítási alternatíva nagyobb stabilitást hozott volna az ország számára.

Úgy tűnik, hogy a korrupciós botrányok, a Robert Kaliòák menesztését célzó kísérletek meghiúsítása, illetve a kormányfő és a belügyminiszter ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány az új kormány sok idejét és energiáját veszik el az érdemi munkától. Ön is úgy látja, hogy ez a kabinet látszattevékenységet is alig végez?

Korábban azt is többen megjósolták, hogy alig megalakul a kormány, arra máris elkezd ráterhelődni a korábbi örökség. Nos, ez az előrejelzés teljes mértékben be is vált, illetve az eddig történtek csak a várható folyamat elejét jelentik. Valóban ez az egyik oka annak, ahogy a kormány időnként maga is erodálódik, nem végez érdemi munkát.

Eközben egyre látványosabb a Szlovák Nemzeti Párt érdekérvényesítése, amelynek például a szlovák titkosszolgálat (SIS) élére is sikerült beültetnie a saját emberét... Mi mindent eredményezhet az Andrej Danko által irányított „mélynemzeti“ vonal  megerősödése?

Andrej Dankóról jól látható, hogy ő szeretne a következő miniszterelnök lenni. Ha ő az Smer tagja lenne, akkor a párton belül megpróbálhatná megjátszani ezt a kártyát, de mivel ő egy másik párt elnöke, ezért azt kell elérnie, hogy a Smer-SD választóinak jelentős része átpártoljon az SNS-hez, illetve elsősorban az ő személyéhez kötődjön. Leszögezhető: ez ügyben eddig szemmel láthatólag sikerrel munkálkodik. Az eddigi sikerességét elsősorban konfliktuskerüléssel érte el, a választók számára az SNS tűnik a legkiegyensúlyozottabb, legnyugodtabb erőnek, miközben a többi kormánypárt gondokkal küszködik. Dankóék gondosan ügyelnek arra, hogy a legfontosabb ellentmondásos kérdésekben ne foglaljanak állást, vagy a legsemlegesebb állást foglalják az összes koalíciós partner közül.

A közelmúltban különféle vélemények hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy a parlament jóváhagyta az iskolai minimál diáklétszámok eltörlését, ezért a hazai kisiskolákon kívül a kevesebb tanulóval működő teljes szervezettségű magyar tannyelvű alapiskolák is megmenekültek. Ön szerint ez milyen mértékben köszönhető a Most-Híd vegyespártnak, illetve a szakmai szervezetek határozott kiállásának?      

Azt gondolom, mindenképpen pozitívumként értékelendő, hogy a kisebb diáklétszámmal működő alapiskolák bezárását sikerült megakadályozni. Nyilvánvaló, hogy ebben többeknek is benne volt a kezük. Azt se feledjük, hogy súlyos hibát is elkövettek az érintett felek akkor, amikor első körben nem vették észre azt, hogy a felső tagozatok vonatkozásában is veszély fenyegeti az iskolákat. Szerencsére, ezt az utolsó pillanatban sikerült kiigazítaniuk. Úgy vélem, hogy e tekintetben félre kell tenni a konkrét pártpolitikai érdekeket, és mindenkit meg kell dícsérni, aki ebben szerepet játszott. Persze, vigyázni kell arra, hogy ezt nehogy fejlődésszerű sikernek tekintsük. Ez ugyanis nem az! Pusztán arról van szó, hogy a szlovákiai magyar intézményrendszer egy részét is veszélyeztették, s ezt a veszélyt remélhetőleg egy időre sikerült elhárítani. Semmiféle előrelépésről nincs szó, csupán egy veszélyhelyzet elhárításáról beszélhetünk.

A kormány bő háromhónapos tevékenysége-tétlensége láttán milyen folytatásban bízhatunk? Látható-e bármelyik tárcánál is előrelépés, illetve egy-egy miniszter eredményesebb munkálkodása?

Véleményem szerint hosszabb gazdasági folyamatok értékelésére az elmúlt száz nap rövidnek bizonyul. Ahhoz legalább egy év vagy hosszabb kifutású dolgok esetében még több idő kell. Most legfeljebb arról beszélhetünk, hogy bizonyos folyamatok, amiket a kormány ezen időszakra ígért, azok megkezdődtek-e vagy sem. Ugyancsak túl korai lenne messzemenő következtetéseket levonni az egyes miniszterek eddig nyújtott teljesítményéből. Az egyes részintézkedéseken túl a nagy kérdés az, hogy e kabinet kormányzása alatt Szlovákia nemzetközi vonatkozásban versenyképesebb lesz-e, mint amilyen eddig volt. Nos, az előző kormányzati időszakban nem lett versenyképesebb. Meglátjuk, hogy a továbbiakban történik-e majd alapvető szerkezeti és értékrendi változás. Egyelőre ilyen változás még nem rajzolódik, de majd kiderül.