Öllös László: az államfő magyar kérdésekben nem tett érdemi lépéseket

Említésre méltóak Kiska köztársasági elnök igazságügyet érintő lépései. Például a kormánypárt képviselőitől eltérő véleménye volt az alkotmánybírák kinevezéséről. A parlament által megválasztott hat jelölt közül ugyanis csak egyetlen bírónőt nevezett ki. Elutasította, hogy a Bírói Tanácsban titkos legyen a szavazás, s így a parlamentnek visszaadta a bírákról és ülnökökről szóló törvényt. Röviddel a posztra kerülése után megváltoztatta a Bírói Tanács összetételét is, azaz lecserélte annak három tagját, akiket még az elődje, Ivan Gašparoviè jelölt.

„Az igazságügyet érintő kérdésekben is azt tette, amit más kérdésekben is tett: elsősorban állást foglalt. Például világossá tette, hogy miként képzeli el az Alkotmánybíróság működését, és a hatásköreit tekintve megpróbált befolyást is gyakorolni az Alkotmánybíróság összetételére. Azzal, hogy a parlament által megválasztott hat jelölt közül csupán egy alkotmánybírát nevezett ki, jelezte, hogy nem lesz a kormányzó többség kiszolgálója. Már a kampánya idején világossá tett, hogy nem elégedett a szlovákiai bíróságok működésével, szerinte az a jelenlegi formájában nincs rendben. Ezért a nem túl széles hatásköreivel élve megpróbált beavatkozni a Bírói Tanácsot érintő kérdésekbe is“ – véli Öllös László politológus.

Szerinte azonban a felvidéki magyarság szempontjából Andrej Kiska nem tett érdemi lépéseket.

„A szlovákiai magyarságot lényegesen érintő kérdéskört már a kampánya során is kerülte. Sőt, az elnöki kampánya fináléjában a Beneš-dekrétumokról is furcsán nyilatkozott. Az elmúlt 100 napban is hasonlóképpen viselkedett, azaz a szlovákiai magyarságot érintő kérdésekben nem nagyon foglalt állást, nem is igazán foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Három dolgot említhetnék meg, amelyekkel kapcsolatban valahogy mégis állást foglalt. Az egyik Žák-Malina Hedvig ügye – az államfő kijelentette, hogy ha a bíróság el is ítélné Hedviget, ő kegyelemben részesítené. A másik ügy azokkal függ össze, akiket a magyar nyelvű beszédük miatt nagyon megsértettek egy pozsonyi vendéglőben – velük leült elbeszélgetni a történtekről. A harmadik pedig a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnökének, Berényi Józsefnek szeptember 4-én kelt levele, amelyben az utóbbi időben a szlovákiai magyarok ellen irányuló atrocitásokra utalt. (A levél legjelentősebb tartalma, hogy a köztársasági elnök és irodája a későbbiekben felhasználja az MKP által felvázolt magyarellenes megnyilvánulások eseteit az illetékes alkotmányos intézmények képviselőivel folytatott tárgyalások során. Azzal a szándékkal, hogy az ilyen esetek megszűnjenek, illetve kivizsgálják őket – tájékoztatta portálunkat korábban az MKP sajtóosztálya.) Mindegyik esetben nagyon óvatosan kezelte az adott kérdést. Az említett ügyekkel kapcsolatban alapvetően semmiféle párbeszédet nem kezdeményezett, az elnöki hivatalban semmiféle konkrét koncepció kialakulása nem látható. Hazai magyar kérdésekben tehát eddig az történt, amit a kampányával is jelzett: nem sok“ – mondta portálunknak Öllös László.

Úgy tűnik, hogy Kiska elnöki beiktatása óta nincs összhang az államfő és a kormányfő között Szlovákia külpolitikájának az irányultságát illetően, s ez az eltérés az ukrajnai válsággal kapcsolatos álláspontok terén is megmutatkozik. Míg Robert Fico kormányfő önmagát szankcióellenesnek nevezte, és kijelentette: ellenzi a szlovákiai NATO-bázis kiépítését, az államfő véleménye az övétől eltérő.

"A külügyeket illetően elég markánsan különbözik Kiska álláspontja a szlovák kormányétól. Bár a legelején még olyan nyilatkozatokat tett, amelyekben leszögezte, hogy álláspontjai nem fognak eltérni a szlovák külpolitika általános álláspontjaitól, később Ukrajna és Oroszország kapcsán mégis ez történt. Többször és egyértelműen demonstrálta, hogy ő a szlovák kormánnyal ellentétben az ország nyugati és nem a keleti, azaz Oroszország felé történő irányultságának a híve, és támogatja a NATO nagyobb aktivitását akár Szlovákia vonatkozásában is. A szövetségeseket tájékoztatta: Szlovákia az eddiginél több pénzt fordít majd a védelemre. Egyúttal felkínálta egy poprádi (Poprad) logisztikai központ létesítését a NATO céljaira. Kiska külföldi hivatalos útjai során is bebizonyosodott, hogy ő egy önálló tényező, aki nem feltétlenül azt képviseli, amit a kormány, hanem mindig a saját álláspontját képviseli“ – fejtette ki Öllös.

Egyesek szerint csupán populista, míg mások szerint nagyon is emberséges megnyilvánulás az, hogy Kiska havi keresetét elajándékozza a rászorulóknak. „Szerintem ez a kampánya része, egy nyilvánvalóan népszerűségfokozó gesztus. Tehetős magánvállalkozóként nincs szüksége az elnöki bérre. Ha nem lenne sikeres magánvállalkozó, akkor bizonyára a havi béréből élne, s annak az elajándékozását nem engedhetné meg magának“ – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a politológus.

Portálunk azon kérdésére, hogy mi a véleménye Kiska családvédelemről szóló referendummal kapcsolatos hozzáállásáról – az Alkotmánybírósággal vizsgáltatja a Családért Társulás által kezdeményezett népszavazás kérdéseit, tömören így válaszolt: „ Ez esetben az államfő megkerüli a világos választ. Bizonyára látja, hogy a szlovák társadalmat  ez a kérdés megosztja, s az egyenes válasszal nem kíván támogatókat veszíteni“.

Javarészben bejött a kormánypárt azon kezdeti feltételezése, hogy Kiska elnök a kormánnyal szembeni ellenlábas-szerepét tölti majd be.

„Az előzőekben általam említett fontos ügyekkel kapcsolatban Kiskának megvan a saját véleménye. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az elnöki hatáskörök nagyon szűkre szabottak Szlovákiában, tehát az államfő demonstrálni tud más álláspontot, és a saját szűk hatáskörein belül valamelyest befolyásolni is tud, ugyanakkor a végrehajtó hatalom legfontosabb pozíciói nem az elnök kezében vannak, így aztán változtatni nem tud a kormány politikáján“ – magyarázta az elemző a továbbiakban.

Öllös László végül hangsúlyozta: „ A szlovákiai magyarok vonatkozásában semmiképpen sem mondhatnánk azt, hogy így tovább, elnök úr! Egyébként pedig az az alapkérdés, hogy mennyire tudja majd nemcsak meghatározni, hanem oly´módon megfogalmazni az álláspontjait, hogy azzal a lakosság értékrendjén érdemben tudjon változtatni. Ha erre nem lesz képes, akkor ugyan egy érdekes és fontos színfoltja lesz a politikának, de nem több“.