Növelték a halak sokféleségét az ősi zátonyok
SYDNEY. A kiterjedt korallzátonyok túlélőközpontokként funkcionáltak a halak sokféleségének a klímaváltozásos periódusok folyamán, ami megmagyarázza az indo-csendes-óceáni régió rendkívüli biodiverzitását.
A kutatók üledékminták adataira támaszkodva térképezték fel a korallzátonyok változó megoszlását világszerte az utóbbi hárommillió évre vetítve. Megvizsgálták a tengerfelszíni hőmérsékleti értékeket, és összevetették, hogy ezek milyen összefüggésben vannak napjaink haldiverzitásával.
Peter Cowman, a vizsgálat társszerzője elmondta, a cél ama szerep feltérképezése volt, amelyet a korallzátony-élőhelyek betöltöttek a tengeri fajok sokféleségének megőrzésében.
Az adatok azt sugallják, hogy a korallzátonyok hatalmas, Ausztrália északi partjától Indonézián és a Fülöp-szigeteken át nyúló hálózata táplálta és megvédte a halak sokféleségét a nagyobb hűlések és melegedések – valamint emelkedő és csökkenő tengerszintek - több mint harminc interglaciális ciklusa alatt az utóbbi hárommillió évet meghaladó időszakban. Ezek a stabil zátonyok emellett szerepet játszottak a környező élőhelyek újbóli benépesítésében, amikor a klíma ismét kedvezőbb feltételeket teremtett.
Mindez egyértelműen kiviláglott a tényből, hogy az ezeken a védett területeken fellelt fajok sokkal idősebbek, mint a menedéken kívül élők, ami tükrözi, hogy a védett fajok nagyobb valószínűséggel élték túl a klímaváltozásokat, mint az azon kívül élők. Ezek az idősebb csoportok aztán képesek voltak sokféleségük mértékét növelni az élőhelyen.
Cowman szerint a korallzátonyok menedéket kínáltak ezeknek a halcsoportoknak, ellátták őket, lehetővé tették, hogy sokasodjanak, és több fajjá fejlődjenek. Az eredmények alátámasztják a nagy korallzátony-hálózatok fontosságát a tengeri biodiverzitás túlélésében a klímaváltozások folyamán.
A kutató azonban kihangsúlyozta, hogy maguk a menedékek is veszélyben vannak, mivel a melegebb vizek, amelyek a korábbi jegesedési periódusok folyamán megvédték őket, most felgyorsíthatják hanyatlásukat.
A szerzők úgy vélik, hogy az újabb tudás birtokában a stratégiáknak a zátonyok olyan nagy területének védelmére kellene fókuszálniuk, amelyek alkalmas élőhelyek folyosóit tudják nyújtani a halfajoknak. Nemcsak egy zátonyt, hanem egymással kapcsolatban álló zátonyokat kellene megvédenünk, így a rendszer egészét, nem pedig csak egyes darabjait védeni – magyarázza.
Peter Cowman, a vizsgálat társszerzője elmondta, a cél ama szerep feltérképezése volt, amelyet a korallzátony-élőhelyek betöltöttek a tengeri fajok sokféleségének megőrzésében.
Az adatok azt sugallják, hogy a korallzátonyok hatalmas, Ausztrália északi partjától Indonézián és a Fülöp-szigeteken át nyúló hálózata táplálta és megvédte a halak sokféleségét a nagyobb hűlések és melegedések – valamint emelkedő és csökkenő tengerszintek - több mint harminc interglaciális ciklusa alatt az utóbbi hárommillió évet meghaladó időszakban. Ezek a stabil zátonyok emellett szerepet játszottak a környező élőhelyek újbóli benépesítésében, amikor a klíma ismét kedvezőbb feltételeket teremtett.
Mindez egyértelműen kiviláglott a tényből, hogy az ezeken a védett területeken fellelt fajok sokkal idősebbek, mint a menedéken kívül élők, ami tükrözi, hogy a védett fajok nagyobb valószínűséggel élték túl a klímaváltozásokat, mint az azon kívül élők. Ezek az idősebb csoportok aztán képesek voltak sokféleségük mértékét növelni az élőhelyen.
Cowman szerint a korallzátonyok menedéket kínáltak ezeknek a halcsoportoknak, ellátták őket, lehetővé tették, hogy sokasodjanak, és több fajjá fejlődjenek. Az eredmények alátámasztják a nagy korallzátony-hálózatok fontosságát a tengeri biodiverzitás túlélésében a klímaváltozások folyamán.
A kutató azonban kihangsúlyozta, hogy maguk a menedékek is veszélyben vannak, mivel a melegebb vizek, amelyek a korábbi jegesedési periódusok folyamán megvédték őket, most felgyorsíthatják hanyatlásukat.
A szerzők úgy vélik, hogy az újabb tudás birtokában a stratégiáknak a zátonyok olyan nagy területének védelmére kellene fókuszálniuk, amelyek alkalmas élőhelyek folyosóit tudják nyújtani a halfajoknak. Nemcsak egy zátonyt, hanem egymással kapcsolatban álló zátonyokat kellene megvédenünk, így a rendszer egészét, nem pedig csak egyes darabjait védeni – magyarázza.
Forrás
hirado.hu, ABC
