Négyszáznál több fellépő várta az idei várhosszúréti kézműves fesztivál vendégeit

Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke portálunknak elmondta, a Gömöri Kézműves Vásárt 2006-ban indították el, abban az évben, amikor átadták a helyi kézműves központot. „Akkor úgy döntöttünk, hogy minden év utolsó júliusi szombatján csinálunk egy nagy gömöri vásárt egy nagy folklórfesztivállal. 2-3 ezer ember mindig összejön, közel 100 kézműves bemutatózik, van népművészeti utca, ügyes kezek utcája és van gasztro rész is” – fejtette ki.

A Gömöri Kézművesek Társulása, a fesztivál szervezője, elsősorban a történelmi Gömör magyar kézműveseit fogja össze, akik számos bemutatót is tartanak a nap folyamán. Tóth József, aki az ország keleti végéből érkezett a fesztiválra, a sallang készítés fortélyait mutatta be, amelyet magyar szíjgyártók találtak ki, s a mai napig csak a történelmi Magyarország területén készítenek ilyet és az ehhez hasonló lószerszám díszeket.

„Ha elég sokáig csinálom, akkor olyan lesz a sallang, mintha meg lenne fonva a bőr, de nem fonva van, hanem egymásba fűzve” – magyarázta a kaposkelecsényi Tóth József.

A folklórfesztivál mellett egész napos kirakodóvásárt tartottak. Mint Ulman István fafaragó elmondta, az egyik sátornál olyan termékeket vásárolhattak az érdeklődők, amelyeket a kézművesek adtak össze, abból a célból, hogy támogassák vele a közösség életét.

A  Gömöri Kézművesek Társulása a gömöri régió magyar identitástudatának őrzésében és ápolásában is fontos szerepet játszik. A társulat nemcsak egyesíti a hazai és külföldi kézműveseket, hanem olyan valódi hagyományőrző értéket teremtett, amely példaértékű a fiataloknak és időseknek egyaránt.

„Minden népnek és nemzetnek megvan a saját jelrendszere, amiről fel lehet ismerni. Minket, magyarokat, gömörieket a népművészetünkről nagyon könnyen fel lehet ismerni, s ezen belül a kézművesség a népművészetnek az egyik fontos táppontja. Amikor 15 évvel ezelőtt megalapítottuk a Gömöri Kézművesek Társulását, akkor az vezényelt minket, hogy ne vesszük el ezeket a jeleket, mert ha ezeket elveszítjük, akkor elveszítjük saját magunkat is, magyarságunkat” – fogalmazott Ulman István. Hozzátette: a vásáron minden évben bemutatkoznak a Gömöri Kézművesek Társulásának tagjai, de olyanok is, akik esetleg majd idővel hozzájuk társulnak.

„Mi gyerekeket nevelünk, utánpótlást, akik majd kezükbe veszik a vésőt, a fonalat, a fazekas agyagot, és viszik tovább azt, amit mi elkezdtünk. Én azt hiszem, hogy ebben a felgyorsuló világban, zajos Európában jó elcsendesedni, jó olyan emberekkel találkozni, akik komolyan gondolják az életüket, a magyarságukat. Mert a kézművesre nem lehet ráerőszakolni a munkát, a kézműves szereti a munkáját, és én azt hiszem, aki valamilyen adottsággal születik és ezt felszínre tudja hozni, ezt egész a koporsóig művelni fogja” – fűzte hozzá a fafaragó.

Az idei rendezvényre sokan érkeznek a határon túlról, és többen a szervezésben, a jó hangulat biztosításában is részt vesznek. Oláh Csaba Debrecenből érkezett, feleségével kemencében sült kenyérlángos készít hagyományos kelt tésztából, tejföllel, szalonnával, hagymával. Az ebből származó bevételt a társulás javára ajánlják föl már évek óta.

„Gömör vármegyének a legkeletibb csücskében van egy kis nyaralónk, és a  szomszédunk, egy késes kézműves hozott el minket ide, bemutatta az itteni közösséget. Olyan szeretettel fogattak minket, hogy egyszerűen ezt nem lehetett egy alkalomra tervezni, hanem rendszeressé vált a látogatásunk. Olyan dolgokat kapunk mentálisan is és a fizikai valóságban is, amit nem lehet szavakkal megfogalmazni, ez egy érzés” – mondta Oláh Csaba.

Ez az érzés pedig a „várhosszúréti kézműves érzés“. Amint az a társulás mottójában is meg van fogalmazva: „A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok-sok tennivalónk“. Ehhez tartják magukat az itt élő gömöriek, és méltón képviselik az ősöktől megtanult, több évszázados hagyományaikat.