Milyen volt a szlovákiai politikai színtér tavaly, mi várható az idén?
POZSONY. Míg 2014 a választások éve volt Szlovákiában, 2015. február 7-én a család védelméről szóló népszavazás során ismét az urnákhoz járulhatunk, s idén a 2016-os parlamenti választásokra történő felkészülés is beindul. A szlovákiai politikai színtér időszerű eseményeiről és a várható folytatásról Öllös László politológus nyilatkozott a Hírek.sk-nak.
Az előző év tavaszán előbb köztársasági elnököt, majd európai parlamenti képviselőket választott Szlovákia lakossága, ősszel pedig a helyhatósági választásokon szavazhattunk a jövendő polgármesterjelöltekre, illetve a városi és helyi önkormányzati képviselőjelöltekre.
„Néhány hónappal a március 15-i államfőválasztás előtt mindenki Robert Fico miniszterelnököt tartotta az államfőválasztás legesélyesebb jelöltjének. Aztán kiderült, hogy mégsem ő az. A jelenlegi kormányfő ugyanis a választások első fordulójában nem tudta megszerezni a szavazatok többségét, a második körre pedig nem voltak tartalékai. A második fordulóba azonban egy olyan személy, Andrej Kiska került, aki elfogadható volt a második körbe be nem jutó ellenzéki jelöltek választóinak a többsége számára is, végül ő győzött. A megválasztása óta nyilvánvalóan egyfajta kiegyensúlyozó szerepet tölt be a kormányfővel szemben, s ezzel jelentős mértékben hozzájárul a hatalom megosztáshoz. Vannak olyan témák, amelyeket hangoztat, tehát maximálisan él azzal a lehetőséggel, ami nálunk az államfő számára adott: nyilvánossá tesz olyan problémákat, amelyeket súlyosnak tart. Sajnos, azok közé nem tartozik a szlovákiai magyarság szempontjából fontos kisebbségi kérdés“ – foglalta össze a köztársaságielnök-választás fejleményeit a szakember.
Majd hozzáfűzte: „Az államfő nép általi megválasztása óta Bárdos Gyula, a Magyar Közösség Pártja (MKP) jelöltje volt az első hazai magyar köztársasági elnökjelölt, aki mögé a politikai pártokon kívül társadalmi szervezetek is álltak. Ha jobb kampánya lett volna, még jobb eredményt érhetett volna el, de az 5 százalékot meghaladó támogatottsága is nagyon tisztességes eredmény volt. Figyelembe véve azt is, hogy elég későn született meg az indításáról szóló döntés. Õ hosszú-hosszú idő után a magyar kisebbség kérdését visszavitte a szlovák közbeszédbe, az ugyanis az elmúlt néhány évben gyakorlatilag kiszorult onnan: a parlamentben szinte egyáltalán nem jelent meg, a sajtóból pedig szinte teljesen „kihallgatták“ a mi problémáinkat. Bárdos eredménye után a szlovákiai magyarság a következő államfőválasztáson is minden bizonnyal megpróbálkozik majd egy magyar elnökjelölt indításával. Előfordulhat, hogy éppen a magyar jelölt támogatottsága képezi majd a mérleg nyelvét a második forduló előtt“.
Az európai parlamenti (EP) képviselők május 24-i választása során Szlovákiában alig 13 százalékos volt a választópolgárok részvételi aránya, miközben az európai átlagos részvétel 43,11 százalékot ért el. „Ami az uniós tagságunk támogatottságát illeti, az Szlovákiában uniós viszonylatban a legmagasabbak közé tartozik, míg az EP-választásokon való részvételünk a legalacsonyabbnak bizonyult. Ez egy érdekes paradoxon. Jól mutatja Szlovákia polgárainak az Európai Unióhoz fűződő viszonyát: igazából csak várnak valamit az EU-ból, tenni az uniós tagságért azonban csak minimális mértékben hajlandóak“ – értékelte a választópolgárok hozzáállását Öllös László.
November 15-én a helyhatósági választásokon mérhették össze erejüket a politikai pártok és jelöltjeik, valamint a minden várakozást felülmúlóan teljesítő független polgármester- és képviselőjelöltek. „A felvidéki magyarság a 2014-es helyhatósági választásokon is nagyjából olyan eredményt ért el, mint az azt megelőző önkormányzati választáson. Egy érdekes jelenség volt megfigyelhető, ami nem csak ránk, hanem az egész országra vonatkozott: előretörtek a független jelöltek. Tehát már nem feltétlenül pártjelölteket támogattak a választók, hanem függetleneket, köztük szép számmal magyar független jelölteket is. Az eredmény ismert, az MKP jobban, míg a Híd valamivel gyengébben végzett ezen a szavazáson, miközben a két párt több helyen sikeresen együttműködött. Sajnálatosnak tartom, hogy aztán éppen a komáromi eset vált hangoztatott ürüggyé, holott a sikeres együttműködés eseteit is elő lehetett volna venni“ – jegyezte meg a politológus.
A Magyar Közösség Pártja december elsején nyilvánosságra hozta és közvitára bocsátotta A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei című, közel 70 oldalas dokumentumát. „Ez a dolog már elég régóta érett. Mindig volt valamilyen oka annak, hogy e lépést elhalasztotta az MKP. Hol valamilyen nagyon fontos belpolitikai esemény, hol pedig valamilyen szavazás zajlott Szlovákiában. Kampányidőszakban pedig egy ilyen témával talán nem túl szerencsés dolog előrukkolni. Így a magyar párt a helyhatósági választások utáni időszakra időzítette a dokumentum nyilvánosságra hozatalát, ezzel kissé beleszaladva a karácsony előtti időszakba. Emiatt az országos közbeszédbe csak nagyon mérsékelten került bele a téma. Kérdés, hogy idén, amikor Szlovákiában semmiféle választás nem lesz, az MKP mennyire tudja majd tematizálni ezt a kérdéskört“ – mutatott rá Öllös.
A szlovákiai politikai színtér jobbközép részét érintő jelentős változások is jellemezték a 2014-es évet. Például megalakult a Háló (Sieť), meggyengült az éles belviszályokkal szembesülő Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió-Demokrata Párt (SDKÚ-DS). „Ezt a folyamatot általában úgy jellemzik, hogy elsősorban a személyes ellentétekről, személyes ambíciókról van szó, ami fragmentációhoz vezet. Azt hiszem, hogy az ok azonban jóval nyomósabb: Szlovákiában számos nyugat-európai országtól eltérően nincs egy erős, egységes politikai hagyomány, amely a választókat egy táborba vonzaná – amihez határozottan kötődne a választók döntő többsége. Szlovákiában többféle politikai hagyomány van, amelyek gyakran egymásnak ellentmondóak. A XX. század mindenféle ellentmondásos hagyományrétegeket teremtett, beleértve a kommunista hagyományvilágot is. Nálunk bizonyos értelemben még a baloldal is konzervatív. Ez teret ad a különféle fragmentációs folyamatoknak, amelyek során az emberek elsősorban egy-egy személyhez kötődnek, s a program gyakran kevésbé fontos. Ez a jelenség 1989 óta mindmáig megfigyelhető gyakorlatilag a teljes szlovákiai politikai életben. Az, hogy a hazai baloldal szinte teljes mértékben egységes, elsősorban néhány manővernek meg a jelenlegi aránylag karizmatikus vezetőnek tudható be. Elképzelhető azonban az, hogy a későbbiekben ott is hasonló folyamatok indulhatnak be, hiszen a mögöttes értékrend a baloldal esetében sem annyira stabil, inkább nagyon is ellentmondásos“ – véleményezte a hazai politikai színtéren tapasztalható változásokat a szakember.
Hozzátette: „Némileg ugyan az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) preferenciái is meggyengültek, de még nem nagy mértékben. Ha összeadjuk azoknak az ellenzéki pártoknak a preferenciáit, amelyek képesek lennének egymással legalább középtávon kormányozni, akkor az még mindig elmarad a Smer-SD preferenciáitól. Következésképpen nem hiszem, hogy a jelenlegi felállás mellett az ellenzék pártjai képesek lennének hosszútávon kormányképes erőt felállítani a jelenlegi kormánypárttal szemben. Persze váratlan események bármikor történhetnek, de jelen pillanatban annak az előjelei még nem mutatkoznak. Ha pedig megmarad a mostani helyzet, akkor maradnak az azzal kapcsolatos spekulációk is, hogy egyes pártok a jövőben inkább a Smer-SD-vel együtt kormányoznának. A többi csak a választók megnyerését szolgáló színjáték. Ha azonban ezt egyenesen bevallanák, nagyon sokan távoznának tőlük“.
Portálunk azon kérdésére, miszerint mennyire kell komolyan venni Robert Fico azon kijelentését, hogy ha Szlovákiában folytatódnak a tiltakozó megmozdulások, júniusban távozik a kormányfői posztjáról, és esetleg idén előrehozott parlamenti választásokra kerülhet sor, Öllös László így válaszolt: „Szerintem Fico idei lemondására vonatkozó kijelentése nem vehető komolyan, az inkább csak kommunikációs manőver. A nagy kérdés az, hogy ő még mennyi ideig akar miniszterelnök lenni. Ez majd a következő parlamenti választásokon derülhetne ki, ha a pártja ismét olyan helyzetbe kerülne, hogy kormányfőt adhatna. Biztos vagyok abban, hogy a 2016-os választásokig elviszi a kormányát“.
A politológus úgy véli, hogy 2015 a jövő évi parlamenti választásokra történő felkészülés éve lesz. „Az idei év első fele igazából a pártokon belüli munkával telik majd el: átgondolják a saját helyzetüket és azt, hogy milyen programmal, milyen üzenetekkel indulnak a választásokon. Tulajdonképpen szeptembertől pedig már beindul a kampányidőszak“ – fejtette ki.
Végül Öllös Lászlót a család védelméről szóló, a társadalmat és a politikusokat is megosztó február 7-i népszavazás véleményezésére kértük fel. „Bár akadnak, akik azt állítják, hogy ez a referendum csak fölösleges pénzkidobás, én úgy vélem, hogy egyetlen népszavazás sem az. A demokráciának ugyanis megvan az ára, amit meg kell fizetni. Amennyiben nem vagyunk hajlandóak azt megfizetni, akkor a későbbiekben majd a saját ügyeinket sem tudjuk népszavazássá tenni. Hiszen akkor azt meg mások fogják fölösleges pénzkidobásnak tartani. Bármilyen kérdésről is legyen tehát szó, tudatosítanunk kell, hogy a népszavazás a demokrácia fontos intézménye, ami csak akkor működik, ha azt az emberek elég fontosnak tartják ahhoz, hogy a referendumon részt is vegyenek, és a szavazatukkal véleményt nyilvánítsanak. Sajnos, azt eddig egy kivétellel egyszer sem tartották elég fontosnak. Ez esetben viszont mindig átadják a döntést valaki másnak ahelyett, hogy maguk döntenének – ezt pedig nagyon-nagyon rossz magatartásnak tartom“ – szögezte le.
„Néhány hónappal a március 15-i államfőválasztás előtt mindenki Robert Fico miniszterelnököt tartotta az államfőválasztás legesélyesebb jelöltjének. Aztán kiderült, hogy mégsem ő az. A jelenlegi kormányfő ugyanis a választások első fordulójában nem tudta megszerezni a szavazatok többségét, a második körre pedig nem voltak tartalékai. A második fordulóba azonban egy olyan személy, Andrej Kiska került, aki elfogadható volt a második körbe be nem jutó ellenzéki jelöltek választóinak a többsége számára is, végül ő győzött. A megválasztása óta nyilvánvalóan egyfajta kiegyensúlyozó szerepet tölt be a kormányfővel szemben, s ezzel jelentős mértékben hozzájárul a hatalom megosztáshoz. Vannak olyan témák, amelyeket hangoztat, tehát maximálisan él azzal a lehetőséggel, ami nálunk az államfő számára adott: nyilvánossá tesz olyan problémákat, amelyeket súlyosnak tart. Sajnos, azok közé nem tartozik a szlovákiai magyarság szempontjából fontos kisebbségi kérdés“ – foglalta össze a köztársaságielnök-választás fejleményeit a szakember.
Majd hozzáfűzte: „Az államfő nép általi megválasztása óta Bárdos Gyula, a Magyar Közösség Pártja (MKP) jelöltje volt az első hazai magyar köztársasági elnökjelölt, aki mögé a politikai pártokon kívül társadalmi szervezetek is álltak. Ha jobb kampánya lett volna, még jobb eredményt érhetett volna el, de az 5 százalékot meghaladó támogatottsága is nagyon tisztességes eredmény volt. Figyelembe véve azt is, hogy elég későn született meg az indításáról szóló döntés. Õ hosszú-hosszú idő után a magyar kisebbség kérdését visszavitte a szlovák közbeszédbe, az ugyanis az elmúlt néhány évben gyakorlatilag kiszorult onnan: a parlamentben szinte egyáltalán nem jelent meg, a sajtóból pedig szinte teljesen „kihallgatták“ a mi problémáinkat. Bárdos eredménye után a szlovákiai magyarság a következő államfőválasztáson is minden bizonnyal megpróbálkozik majd egy magyar elnökjelölt indításával. Előfordulhat, hogy éppen a magyar jelölt támogatottsága képezi majd a mérleg nyelvét a második forduló előtt“.
Az európai parlamenti (EP) képviselők május 24-i választása során Szlovákiában alig 13 százalékos volt a választópolgárok részvételi aránya, miközben az európai átlagos részvétel 43,11 százalékot ért el. „Ami az uniós tagságunk támogatottságát illeti, az Szlovákiában uniós viszonylatban a legmagasabbak közé tartozik, míg az EP-választásokon való részvételünk a legalacsonyabbnak bizonyult. Ez egy érdekes paradoxon. Jól mutatja Szlovákia polgárainak az Európai Unióhoz fűződő viszonyát: igazából csak várnak valamit az EU-ból, tenni az uniós tagságért azonban csak minimális mértékben hajlandóak“ – értékelte a választópolgárok hozzáállását Öllös László.
November 15-én a helyhatósági választásokon mérhették össze erejüket a politikai pártok és jelöltjeik, valamint a minden várakozást felülmúlóan teljesítő független polgármester- és képviselőjelöltek. „A felvidéki magyarság a 2014-es helyhatósági választásokon is nagyjából olyan eredményt ért el, mint az azt megelőző önkormányzati választáson. Egy érdekes jelenség volt megfigyelhető, ami nem csak ránk, hanem az egész országra vonatkozott: előretörtek a független jelöltek. Tehát már nem feltétlenül pártjelölteket támogattak a választók, hanem függetleneket, köztük szép számmal magyar független jelölteket is. Az eredmény ismert, az MKP jobban, míg a Híd valamivel gyengébben végzett ezen a szavazáson, miközben a két párt több helyen sikeresen együttműködött. Sajnálatosnak tartom, hogy aztán éppen a komáromi eset vált hangoztatott ürüggyé, holott a sikeres együttműködés eseteit is elő lehetett volna venni“ – jegyezte meg a politológus.
A Magyar Közösség Pártja december elsején nyilvánosságra hozta és közvitára bocsátotta A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei című, közel 70 oldalas dokumentumát. „Ez a dolog már elég régóta érett. Mindig volt valamilyen oka annak, hogy e lépést elhalasztotta az MKP. Hol valamilyen nagyon fontos belpolitikai esemény, hol pedig valamilyen szavazás zajlott Szlovákiában. Kampányidőszakban pedig egy ilyen témával talán nem túl szerencsés dolog előrukkolni. Így a magyar párt a helyhatósági választások utáni időszakra időzítette a dokumentum nyilvánosságra hozatalát, ezzel kissé beleszaladva a karácsony előtti időszakba. Emiatt az országos közbeszédbe csak nagyon mérsékelten került bele a téma. Kérdés, hogy idén, amikor Szlovákiában semmiféle választás nem lesz, az MKP mennyire tudja majd tematizálni ezt a kérdéskört“ – mutatott rá Öllös.
A szlovákiai politikai színtér jobbközép részét érintő jelentős változások is jellemezték a 2014-es évet. Például megalakult a Háló (Sieť), meggyengült az éles belviszályokkal szembesülő Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió-Demokrata Párt (SDKÚ-DS). „Ezt a folyamatot általában úgy jellemzik, hogy elsősorban a személyes ellentétekről, személyes ambíciókról van szó, ami fragmentációhoz vezet. Azt hiszem, hogy az ok azonban jóval nyomósabb: Szlovákiában számos nyugat-európai országtól eltérően nincs egy erős, egységes politikai hagyomány, amely a választókat egy táborba vonzaná – amihez határozottan kötődne a választók döntő többsége. Szlovákiában többféle politikai hagyomány van, amelyek gyakran egymásnak ellentmondóak. A XX. század mindenféle ellentmondásos hagyományrétegeket teremtett, beleértve a kommunista hagyományvilágot is. Nálunk bizonyos értelemben még a baloldal is konzervatív. Ez teret ad a különféle fragmentációs folyamatoknak, amelyek során az emberek elsősorban egy-egy személyhez kötődnek, s a program gyakran kevésbé fontos. Ez a jelenség 1989 óta mindmáig megfigyelhető gyakorlatilag a teljes szlovákiai politikai életben. Az, hogy a hazai baloldal szinte teljes mértékben egységes, elsősorban néhány manővernek meg a jelenlegi aránylag karizmatikus vezetőnek tudható be. Elképzelhető azonban az, hogy a későbbiekben ott is hasonló folyamatok indulhatnak be, hiszen a mögöttes értékrend a baloldal esetében sem annyira stabil, inkább nagyon is ellentmondásos“ – véleményezte a hazai politikai színtéren tapasztalható változásokat a szakember.
Hozzátette: „Némileg ugyan az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) preferenciái is meggyengültek, de még nem nagy mértékben. Ha összeadjuk azoknak az ellenzéki pártoknak a preferenciáit, amelyek képesek lennének egymással legalább középtávon kormányozni, akkor az még mindig elmarad a Smer-SD preferenciáitól. Következésképpen nem hiszem, hogy a jelenlegi felállás mellett az ellenzék pártjai képesek lennének hosszútávon kormányképes erőt felállítani a jelenlegi kormánypárttal szemben. Persze váratlan események bármikor történhetnek, de jelen pillanatban annak az előjelei még nem mutatkoznak. Ha pedig megmarad a mostani helyzet, akkor maradnak az azzal kapcsolatos spekulációk is, hogy egyes pártok a jövőben inkább a Smer-SD-vel együtt kormányoznának. A többi csak a választók megnyerését szolgáló színjáték. Ha azonban ezt egyenesen bevallanák, nagyon sokan távoznának tőlük“.
Portálunk azon kérdésére, miszerint mennyire kell komolyan venni Robert Fico azon kijelentését, hogy ha Szlovákiában folytatódnak a tiltakozó megmozdulások, júniusban távozik a kormányfői posztjáról, és esetleg idén előrehozott parlamenti választásokra kerülhet sor, Öllös László így válaszolt: „Szerintem Fico idei lemondására vonatkozó kijelentése nem vehető komolyan, az inkább csak kommunikációs manőver. A nagy kérdés az, hogy ő még mennyi ideig akar miniszterelnök lenni. Ez majd a következő parlamenti választásokon derülhetne ki, ha a pártja ismét olyan helyzetbe kerülne, hogy kormányfőt adhatna. Biztos vagyok abban, hogy a 2016-os választásokig elviszi a kormányát“.
A politológus úgy véli, hogy 2015 a jövő évi parlamenti választásokra történő felkészülés éve lesz. „Az idei év első fele igazából a pártokon belüli munkával telik majd el: átgondolják a saját helyzetüket és azt, hogy milyen programmal, milyen üzenetekkel indulnak a választásokon. Tulajdonképpen szeptembertől pedig már beindul a kampányidőszak“ – fejtette ki.
Végül Öllös Lászlót a család védelméről szóló, a társadalmat és a politikusokat is megosztó február 7-i népszavazás véleményezésére kértük fel. „Bár akadnak, akik azt állítják, hogy ez a referendum csak fölösleges pénzkidobás, én úgy vélem, hogy egyetlen népszavazás sem az. A demokráciának ugyanis megvan az ára, amit meg kell fizetni. Amennyiben nem vagyunk hajlandóak azt megfizetni, akkor a későbbiekben majd a saját ügyeinket sem tudjuk népszavazássá tenni. Hiszen akkor azt meg mások fogják fölösleges pénzkidobásnak tartani. Bármilyen kérdésről is legyen tehát szó, tudatosítanunk kell, hogy a népszavazás a demokrácia fontos intézménye, ami csak akkor működik, ha azt az emberek elég fontosnak tartják ahhoz, hogy a referendumon részt is vegyenek, és a szavazatukkal véleményt nyilvánítsanak. Sajnos, azt eddig egy kivétellel egyszer sem tartották elég fontosnak. Ez esetben viszont mindig átadják a döntést valaki másnak ahelyett, hogy maguk döntenének – ezt pedig nagyon-nagyon rossz magatartásnak tartom“ – szögezte le.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
