Milyen kormányfő Iveta Radièová?
A vita elvezethet a legjobb megoldásig, de káoszt is kelthet, véli a miniszterelnök. Célja, hogy ezekből a vitákból a jövőben minél kevesebb folyjon a nyilvánosság előtt. Azt mondja: neki magának meg kell tanulnia megszabni a határokat.
Radièová ma is azt tartja: minden végrehajtó hatalmi döntésért ő felel. S bár a világ tarka, neki fekete-fehér döntéseket kell hozni, nagyon komoly ügyekben is, így minél jelentősebb a tisztség, annál nagyobb a felelősség is.
Egy év a miniszterelnöki bársonyszékben hozott neki jót és rosszat is. Az ellenzék által terjesztett „mítoszok” ellen nehezen lehet felvenni a harcot, mondta. „Ott az ész nem segít. Ez zavar. Nem vagyok süket, nagyon figyelmesen érzékelek mindent” – fejtegette, de a folyton ismétlődő, valóságalapot nélkülöző kijelentésekre már reagálni sem kíván.
A politológusok erősnek és gyengének látják egyszerre a kormányfőt. Michal Horský szerint eddigi gyengéje, hogy sokszor adott ultimátumot partnereinek, s ezzel azt a látszatot keltette, hogy kormányfősködésével maga is elégedetlen. A lemondással való fenyegetőzést rója fel neki Rastislav Tóth is, mert ezzel árt magának és a koalíciónak is. „A pártok viszonya a kormányzás megtartását illetően nagyon szoros. Csak a konstruktivitásban vannak széthúzások”, fogalmazott.
Öllös László kevésbé kritikus. Õ Radièová magatartását azzal mentegeti, hogy olyan koalíciót vezet, melyben nem csupán a pártok torzsalkodnak egymással, hanem az egyes pártokon belül is nagy a széthúzás. Meg akarják mutatni magukat az Egyszerű Emberek a Szabadság és Szolidaritáson belül, a polgári konzervatívok a Most-Hídban, de vannak különállók a kereszténydemokratáknál és az SZDKU-ban is. Az utóbbiban többek közt azért, mert Radièová mag sem tartozott a párton belüli többséghez. Öllös szerint ennyi törekvést közös nevezőre hozni másnak sem lenne egyszerűbb és könnyebb, mint Radièovának, ezért kellett időnként szélsőséges eszközt is bevetnie.
Juraj Marušiak szerint Radièová helyzete a későbbiekben sem fog lényegesen megváltozni, helyzete mindig egy kissé az SZDKU belső viszonyaitól is függ majd. Paradox módon a Smer-SD túlzott megerősödése vezethet el a koalíciós viszonyok konszolidálódásához.
