Mesežnikov: Fico mindent megtesz, hogy hatalmon maradjon
Meèiar-féle interpretáció
Fico állításának margójára, miszerint az ellenzék államcsínyt akar, Mesežnikov kijelentette: Fico mindenre képes hatalma megtartásáért. „Inkább nem bocsátkoznék az általa felhozott képtelenségek értelmezésébe” – nyilatkozta. 1994-ben, mikor a parlament leváltotta Meèiar kormányát, Meèiar is „parlamenti puccsról” szónokolt.
„Ez egy Meèiar-féle értelmezés. Sosem történt államcsíny. Konszolidált demokráciában élünk, minden egyes hatalomváltás legitim és törvényes módon, szabad demokratikus választások útján történik. Sosem történt puccs, sem államcsíny” – húzta alá Mešežnikov.
Meèiar menesztését a Demokratikus Baloldal Pártja (SD¼) is támogatta, képviselői között ott volt Robert Fico is. Most pedig, amikor az ország jelentős része a kormány ellen fordult, Fico igyekszik az embereket lebeszélni a tüntetésről – mutatott rá a politológus.
„Látjuk, a kezdeményezést a polgári társadalom egésze, számos szervezet támogatja, a törvényes kereteken belül, ami a jelenlegi kormány iránti elégedetlenség megnyilvánulása. Fico pedig mit tesz? Igyekszik lebeszélni az embereket, sőt, azzal, hogy államcsínnyel kapcsolatos ostobaságokat terjeszt, megfélemlíti őket, ami már büntetendő” – fogalmazott. „Tény, az emberek nem bíznak a kormányban” – hangsúlyozta.
Megingott a politikai stabilitás
Mesežnikov szerint a jelenlegi kormány vezetője mindent megtesz, hogy hatalmát a lehető leghosszabb ideig megőrizze, összpontosítja, nem engedi ki a kezéből. „Ellenzéki politikusként a háttérben két népszavazásnak is a szorgalmazója volt, sőt, az előre hozott választásokról szóló referendum meghirdetésének is” – magyarázta és hozzátette, népszavazás 2000-ben és 2004-ben is volt.
Mesežnikov szerint abban az időben semmiféle kétség nem merült fel a legitim és demokratikus viszonyokat illetően. „Ennek ellenére Fico az előre hozott választások érdekében támogatta az értelmetlen népszavazásokat, amivel hozzájárult a politikai stabilitás megbontásához, ma pedig mindenkit megvádol, aki kormánya ellen fordult. Miféle államcsínyről lehet szó, amikor a parlamentben még mindig többségben vannak?” – tette fel a kérdést Mešežnikov, majd megjegyezte: „Ficóban mindig is élt politikai rosszindulat Dzurinda kormányának irányában”.
A 2000. évi referendum érvénytelen volt, mindössze a választók 20,03 százaléka ment el szavazni. Ezt követően Rudolf Schuster a Vladimír Meèiarral történt előzetes konzultációt követően meghirdette az előre hozott választásokról szóló népszavazást.
Fico 2004 januárjában ellenzéki politikusként azt állította, a Meèiar- és a Dzurinda-korszak vagyoni összefonódásainak csak az előre hozott választások vethetnek véget. „A sikeres népszavazás az egész ország érdeke, fölötte áll a pártérdekeknek” – állította abban az időben Fico. Április 3-án aztán megtörtént a népszavazás.
A választási időszak lerövidítése
Fico és az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) közvetlenül is részt vett a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja (KOZ) által szervezett referendum előkészítésében. A köztársaságielnök-választás első körében a választóknak arról kellett dönteniük, a parlamenti képviselők megszavazzák-e a parlament harmadik választási időszakának lerövidítésére irányuló alkotmánytörvényt, hogy 2004-ben kiírhassák a választásokat.
A referendum a választópolgárok alacsony részvétele miatt (35,8 %) érvénytelen volt, így parlamenti választásokat nem tartottak. Fico az eredményt nem értékelte kudarcként. „Ellenkezőleg, az ellenzéki pártok együttműködése hatékonynak bizonyult” – jelentette ki. „Ha a mindenkori ellenzék az adott kormánnyal nem elégedett, legitim célja a kormány hivatali idejének lerövidítése” – nyilatkozta abban az időben Fico.
Az általa is szorgalmazott előre hozott parlamenti választásokra végül 2006. június 17-én került sor. A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 2006. február 8-án bejelentette a kormánykoalícióból való távozását, amit a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Pártnak (SDKÚ-DS) a lelkiismeret fenntartására irányuló szerződés beterjesztésével szembeni elutasító magatartásával indokoltak.
A parlament 2006. február 9-én jóváhagyta a választási időszak lerövidítését szabályozó törvényt, majd ezt követően megalakult az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD), a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom – Néppárt (¼S-HZDS) és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alkotta kormánykoalíció. A kormányfő Robert Fico lett. A következő előre hozott parlamenti választásokra 2012 márciusában került sor, amit Fico szintén üdvözölt. A Smer-SD akkor is ellenzékben volt, Fico pedig az előre hozott vagy rendes időben megtartott parlamenti választásokon kívül a politikai erők mindenfajta más átcsoportosítását elutasította.
„A tárgyalások nem az esetleg bekövetkező fejleményekről folynak. Állítjuk, a politikai erők újrafelosztása csak előre hozott vagy rendes időben megtartott parlamenti választások által lehetséges” – jelentette ki Fico. A választásokat megelőzően Iveta Radièová kormánya megbukott. 2011. október 11-én a parlament az euróövezet 17 országa között létrejött Keretszerződés kiegészítésével és az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközzel (EFSF) kapcsolatos kormányjavaslatról szavazott, melyet az euróövezeti tagállamok ideiglenes mechanizmusként hoztak létre.
Mivel „a Szabadság és Szolidaritás (SaS) az euróövezeti tagállamok ideiglenes mechanizmusáról szóló kormányjavaslat megszavazását elutasította, illetőleg, hogy engedményeket tegyen és a koalíció maradékával megállapodást kössön”, Iveta Radièová kormányfő a szavazást egybekötötte a kormányról szóló bizalmi szavazással.
A jelenlévő 124 képviselő közül mindössze 55 szavazott bizalmat a kormánynak, és hagyta jóvá az euróövezeti tagállamok ideiglenes mechanizmusát érintő javaslatot. Iveta Radièová kormánya nem nyerte el a parlament bizalmát, így 15 hónapi fennállását követően le kellett mondania.
