Az MKP megújhodása és az elnökségének megfiatalítása iránti igény fogalmazódott meg leggyakrabban az elmúlt hetekben. Milyen konkrét lépések, döntések vezetnének az ilyen irányú változáshoz?
A helyi szervezetetek döntései és a járási konferenciák jelölései alapján friss arcok kerülhetnek a párt országos elnökségébe: mindez persze nem jelenti azt, hogy a tapasztalat nem jelentene értéket. Véleményem szerint az arany középút a megoldás – friss erő és kiérlelt tapasztalat a megoldás!
Megválasztása esetén mely legégetőbb problémák orvoslását tartaná elsődlegesnek? Ön szerint mi fontosabb a sikerhez: az alkalmas vezér vagy a tettrekész csapat?
A Régi idők focija című film szállóigévé vált mondatát idézném: Kell egy csapat! Ez az alapja a munkának – állítom, hogy a felvidéki magyarság ügyeit csakis csapatmunkával lehet sikerre vinni. Csapat nélkül nincs vezér, vezér nélkül nincsen csapat: az egyik feltételezi a másikat. „Égető probléma“ pedig akad jócskán: kisebbségi oktatásunk szorongatottsága, anyanyelvünk színtereinek visszaszorítása, gazdaságunk ellehetlenítése, politikai képviseletünk megosztottsága...
Köztudott, hogy az MKP számára alapirány az etnikai politizálás, s ez az önmeghatározás irányt szab a pártnak, és témáit is meghatározza. Az eddigi célkitűzésekből mit tart hangsúlyosan fontosnak, mi az, amit még célként fogalmazna meg?
Etnikai politizálásunk evidens: a felvidéki magyarság képviselete az elsőrendű feladatunk. Rendezetlen ügy pedig – ahogy az előbb is említettem – akad jócskán. Elég csak egykori diákom, Žák-Malina Hedvig ügyét említeni: az idén lesz tíz éve, hogy ügye rendezetlen. S azt látjuk, hogy akik egykor védelmére keltek, most azok mellett szavaznak, akik Hedviget meghurcolták. Nincs ez jól: az igazságnak csak egy arca van, és ezt nem írhatja felül, hogy tagja vagyunk egy kormánykoalíciónak vagy sem.
A magyar kisebbség melleti elköteleződésünk viszont nem zárja ki, hogy partneri viszonyba kerülve felemeljük szavunkat a Szlovákiában élő egyéb kisebbségek nevében is: példának okán a magyar ajkú romák ügye a mi ügyünk is.
Kiemelt fontossággal bír a nyelvhasználat kérdése: a szlovákiai magyarság számára a szó legszorosabb értelmében vett létkérdés. Közösségünket a nyelv tartja meg magyarnak, a nyelvváltást mind egyéni, mind közösségi szinten törvényszerűen követi a nemzetiségváltás. Az MKP-nak, mint nemzetiségi pártnak meggyőződésem szerint ezért nemcsak szimbolikus lépésekkel, hanem a lehetőségeihez mérten gyakorlati lépésekkel is támogatnia kellene a magyar nyelvhasználat ügyét. Itt egy olyan stratégia következetes megvalósítására lenne szükség, amely több szinten, országos és helyi szinten is mozgósítaná a párt struktúráit az ügy érdekében.
Az elmúlt hat év azt bizonyította, hogy hozzávetőleg százezer biztos szavazója minden körülmények között megvan a pártnak, ez azonban kevésnek bizonyult a parlamenti bejutáshoz. Ön milyen érdekérvényesítő eszközökkel tenné láthatóbbá az MKP-t, illetve milyen stratégia mentén szólítaná meg a politikából kiábrándult polgárokat?
Az MKP él és dolgozni akar: ezt bizonyították a helyi szervezetek és a járási konferenciák részvételi arányai. Tagságunk stabil, ezzel nincs gond. Tény viszont, hogy magyarságunk fogy: az utánpótlás nevelése ennek okán olyan sürgető feladat, amellyel számolni kell. Mindemellett pedig egy friss, modern, a kommunikációjában megújult MKP a cél: a hagyományos értékrend adott, ennek közvetítésére viszont teret és módot kell találni.
A párt kapcsolati rendszerében látja-e Smerrel és a Szlovák Nemzeti Párttal közös kormánykoalícióban levő Most-Híddal való együttműködés lehetőségeit? Köztudott, hogy a választások előtt Bugár Béláék mindenfajta együttműködést elutasítottak, majd a választások után a tárgyalások kezdeményezőivé váltak. Az MKP részéről eddig jogos volt a kivárás taktikája, ön milyen folytatásban gondolkodik?
Szükség van egy szélesebb, egy magyar–magyar párbeszéd megnyitására, hiszen közösségünk nemcsak a politikai pártok tevékenysége mentén szerveződik. A civil szféra, az oktatás és a kultúra képviselői jelentős mozgatói kisebbségi létünknek. Nyitni kell a közösen felvállalt érdekérvényesítés felé – mindezt viszont nem csupán a pártok közötti komunikációra kell leszűkíteni.
Öt év múlva milyennek szeretné látni az MKP-t és a felvidéki magyar közösséget?
Felvidéki magyaságunkat erős, önnön sorsát határozott és egységes politikai képviselettel alakító közösségnek remélem. Olyan közösséget kívánok megtapasztalni, amely nem fél, nem alkuszik és nem fogy tovább.
