Menteni a menthetőt – Látogatóban Ladóczky Vilmos tájmúzeumában

Ladóczky Vilmos eddigi életpályája könyvbe illő történet, hiszen korán gyermekotthonba adták, majd nevelőszülőkhöz került, sokat dolgozott, végül Palócföldön telepedett le, ahol több ezer darabos gyűjteményét egy tájmúzeumban tette közkincsé.

Gyűjtőszenvedélye elsősorban a nógrádi és gömöri nép kulturális kincseiből táplálkozik. A tárgyakat begyűjtés után rendszerezi, majd aprólékos munkával felújítja azokat. Egyfajta kulturális hivatásának érzi minden egyes tárgy begyűjtését és megmentését, bemutatni azok motívumvilágát.

„A régi tárgyaknak lelkük van. Nem elég csak elhozni egy-egy tárgyat, hanem azokat restaurálni kell, rendbe rakni, újraéleszteni. Egy padlásról elhozott láda szanaszét van száradva, tehát már nincs benne élet, az elmúlást mutatja. De mikor én elhozom és felújítom – erre már számos példa volt, a több ezer darabból álló gyűjtemény mintegy 90 százalékát saját kezűleg raktuk rendbe –, újraélesztem, adok neki még száz évet. Mert csak így van üzenetértéke a tárgyaknak” – nyilatkozta portálunknak Ladóczky Vilmos.

Mint mondta, gyerekkori álmai váltak valóra a tájmúzeum megnyitásával. Szülei nagy hatással voltak rá, egyet kérték tőle, hogy „legyen a társadalom hasznos embere“. Saját bevallása szerint úgy gondolja, jó úton van az ígéret beteljesítéséhez. Eltökélt célja, hogy megakadályozza a magyar kultúrtörténet tárgyi gazdagságának eltűnését.

„Nem a számszerűsége fontos a dolgoknak, hanem az, hogy ha az embernek az a célja, hogy mentsen és gyűjtsön, akkor ez a cél ez örökkévalóság, tehát amíg én élek, addig nem tudok mást csinálni, mert ez érdekel, ez dobogtatja a szívemet, ez hajt előre. Attól a lelkem nem lesz gazdagabb, hogy én itthon körbemegyek a házon és több ezer tárgyat végignézek. Nekem akkor örül a lelkem meg a szívem, hogyha azok az emberek, akik bejönnek ide 50-60-70 évesen és könny folyik a szemükből, mikor azt mondják, emlékszel még, nahát, még anyunál is ilyen komód volt, és fölötte a tükör, te jó Isten. Ezzel valójában visszaadtál az embereknek valamit” – fejtette ki Ladóczky Vilmos.

A bőrdíszműves és műgyűjtő szorosan együttműködik több hazai és magyarországi múzeummal is. Kiállításai megtekinthetőek több ismert városban. Az elmúlt évtől egy helyi fiatalember, Tóth Zoltán személyében segítője, követője is akadt. Jelenleg együtt keresik meg és restaurálják a még menthető tárgyakat.

„Fontos a kulturális értékeinket megőrizni, továbbadni a jövő nemzedékének, amit az őseinktől mi is örököltünk. Nem szabad, hogy ez elvesszen” – szögezte le a gömöralmágyi Tóth Zoltán.

Az értékes néprajzi gyűjteményben szinte már minden megtalálható. A gömöri népi textíliáktól kezdve a fazekas termékekig tekintélyes a kollekció. Külön említést érdemelnek a népi hutaüvegek, amelyekből egy több mint 1500 darabos gyűjtemény jelenleg is ki van állítva a magyarországi Noszvajon.

A tájmúzeumot évről évre egyre többen keresik fel, elsősorban magyarországi vendégek érkeznek, de sokszor Európa más országaiból is jönnek látogatók.