Megmenekülnek a Macquarie-sziget óriáspingvinjei
LONDON. Egy kutatócsoport ősi DNS-sel mutatta ki, hogy a Macquarie-sziget óriáspingvin-állománya figyelemre méltó regenerálódáson esett át. Az állatokat a korábbi évszázadban alaposan megtizedelte az olajipar.
Tim Heupink és csapata a Királyi Társaság Biology Letters folyóiratában publikálta eredményeit. A kutatók szerint jelentős eredményről van szó, hiszen alig 80 év kellett hozzá.
A Déli-óceánon található Macquarie-sziget mintegy 1500 kilométerre, délre fekszik Tasmániától. Mielőtt az emberek megérkeztek volna, a sziget több százezer óriáspingvin (Aptenodytes patagonicus) otthona volt, melyek két nagy kolóniában éltek. Azonban 1889 és 1920 között az olajipar rászabadult állományukra és a kihalás szélére sodorta őket. Naponta több ezer pingvint dobáltak hatalmas katlanokba, hogy kifőzzék zsírjukat, melyet aztán lámpaolajként, és gépek kenőanyagaként használtak fel – mondja Heuping. 1930-ra mindössze 3400 példányuk maradt.
1933-ban azonban a sziget rezervátum lett és a pingvinek védetté váltak. Mindez, valamint a halászati gyakorlat csökkentése, illetve 2000-ben a macskák eltüntetése a szigetről vezetett odáig, hogy a madarak egyedszáma növekedni kezdett, és ma már négy egészséges kolónia található meg a szigeten.
Heupink és csapata letesztelte az új populáció genetikai sokféleségét, arra számítva, hogy az sokkal alacsonyabb lesz, mint az olajipar érkezése előtti populációé. „Általában sokkal alacsonyabb genetikai diverzitás jellemző egy ideig az úgynevezett palacknyak-effektus után (a populációs méret és genetikai sokféleség súlyos csökkenése). Ezen állatok regenerálódása rendszerint hosszú időbe telik.”
Azonban a kutatók meglepetten észlelték, hogy mindössze öt generáció múltán a pingvinek genetikai diverzitása is teljesen regenerálódott. Jelenleg is zajlik egy program a patkányok és nyulak eltüntetésére a Macquarie-szigeten, mely tovább segíti a pingvinpopulációk erősödését.
Heupink és csapata a jelenlegi populációtól és az ezer évvel ezelőtt ott élt csoport csontjaiból begyűjtött DNS-t tanulmányozta. Lemérték a DNS egy bizonyos részén a variációk mennyiségét és kiderült, hogy a genetikai diverzitás mindkét pingvincsoportban hasonló volt. Ez az első alkalom, hogy ősi DNS-t alkalmaznak egy populáció genetikai sokfélesége regenerálódásának megerősítésére – mondja a kutató.
Miért is regenerálódott az óriáspingvinek genetikai sokfélesége ilyen gyorsan más megtizedelt állatfajokhoz – mint például a gepárdhoz – mérten? Heupink gyanúja szerint ennek egyik oka az lehet, hogy az elszigetelt Macquarie-szigeten az ökoszisztéma nagy része még mindig érintetlen. „A legtöbb állatpopulációt - mint például a gepárdok -, mely egy kontinensen él, számos tényező befolyásolja, melynek pozitív és negatív hatásai is vannak az állatok egyedszámára.”
Elmondása szerint egy elszigetelt fajnál, mint amilyen az óriáspingvin, kevesebb tényező működik közre, ennélfogva a környezetvédőknek könnyebb ellenőrzésük alatt tartani azokat a faktorokat, melyek negatív hatással vannak az adott fajra. „Például sokkal könnyebb kontrollálni a királypingvinek élőhelyére benyomakodó kártevőket.”
Heupink szerint az ökoszisztéma valószínűleg még azért van jó állapotban a szigeten, mivel az eléggé elszigetelt és klímája sem nagyon kellemes, így kevesebb embert vonz. Elmondása szerint azonban a klímaváltozás és a változó óceáni ökológiai továbbra is veszély jelent a pingvinekre.
A Déli-óceánon található Macquarie-sziget mintegy 1500 kilométerre, délre fekszik Tasmániától. Mielőtt az emberek megérkeztek volna, a sziget több százezer óriáspingvin (Aptenodytes patagonicus) otthona volt, melyek két nagy kolóniában éltek. Azonban 1889 és 1920 között az olajipar rászabadult állományukra és a kihalás szélére sodorta őket. Naponta több ezer pingvint dobáltak hatalmas katlanokba, hogy kifőzzék zsírjukat, melyet aztán lámpaolajként, és gépek kenőanyagaként használtak fel – mondja Heuping. 1930-ra mindössze 3400 példányuk maradt.
1933-ban azonban a sziget rezervátum lett és a pingvinek védetté váltak. Mindez, valamint a halászati gyakorlat csökkentése, illetve 2000-ben a macskák eltüntetése a szigetről vezetett odáig, hogy a madarak egyedszáma növekedni kezdett, és ma már négy egészséges kolónia található meg a szigeten.
Heupink és csapata letesztelte az új populáció genetikai sokféleségét, arra számítva, hogy az sokkal alacsonyabb lesz, mint az olajipar érkezése előtti populációé. „Általában sokkal alacsonyabb genetikai diverzitás jellemző egy ideig az úgynevezett palacknyak-effektus után (a populációs méret és genetikai sokféleség súlyos csökkenése). Ezen állatok regenerálódása rendszerint hosszú időbe telik.”
Azonban a kutatók meglepetten észlelték, hogy mindössze öt generáció múltán a pingvinek genetikai diverzitása is teljesen regenerálódott. Jelenleg is zajlik egy program a patkányok és nyulak eltüntetésére a Macquarie-szigeten, mely tovább segíti a pingvinpopulációk erősödését.
Heupink és csapata a jelenlegi populációtól és az ezer évvel ezelőtt ott élt csoport csontjaiból begyűjtött DNS-t tanulmányozta. Lemérték a DNS egy bizonyos részén a variációk mennyiségét és kiderült, hogy a genetikai diverzitás mindkét pingvincsoportban hasonló volt. Ez az első alkalom, hogy ősi DNS-t alkalmaznak egy populáció genetikai sokfélesége regenerálódásának megerősítésére – mondja a kutató.
Miért is regenerálódott az óriáspingvinek genetikai sokfélesége ilyen gyorsan más megtizedelt állatfajokhoz – mint például a gepárdhoz – mérten? Heupink gyanúja szerint ennek egyik oka az lehet, hogy az elszigetelt Macquarie-szigeten az ökoszisztéma nagy része még mindig érintetlen. „A legtöbb állatpopulációt - mint például a gepárdok -, mely egy kontinensen él, számos tényező befolyásolja, melynek pozitív és negatív hatásai is vannak az állatok egyedszámára.”
Elmondása szerint egy elszigetelt fajnál, mint amilyen az óriáspingvin, kevesebb tényező működik közre, ennélfogva a környezetvédőknek könnyebb ellenőrzésük alatt tartani azokat a faktorokat, melyek negatív hatással vannak az adott fajra. „Például sokkal könnyebb kontrollálni a királypingvinek élőhelyére benyomakodó kártevőket.”
Heupink szerint az ökoszisztéma valószínűleg még azért van jó állapotban a szigeten, mivel az eléggé elszigetelt és klímája sem nagyon kellemes, így kevesebb embert vonz. Elmondása szerint azonban a klímaváltozás és a változó óceáni ökológiai továbbra is veszély jelent a pingvinekre.
Forrás
hirado.hu
