Meèiar: Szlovákia húsz évvel ezelőtt letette külpolitikából az érettségi vizsgát
POZSONY. A Szlovákia és Magyarország közti, jószomszédi viszonyról és a baráti együttműködésről szóló szerződés jóváhagyásával Szlovákia 1995. március 19-én letette a külpolitikáját érintő érettségi vizsgát – jelentette ki a TASR hírügynökségnek Vladimír Meèiar ex-kormányfő, aki elmondta, a megállapodásról folyó viták nem voltak zökkenőmentesek. Mint mondta, akárcsak őt, úgy magyar kollégáját, Horn Gyulát is a szerződés miatt a nemzet árulójának titulálták.
Meèiar úgy véli, hogy a megállapodásra az akkori nacionalizmus miatt is szükség volt. Hozzátette: féltek egy esetleges fegyveres konfliktustól. "Amiatt aggódtunk, hogy ne jöjjenek valamiféle bolondok, és ne teremtsenek olyan feszültséget, amely lokális konfliktust válthatna ki" – emlékezett a volt kormányfő a TASR hírügynökségnek.
Meèiar azt is elmondta: a két ország közti viszony megromlását Trianon megkérdőjelezése is eredményezte, továbbá problémát jelentettek a kisebbségek kollektív jogait, valamint a Bős-Nagymarosi Vízierőművet érintő követelések. "Feszültté vált a légkör" – idézte a múltat. Úgy véli, hogy Horn Gyula hatalomra kerülésével a helyzet némileg megváltozott. A franciák is beavatkoztak, akik Meèiar szerint hatalmas nyomást gyakoroltak a szlovák-magyar viszony kölcsönös megállapodás aláírásával történő rendezésére.
"A szerződés megszületése nem volt egyszerű folyamat" – jegyezte meg Meèiar. Miután napvilágot látott a szerződésjavaslat, megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások. Szerinte a magyar fél több indítványát visszavonta, arról azonban sokáig nem akart lemondani, hogy a megállapodásból hiányozzon az államhatárok elismerése, és belekerüljenek a kisebbségek kollektív jogai.
"A magyar küldöttség azt mondta: az országhatárainkat annyi nemzetközi megállapodás szavatolja, hogy arról fölöslges dolog egy újabb dokumentumban írni. Akkor én azt feleltem: ha elismerik, hogy az érvényes, akkor miért jelent nekik problémát annak újbóli elismerése ebben a szerződésben is. Végül megállapodtunk, hogy az belekerül a megállapodásba" – emlékezett vissza a két évtizeddel ezelőtt történtekre Meèiar.
Leszögezte: a kisebbségek jogait illető kérdésekben nehezebben jutottak dűlőre. Amikor a küldöttségek nem tudtak megegyezni egymással, akkor ő tett kompromisszumos javaslatot.
"Azt javasoltam, hogy olyan megoldást találjunk, mint a csehek és a németek, akik nem azt mondták ki, hogy a Müncheni Egyezmény nem érvényes, hanem azt, hogy az nullás érvényű" – fejtette ki. Efféle formát azonban nem találtak, és Horn akkor Meèiar szerint azt mondta: azt úgy írják bele a megállapodásba, ahogy azt a szlovák küldöttség javasolja. "Amikor ezt modta, akkor az övéi árulónak nevezték őt" – ecsetelte a történteket Meèiar, hozzáfűzve: a magyar küldöttek veszekedni kezdtek egymással. Végül azonban nem kerültek bele a kollektív jogok.
Meèiar a továbbiakban arról is beszámolt, hogy a magyar fél a már megfogalmazott szerződésszöveg ellenére nyomást gyakorolt a kisebbségek kollektív jogai érdekében. A szlovák kormány emiatt azzal a feltétellel hagyta jóvá a szerződést, hogy azt csak abban az értelemben írja alá, ha ha abba nem kerülnek be a kollektív jogok. Az erről szóló információt a szlovák fél közvetlenül a megállapodás párizsi aláírása előtt kézbesítette a magyar félnek. Meèiar úgy fogalmazott: olyan taktikai lépésről volt szó, amelynek köszönhetően a szerződést végül olyan értelmezésben írhatták alá, ami Szlovákia számára elfogadható volt.
"Schenk úr kézbesítette a megjegyzést. Horn úr azzal a kérdéssel jött el utánam, hogy ez mit akar jelenteni. Azt mondtam neki, hogy még semmi sem történt, hiszen az aláírás előtt állunk. Ha nem akarja, nem kell aláírnunk a megállapodást. Horn elkezdett gondolkodni, hogy mit is tegyen. Akkor odajött Balladur úr (szerk.megj.: az akkori francia miniszterelnök), mindkettőnket megragadott, hogy menjünk. A kamerák ránk irányultak. Tetszett vagy sem, a szerződést alá kellett írni" – mondta Meèiar, aki úgy véli, hogy Szlovákia ily módon letette a külpolitikáját érintő érettségi vizsgát.
Meèiar azt is elmondta: a két ország közti viszony megromlását Trianon megkérdőjelezése is eredményezte, továbbá problémát jelentettek a kisebbségek kollektív jogait, valamint a Bős-Nagymarosi Vízierőművet érintő követelések. "Feszültté vált a légkör" – idézte a múltat. Úgy véli, hogy Horn Gyula hatalomra kerülésével a helyzet némileg megváltozott. A franciák is beavatkoztak, akik Meèiar szerint hatalmas nyomást gyakoroltak a szlovák-magyar viszony kölcsönös megállapodás aláírásával történő rendezésére.
"A szerződés megszületése nem volt egyszerű folyamat" – jegyezte meg Meèiar. Miután napvilágot látott a szerződésjavaslat, megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások. Szerinte a magyar fél több indítványát visszavonta, arról azonban sokáig nem akart lemondani, hogy a megállapodásból hiányozzon az államhatárok elismerése, és belekerüljenek a kisebbségek kollektív jogai.
"A magyar küldöttség azt mondta: az országhatárainkat annyi nemzetközi megállapodás szavatolja, hogy arról fölöslges dolog egy újabb dokumentumban írni. Akkor én azt feleltem: ha elismerik, hogy az érvényes, akkor miért jelent nekik problémát annak újbóli elismerése ebben a szerződésben is. Végül megállapodtunk, hogy az belekerül a megállapodásba" – emlékezett vissza a két évtizeddel ezelőtt történtekre Meèiar.
Leszögezte: a kisebbségek jogait illető kérdésekben nehezebben jutottak dűlőre. Amikor a küldöttségek nem tudtak megegyezni egymással, akkor ő tett kompromisszumos javaslatot.
"Azt javasoltam, hogy olyan megoldást találjunk, mint a csehek és a németek, akik nem azt mondták ki, hogy a Müncheni Egyezmény nem érvényes, hanem azt, hogy az nullás érvényű" – fejtette ki. Efféle formát azonban nem találtak, és Horn akkor Meèiar szerint azt mondta: azt úgy írják bele a megállapodásba, ahogy azt a szlovák küldöttség javasolja. "Amikor ezt modta, akkor az övéi árulónak nevezték őt" – ecsetelte a történteket Meèiar, hozzáfűzve: a magyar küldöttek veszekedni kezdtek egymással. Végül azonban nem kerültek bele a kollektív jogok.
Meèiar a továbbiakban arról is beszámolt, hogy a magyar fél a már megfogalmazott szerződésszöveg ellenére nyomást gyakorolt a kisebbségek kollektív jogai érdekében. A szlovák kormány emiatt azzal a feltétellel hagyta jóvá a szerződést, hogy azt csak abban az értelemben írja alá, ha ha abba nem kerülnek be a kollektív jogok. Az erről szóló információt a szlovák fél közvetlenül a megállapodás párizsi aláírása előtt kézbesítette a magyar félnek. Meèiar úgy fogalmazott: olyan taktikai lépésről volt szó, amelynek köszönhetően a szerződést végül olyan értelmezésben írhatták alá, ami Szlovákia számára elfogadható volt.
"Schenk úr kézbesítette a megjegyzést. Horn úr azzal a kérdéssel jött el utánam, hogy ez mit akar jelenteni. Azt mondtam neki, hogy még semmi sem történt, hiszen az aláírás előtt állunk. Ha nem akarja, nem kell aláírnunk a megállapodást. Horn elkezdett gondolkodni, hogy mit is tegyen. Akkor odajött Balladur úr (szerk.megj.: az akkori francia miniszterelnök), mindkettőnket megragadott, hogy menjünk. A kamerák ránk irányultak. Tetszett vagy sem, a szerződést alá kellett írni" – mondta Meèiar, aki úgy véli, hogy Szlovákia ily módon letette a külpolitikáját érintő érettségi vizsgát.
Forrás
TASR
