Marián Balázs: A csalónak mindent lehet, az átlagember csak szenved

Néha elég jobban figyelni, és megtudjuk, hogy nem egy olyan ember, aki a tisztességet hangsúlyozza és másoktól elvárja azt, a valóságban csak azt akarja, hogy a többiek az ő elképzelései szerint viselkedjenek. Ez az egyszerű manipuláció esete.

A tisztesség az univerzális erkölcsi értékek közé tartozik, az emberek együttélésének alapvető szabályai közé. A tisztesség alatt az egyén belső alkalmazkodását értjük, azt a belső hozzáállást, amely elfogadható viselkedési módban nyilvánul meg, vagyis az egyén az etikai normák szerint viselkedik.

Nemcsak megköszönni tisztességes és illendő valamit, vagy köszönni, ezt már gyermekkorunkban tanuljuk, de tisztességes dolog betartani a nyilvánosan tett ígéreteket, még akkor is, ha az ember emiatt elveszíti a kínálkozó előnyöket. Betartani a szavunkat az általánosan elfogadható viselkedési mód. Ezzel szemben az a cselekedet, amely szöges ellentétben áll azzal, amit korábban nyilvánosan többször megígért valaki, csalás, és nem tarthatjuk általánosan elfogadható viselkedési módnak, vagyis tisztességes dolognak sem. Az „igen” jelentsen igent, a „nem” pedig nemet – ez a szabály kétezer éves.

Tisztességes dolog tartani magunkat az igazsághoz és az igazságossághoz, és nem szabad kezet fogni azokkal, akik az áldozatból elkövetőt csinálnak (Malina Hedvig esete). Tisztességes dolog ragaszkodni az igazsághoz, nem az takargatni a csalásokat és a lopásokat, és nem tisztességes egy asztal mögött ülni azokkal, akik a becsületes és a hivatali felelősséget viselő vizsgálótisztek ellen lépnek fel. Tisztességes dolog felróni azt, ha valaki gyűlöletet kelt, annak, aki ezt állandóan teszi, nem tisztességes beülni vele a kormányba, és aztán a negatív érzelmek miatt csak az ellenfeleket vádolni.

A tisztességért kiáltás akkor hihető, ha felelősségteljes értékrend és viselkedés kapcsolódik hozzá. Ha valaki tisztességért kiált, az akkor lesz hihető, ha maga is aszerint viselkedik: például akkor, ha az adott politikus betartja a nyilvánosan tett ígéreteit, ha képes lesz és szándékszik megmutatni, hogy pragmatikus és hatalmi környezetben is súlyuk van a szavaknak, ha nem csapja be a polgárokat, ha kiáll az igazságért, nem védi a tolvajokat és így tovább.

Ellenkező esetben ugyan élvezheti választói rajongói klubjának bizalmát, általánosságban azonban elmélyíti a bizalmatlanságot a politika és a politikusok iránt, és erősíti az emberek azon meggyőződését, hogy a politika piszkos dolog, csak üzletekről szól, és - jobb esetben - kétszínű.

Ezért egyre több embernek az a meggyőződése, hogy az átlagember szenved, de a gazdagoknak és a vállalkozóknak mindent szabad, hogy megéri lopni és csalni, és a politika inkább az egyéni sikerről, mint a társadalmi érdekről szól.

Az ilyen jellegű politika a hatalmon levők szempontjából egy ideig sikeres, likvidálja, megszünteti azonban a társadalom és a polgárok perspektíváit.

Valódi tisztességre van szükség a politikában (is), sokkal nagyobb szükség van rá, mint a szónoki kiáltásra a tisztességért. Olyan politikusokra van szükség, akik saját maguk is tisztességesen viselkednek, vagyis az etikai normák szerint és általánosan elfogadható módon, és nemcsak másoktól várják el azt.