Március 15. – A szabadság napja

A XIX. században a modern magyar nemzet születése általános felemelkedést hozott magával. A jogegyenlőség megjelenése a kiváltságok helyett, az anyanyelvi művelődés elterjedése az idegen nyelvű oktatás helyett, a népakaratból eredő hatalom mások uralma helyett mind előrelépést jelentett a korábbi állapotokhoz képest – mutat rá portálunkhoz eljuttatott ünnepi közleményében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala hozzátéve: ugyanakkor nekünk, kisebbségi magyaroknak ma is kihívást jelent ezen célok elérése. El akarjuk érni jogegyenlőségünket az uralkodó nemzetállamisággal szemben! Nyelvünk egyenlő státusát az államnyelv dominanciájával szemben! És magunk szeretnénk dönteni saját életünk legfontosabb kérdéseiben, ahelyett hogy mások döntsenek rólunk – hangsúlyozza az ernyőszervezet.

Európa boldogabb felében mindez már megilleti a nemzeti kisebbségeket. A kisebbségek szabadsága egyben a többség szabadságát is növeli. Így szabadulhatnak meg a többségi nemzet tagjai régi előítéleteiktől, félelmeiktől, agresszív nemzeti szenvedélyeiktől, egyben ellenállóvá is válhatnak a nacionalista manipulációval szemben. Csak így lehetnek szabadok! Mi sem csak a magunkért, hanem az egész országért, sőt térségünkért küzdünk. A mi jogaink, a mi méltóságunk másoké is. Jogaink és a többség szabadsága az egész térséget szabadítaná ki az évszázados szellemi béklyóból.

Ezért ne lankadjunk! A márciusi ifjak üzenete ma is hangosan szól. Nekünk, de a többségi nemzetnek is szól. Szabaddá lenni nem egyszerű, szabadnak maradni még ennél is nehezebb. Csak azért érdemes érte küzdeni, mert megéri, és mert nincs más út – zárja közleményét a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala.

Mint arról portálunkon is beszámoltunk, a felvidéki magyarság egyik központi rendezvényét pénteken tartották Rimaszombatban. Berényi József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke arról beszélt, hogy a felvidéki magyarságnak is megvan a maga 12 pontja, a márciusi ifjak követelései a jelenre is átültethetőek.

„Öröm látni, hogy az utóbbi években már felvilágosultabb szlovák politikusok, közéleti emberek is tudnak velünk ünnepelni 1848-49 kapcsán. Tapasztalható ez a pozsonyi összejövetelen, hogy néhányan már eljönnek, néhányan tudatosítják, hogy akkor itt Közép-Európában a magyarság, a magyar nép, a magyar nemzet volt az útmutató, amely a legforradalmibb, a legnagyobb változásokat kívánta bevinni az államigazgatásba, a kultúrába, a függetlenségbe és a szabadságba" - fogalmazott az MKP elnöke.

Schmitt Pál, Magyarország volt köztársasági elnöke beszédében hangsúlyozta, magyarságtudatunk fontos elemei kell hogy legyenek nemzeti ünnepeink is, amelyeknek közös megélése erős kötésben tartja a világ magyarjait. „Egyben biztosak lehetünk: a forradalom napjaiban kialakult nemzeti egységnek ma is arra kell késztetnie és emlékeztetnie bennünket, hogy a nemzeti felemelkedés csak széleskörű összefogással és közös akarattal válhat valóra” – fogalmazott. „Amilyen jó érzéssel emlékezhetünk a korabeli összefogásra, úgy sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a magyarok megbecsüléséért, ha tetszik fennmaradásáért itt Szlovákiában folyamatos szabadságharcot kell vívnunk” – fűzte hozzá.

Szombaton Kassán is megemlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 167. évfordulójáról. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a egyebek mellett a jólétről, a jogbiztonságról, a szolidaritásról, 1848 jelentőségéről, valamint Magyarország és Szlovákia sikereiről beszélt. Úgy fogalmazott: nem beszélhetünk közép-európai jólétről a kelet-szlovákiai magyarlakta területek jóléte nélkül, nem beszélhetünk közép-európai jogbiztonságról a kelet-szlovákiai magyarlakta területek jogbiztonsága nélkül, és nem beszélhetünk közép-európai szolidaritásról a kelet-szlovákiai magyarlakta területekkel való szolidaritás nélkül. Mindez Magyarország és Szlovákia közös ügye kell hogy legyen - szögezte le.
 

Pozsonyban vasárnap délután volt az ünnepi megemlékezés, hagyományosan a Medikus-kertben, Petőfi Sándor szobránál. Az ünnepség a Szózattal kezdődött, majd az ünnepi szónok, Pánczél Károly, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke szólt a tömeghez. Március 15-e az az ünnep, amely leginkább a közgondolkodásunk részévé vált, ez az, amit nem kell megmagyarázni, minden magyar érti az üzenetét. Tamási Áron szavait idézve úgy fogalmazott, március 15-e az az ünnep, amelyben együtt van benne a születés, a halál és a feltámadás, s ez az az ünnep, amely mögött egy nemzet szabadságának a temploma áll.

A budapesti politikus a továbbiakban elmondta, a magyarok számára a szabadság a kiállást jelentette. A magyar szabadság fő szándéka az alkotás, az építés, az új teremtése volt. „Mert a magyarok sohasem más nemzet ellen, hanem a nemzet felemelkedése érdekében harcoltak” – fogalmazott Pánczél Károly.

A szónok rövid történelmi visszatekintésében kitért arra is, hogy milyen állapotban érte a magyarságot a forradalom. Mint mondta, március 15-e vezér motívuma, fő üzenete a többször is megismétlődő katartikus mondat volt, „esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. A szabadságért harcolók pedig nem voltak hőzöngők, nem gyűlölködtek, csak tették a dolgukat. Nem nyugati mintákat másoltak, hanem saját útját keresték, nem toldozgattak-foldogattak, hanem új ruhát szabtak.

A továbbiakban elmondta, 1848-as nagyjaink példáját követve kell tennünk a nemzet megmaradásáért, még ha ez nem is könnyű, hiszen a nemzet azóta szétszakadt. A nemzetpolitika azonban egy nemzetben gondolkodik, s ezért tesz a magyar kormányzat is, amely felelősséget érez minden magyarét.

Pánczél Károly kitért a szlovák-magyar kapcsolatokra is, és a gazdasági viszonyrendszert nagyon jónak nevezte. Ugyanakkor, mint mondta, a magyar kormányzat csalódott, hogy az alkotmánybíróság nem hozott döntést a kettős állampolgárság ügyében, ez tehát máig nem megoldott. Aggódik a kormányzat a szlovák közoktatási reform miatt. Ugyanakkor reméli, hogy a szlovák-magyar gazdasági sikerek elősegítik egy olyan légkör kialakítását, amely a felvidéki magyarság megmaradását segíti, szülőföldön való boldogulását szolgálja.

Pánczél Károly hangsúlyosan kiemelte a Magyar Közösség Pártja által kidolgozott dokumentum fontosságát, mely a területi és személyi elvű önrendelkezés modelljét foglalja magába, s amely dokumentum megvalósítása a felvidéki magyarság megmaradását szolgálná.

Végül kitért arra is, hogy 2016-ban parlamenti választások lesznek, és nagyon fontos, hogy parlamenti képviselete legyen a felvidéki magyar közösségnek. Összefogásra és részvételre biztatom Önöket – fogalmazott a pozsonyi ünnepség szónoka, Pánczél Károly, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke.

Az ünneplő tömeg ezután meghallgatta többek között a Nemzeti dalt, az összeállításban Bognár László énekelt, és Nagy György szavalt., majd a felvidéki magyar közélet jeles képviselői, a politikai pártok és civil szervezetek vezetői helyezték el Petőfi szobránál koszorúikat. Az ünnepség végén a somorjai Híd vegyes karral együtt énekelte a több száz fős tömeg a Himnuszt.

Dunaszerdahelyen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél tartották az ünnepi megemlékezést. Az ünnepségen Kiss Balázs, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkára mondott ünnepi beszédet, aki Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz megfogalmazott levelét tolmácsolta. Ebben egyebek mellett az állt, a magyarok csak hittel és elszántsággal vívhatják ki jogaikat és küzdhetnek meg fennmaradásukért. A megemlékezésen az ünneplő közönséget Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere is köszöntötte. Beszédében kiemelte, a magyar történelemnek ez a hősi időszaka a magyar identitás egyik alapkövévé vált. Március 15-e ünneplése erősíti a felvidéki magyarság identitástudatát és az anyaországgal való egybetartozását is. A rendezvényen a Vox Camerata vegyeskar énekelt, Kulcsár Béla Szent László-díjas harmonikaművész a Nemzeti dalt játszotta el, valamint a Rivalda színház adott műsort. Végül a politikai pártok, a város intézményei és szervezetei helyezték el az emlékezés koszorúit az 1848/49-es emlékműnél.

Zselízen a Magyar Közösség Pártja és a Csemadok helyi szervezetei, valamint a Rákóczi Baráti Társaság rendezésében emlékeztek meg az évfordulóról. A díszmenet a Magyar Háztól indult az ünnepség helyszínére, a Hősök Emlékparkjában található millecentenáriumi kopjafához, ahol a társadalmi és politikai szervezetek megkoszorúzták a szabadságharc tiszteletére állított kopjafát. Az ünnepi megemlékezésen magyarországi és erdélyi vendégek is részt vettek, többek közt Tőke Ervin, Csíkszereda önkormányzati képviselője. Csonka Ákos, az MKP zselízi alapszervezetének elnöke beszédében a magyar nemzet egységét, a márciusi ifjak célkitűzéseit és eszméit, a szabadságharc üzenetét hangsúlyozta, amelyek a felvidéki magyarság számára ma is példaértékkel bírnak, érvényesek és fontosak, csakúgy, mint 167 évvel ezelőtt voltak.

„Ma egyre elterjedtebb felfogás, hogy a múltat el kell felejteni, túl kell rajta lépni. Én ennek pont az ellenkezőjét vallom, hogy csakis a múltból érdemes táplálkozni, a jövőbe tekinteni, jövőt építeni. A márciusi ifjak olyan precedenst teremtettek számunkra, amiből és amióta tudjuk, hogy az alulról érkező polgári kezdeményezéseknek milyen hatalmas ereje lehet. A mai napig nekünk is meg kell küzdenünk a mi kis szabadságharcainkat. Gondolhatunk itt akár a nyelvtörvényre, akár a kisiskolákért való küzdelemre, illetve az állampolgársági huzavonára” – fogalmazott Csonka Ákos.

Nagykaposon ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeztek meg, az emlékünnepség szervezője a Csemadok helyi alapszervezete volt. Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Nemzeti Integrációs és Kárpát-medencei Hálózatfejlesztési Igazgatóság igazgatója ünnepi beszédében kitért az Ung-vidéki magyarok hősies helytállására az 1848/49-es forradalomban, illetve a szabadságharc üzenetét hangsúlyozta.

„Ahogy az össznemzeti felelősségünk próbatétele volt a 19. század közepén a szabadságharc, úgy a 21. század elején is van ilyen felelősségünk. S ennek a próbatétele pedig az, hogy ismét Kárpát-medencei magyarságban, összmagyarságban kell gondolkozni, és főleg cselekedni. Ezen azt értem, hogy a legfontosabb társadalmi, gazdasági kihívásainkra, amely a nemzet előtt van, ezekre össznemezti keretek között Kárpát-medencei méretekben vagyunk képesek megfelelő válaszokat adni” – mondta Molnár György.

Rozsnyón rég tapasztalt ünnepségsorozat jellemezte a szabadságharc 167. évfordulójára szervezett színes megemlékezéseket. Játékos vetélkedővel kezdődött, majd a Kossuth-serlegért mérkőzött a régió 7 iskolás csapata a Fábry Zoltán Alap- és Szakközépiskolában. Vasárnap a református templomban ünnepi istentisztelettel és műsorral, a Bányászati Múzeum Képzőművészeti Galériájában kiállítással, majd temetői megemlékezéssel folytatódott az eseménysorozat. Délután a főtéren Petőfi Sándor emléktáblájánál rozsnyói gimnazisták műsora várta az ünneplőket.

Az egész héten át tartó programsorozat vasárnap késő délután, a 2004-ben újra felállított Kossuth szobornál fejeződött be. Itt Csallóközi Zoltán, Magyarország miniszterelnök-helyettesének, Semjén Zsoltnak a kabinetfőnöke a nemzeti összetartozás jelképeinek, emlékhelyeinek megőrzése mellett emelt hangot. Az észak-gömöri régió központi ünnepségén közel félezer ember előtt tartott beszédében a közös felelősségvállalás és az összetartozás fontosságát hangsúlyozta.

Füleken Virtust tenni a nemzetért! címmel rendezte meg március 15-i megemlékezését a Csemadok helyi szervezete énekkarok, versmondók, néptáncosok közreműködésével. A rendezvényre mintegy négyszáz érdeklődő érkezett határainkon innen és túlról. A műsor címét egy 1848-as katonadal részlete ihlette.

Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok Füleki Alapszervezetének elnöke beszédében elmondta: a virtus latin szó jelentése a férfiasság és a magamutogatás mellett az erény is. Azok, akik a kultúrát szolgálják Füleken, minden nap virtust tesznek a nemzetért – hangsúlyozta.

Az ünnepi műsorban fellépett a Melódia Nőikar, a Pro Kultúra Férfikar, illetve a Rakonca Néptáncegyüttes bemutatta Pátria című táncjátékát, mely a szlovákiai magyar néptánchagyományok egyfajta térbeli és időbeli keresztmetszetét adja. A tájegységek tekintetében nyugatról kelet felé haladva Zoboraljától Magyarbődig jut el, míg tánctörténeti tekintetben a régi réteg táncaitól indulva, a magyar romantika korszakának táncain keresztül eljut egészen napjaink néptáncáig.

A műsort követően civil szervezetek képviselői megkoszorúzták az 1848-49-es szabadságharcban elesettek emlékművét. Az idei megemlékezésnek jótékonysági vonzata is volt. Az ünnepi műsorból befolyt összeget a Csemadok helyi szervezete a Református Egyházközség közvetítésével a kárpátaljai magyarok részére juttatja el március végéig.

Vajka településen először rendeztek megemlékezést az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján. A helyi önkormányzat és a Vajk Polgári Társulás abban a reményben szervezte a rendezvényt, hogy az összekovácsolja a közösséget és erősíti a magyarságtudatot.

„Az utolsó 10-20 évben nagyban elindult egy nemzetiség-kicserélődési folyamat. Természetesen tudatában vagyunk, hogy mi ezt nem tudjuk megakadályozni, viszont valamilyen formában befolyásolni igen. Ennek a mai rendezvénynek is elsősorban az a célja, hogy az itteni magyar közösséget összehozzuk. Nemcsak az ittenieket, a vajkaiakat, hanem az innen elszármazottakat is” – nyilatkozta portálunknak Álló Donát, a település polgármestere. A településen abban bíznak, hogy a március 15-ei ünnepi rendezvénnyel olyan hagyományt tudnak teremteni, mint az augusztusi Szent István-napi ünnepséggel.

 

Révkomáromban a pénteki „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség“ című ünnepi műsor után vasárnap délután folytatódott a megemlékezés-sorozat Jókai Mór szobránál a Csemadok Területi Választmánya szervezésében. Petheő Attila, a Csemadok TV elnöke üdvözölte a jelenlevőket, köztük Harmati Zsoltot, Magyarország pozsonyi nagykövetségének első beosztottját, Koltay Gábor filmrendezőt, Komárom díszpolgárát, továbbá Dél-Komáromból Molnár Attila polgármestert, valamint Stubendek Lászlót, Révkomárom polgármesterét és két helyettesét, Keszegh Bélát meg Knirs Imrét.

Harmati Zsolt tolmácsolta Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz intézett üzenetét, amely szerint 1848. március 15. mutatta meg, hogy milyen életerős és bátor nemzet a miénk. Magyarországon más országoktól eltérően azért nem hunyt ki pillanatok alatt a szabadság őrtüze, mert egy egész nemzet gyűlt a tűz köré, hogy élessze és táplálja. Amikor az pislákolni kezdett, akkor mi, magyarok Felvidékről Erdélyen át a Délvidékig, az Alpok lábaitól a Kárpátok hegykoszorújáig egy emberként tettünk azért, hogy ismét lángra kapjon – hangzott el. „Az azóta eltelt 167 év sok változást hozott, de az akkori igazságok máig örök érvényűek. Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csak a magyarok vívhatják ki. Összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, mint azt, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés“ – hangsúlyozta az üzenet.

Majd Nagy Péter atya szólt a megjelent sokasághoz. A többi között a felvidéki magyarság 12 pontjában azt is követelte, hogy a parlamenti képviselők bére ne legyen a hazai átlagpolgárok bérének a többszöröse, s a parlament ne az etikátlan, erkölcstelen és diszkriminatív törvénygyártás nagyüzeme legyen, továbbá az állam teremtsen családbarát politikát, és teremtse meg a fiatalok itthon-maradásának megfelelő körülményeit. Követelte az önigazgatás megteremtéséhez való közösségi jogot az alkotmányban, és azt is, hogy a bürokrácia szolgálja, ne pedig ellehetetlenítse az ügyintézést. Kívánta, hogy az alkotmány összetartson, és ne széthúzzon, s az uzsorakamatot nyújtó hitelintézetek ne emésszék fel a társadalom peremére lecsúszott embereket. A Jókai-szobornál tartott, koszorúzással végződő megemlékezésen közreműködött a Marcelházi Hagyományőrző Népdalkör.

Ezt követően a több száz fős tömeg átvonult Klapka György honvédtábornok szobrához, ahol a megemlékezés a Csemadok Komáromi Városi Szervezete szervezésében folytatódott. A Concordia Vegyeskar Stubendek István vezényletével énekelte el a Szózatot, Dóczé Bálint Jonatán, az SJG másik diákja pedig Wass Albert „Üzenet haza“ című versét mondta el. Keszegh István, a Csemadok Komáromi VSZ alelnökének köszöntője után dr. Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora mondott beszédet.

„Nemzeti színű kokárdát tűztünk kabátjaink hajtókájára, és lelkünket büszkeség tölti el, hogy egy olyan nemzet tagjai lehetünk, akik 1848-ban elsöpörték a kialakult feudális rendet és megteremtették Európában a modern demokráciát“ – emelte ki, felidézve a mindent elsöprő folyamat előzményeit, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Batthyány Lajos Magyarország felemelkedését célzó tetteit.

„Március 15-e nemcsak a magyarság ünnepe, hanem egész Európa ünnepe, az európaiság, a polgárosodás ünnepe” – hangsúlyozta hozzátéve: minden tragikuma és vérbefojtása ellenére büszkén emlékezünk a forradalomból kinőtt 1848-49-es szabadságharcra, mert a honfoglalás és az államalapítás után ez volt a magyar nép legnagyobb tette. „Igaz, hogy a szabadságharcot leverték, de ez a harc nemcsak áldozatokkal járt. Ez a harc hősöket és mártírokat is adott a magyarságnak. Olyan vezérlőcsillagokat, olyan szimbólumokat, amilyenekre minden népnek szüksége van ahhoz, hogy egyenes gerinccel tudjon talpon maradni a nehéz időkben“ – fogalmazott Albert Sándor.

Egyúttal rámutatott, hogy ideje elgondolkodnunk az elkövetkező esztendők teendőin. „A felvidéki magyarság ugyanis nincs irigylésre méltó helyzetben. Folyamatosan harcolnunk kell az államalkotó nemzet kicsinyessége és történelmi félelmei ellen. Hányszor hallottuk már a hatalmon lévőktől, hogy nem vagyunk eléggé lojálisak, hogy állambiztonsági kockázat vagyunk és csak követelőzünk. A bajt csak tetézi a felvidéki magyarság politikai megosztottsága és óriási mértékű fogyása. Csökken a természetes szaporulat, nő az elvándorlás, az asszimiláció is felgyorsulni látszik. Gyermekeink egynegyede nem magyar tannyelvű iskolába jár” – mondta.

Albert hangsúlyozta, az identitás-megőrzés szempontjából a jó iskola kulcskérdés, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen iskolákat működtetünk, kik állnak iskoláink élén, és milyen irányba terelik a magyar fiatalokat. „Iskolák nélkül, jó színvonalú és jó minőségű magyar iskolák nélkül a jövőnk is bizonytalanná válik“ – figyelmeztetett. „A kisiskolák helyzetéről vannak elemzéseink, vannak felméréseink. Csak megoldási javaslataink nincsenek. Pedig a megoldást nekünk kell kiizzadni. Mégsem teszünk konkrét lépéseket. Vajon miért? Mire várunk? Vagy itt van a Kerekasztal által megfogalmazott, ún. magyar minimum, illetve a fennmaradást garantáló 12 pont. A politikai pártok rábólintottak az elképzelésekre, de ezzel vége is lett a történetnek. Érdemi vitára máig nem került sor, csakúgy, mint az autonómiatervezet megvitatására” – mutatott rá, majd társadalmi vitára szólított fel.

„A nagy elképzelések és grandiózus tervek rendszerint azért buknak meg, mert felülről jönnek. Mert ott fent valaki megmondja, hogy mi kell nekünk itt lent. Ne essünk mi is ebbe a hibába, mert a felvidéki magyarság nem abból a pár emberből áll ott fent, hanem csaknem félmillióból – itt lent! És ha létrejön a társadalmi egyetértés, akkor ennek megfelelően olyan képviselőket küldjünk a városi, a megyei és az országos parlamentbe, akik minden erejükkel megpróbálnak érvényt szerezni ennek a közös akaratnak. Március idusának örök érvényű tanúsága az összefogás, egymás megbecsülése és a közösségért való tenni akarás legyen! És amikor a szívünk felett hordott kokárdára tekintünk, ez a közös akarat, ez a közmegegyezés legyen lelki szemeink előtt és az, hogy a megoldás bennünk van“ – mondta.

Miután az előző években megszokottnál is több rév- és dél-komáromi, illetve a járás több települését képviselő intézmény és szervezet helyezett el koszorúkat a Klapka-szobornál, az ünneplők közösen elénekelték a Himnuszt, sokan pedig mécseseket gyújtottak.