Magyarországon is csökken a magukat magyarnak vallók száma

Senki nem tudja pontosan megmondani, miért fogyott drasztikusan a magyar nemzetiségűek száma Magyarországon a rendszerváltás utáni két évtizedben, mert egyelőre nem készültek az okokat feltáró vizsgálatok. Az egyéb adatokból kiinduló feltevések, magyarázatkísérletek azonban természetesen léteznek, a területtel foglalkozó kutatók próbálnak magyarázatot találni a jelenségre.

Az 1990-es és a 2011-es népszámlálás között több mint 1,65 millióval csökkent a magát magyar nemzetiségűnek vallók száma, a rendszerváltás évében 10 millió 154 ezer ember tartozott ebbe a kategóriába, 2001-ben 9 millió 627 ezer, 2011-ben pedig már csak 8 millió 504 ezer. Eközben a nemzetiségiek száma nagymértékben emelkedett.

Magyarországon a két legutóbbi népszámlálás közötti időszakban (2001-2011) az ország össznépessége 260 ezer fővel, vagyis 2,6 százalékkal csökkent, míg a magyar nemzetiségűeké majdnem 12 százalékkal. (1990-hez képest a fogyás meghaladja a 16 százalékot.)

Az egyes nemzetiségekhez kötődők száma ugyanekkor több mint 200 ezer fővel, vagyis majdnem a másfélszeresére nőtt. A magyarországi nemzetiségekhez tartozók száma 2011-es adatok szerint meghaladta a 664 ezret, ami a teljes népesség 7 százaléka. A hazai nemzetiségeken túl további 128 ezer fő vallotta magát valamely más nemzetiséghez tartozónak, így az arány már a teljes népesség 7,7 százaléka.

A legnagyobb nemzetiség a cigány és a német, előbbihez 315 ezer, utóbbihoz 185 ezer embert soroltak az önbevallások alapján, e két csoport gyarapodása adta ki a nemzetiségi növekmény nagy részét. A szlovákok és a szlovének fogytak, a horvát száma stagnált, a románok többen lettek – létszámuk meghaladta a 35 ezret, ami a korábbi több mint duplája.

Tóth Ágnes és Vékás János a Kisebbség és többség – Divergens etnodemográfiai folyamatok című idén megjelenő tanulmányukban a cigányok esetében a természetes szaporulatot, a németeknél a bevándorlást, valamint mindkét csoportnál a disszimilációt is a lehetséges magyarázatok között említik. Tóth Ágnes szerint a németeknél utóbbiban fontos szerepet játszhat Németország sikeressége, ami vonzó mintaképet ad, és erősítheti a hajlandóságot a nemzetiség vállalására.

Az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa hangsúlyozta, az identitás, és annak nemzeti-etnikai összetevője is dinamikus kategória. Nincs zárt nemzeti magyar közösség, annak peremén folyamatos a ki és bejárás, vannak, akik csatlakoznak, mások elhagyják a nemzetet, illetve más nemzetiséget is felvesznek a magyar mellé.  Azt is kiemelte, hogy a rendszerváltás után megszűnt az államnemzeti logika kizárólagossága, és a lojalitások piacán ma már szabadon választhatnak az emberek, ezzel megnőhet a többes kötődésűek száma. A nemzeti identitásnak nagyon sok árnyalata van, egyszerre lehet valaki több nemzetiségű is, de nem feltétlenül kötődik mindegyikhez ugyanolyan mértékben – tette hozzá.

Fontos, hogy a magukat magyarországi nemzetiséghez sorolók nagy része egyúttal magyarnak is gondolja magát, ám ezzel együtt is több mint 1,1 millióval csökkent a magyarok száma 2001-ről 2011-re. A jelenség kapcsán a tudós felhívta a figyelmet, hogy nem csak a magyarok száma esett vissza és a nemzetiségieké emelkedett jelentősen, de a választ elutasítók számában is nagy változás történt a rendszerváltás óta. 2011-ben már 1,4 millió ember nem kívánt nyilatkozni arról, hogy mely nemzetiséghez sorolja magát. Ez nemzetközi mércével is nagyon magas arány, 15 százalékhoz közelít, és a magyarok fogyásában valószínűsíthetően ez a változás igen fontos szerepet játszott.

Tóth Ágnes szerint a választ elutasítók magas arányának magyarázatára egyelőre csak hipotézisek, találgatások vannak. A magas szám mögött meghúzódhat a személyes, érzékeny adatok megadásával, a népszámlálással kapcsolatos általános ellenérzés, de talán nem ez a legfőbb ok. A tudós szerint az adatok arra engednek következtetni, hogy sokak számára ma már, a lojalitások nyitott piacán, nem olyan egyszerű eldönteni, hogy magyarok-e vagy sem, mint néhány évtizede. Zavar lehet a magyar nemzeti, és egyáltalán a nemzeti identitáshoz való viszonyulásban. A számok diszharmóniára utalnak, de, hogy erről bárki határozottabb kijelentéseket tehessen, vizsgálatokra lenne szükség, amelyek eddig nem történtek meg – tette hozzá.

A trendek alakulására legközelebb az októberre előirányzott mini népszámlálás adhat választ - írta a hirado.hu.