Magyar történelmi emlékhelyet avattak Nagyabonyban
A településen ez idáig még nem volt egy méltó emlékhely, ahol tisztelettel adózhattak volna a magyar történelem jeles időszakai előtt, ezért is döntöttek magyar történelmi emlékhely kialakítása mellett. Az emlékhelyet közadakozásból hozták létre.
Molnár Tibor az MKP nagyabonyi alapszervezetének elnöke portálunknak elmondta, hogy korábban egy magánsírt koszorúztak. „Novemberben elkészült ez a szép kopjafa, utána már csak azzal kellett foglalkoznunk, hogy az ünnepségre az alapját szépen elkészíteni, és közadakozásképpen belevonni a lakosságot, az önkormányzatot, a Csemadok alapszervezetet és a falu egész lakosságát. Lehet mondani azt, hogy a településünk áll a kopjafa mögött. Bízom benne, hogy ez a kopjafa a falunkat minden szinten össze fogja tudni tartani és ilyen szinten is fogjuk tudni őrizni a magyarságunkat” – fogalmazott Molnár Tibor.
A kopjafa kifaragását a gútai Vermes István hagyományőrző vállalta, aki minden felkérést egy új kihívásnak tekint, a célja mindig az, hogy a helyi közösség számára a legmegfelelőbb üzenetet hordozza majd az alkotás.
„Nekik az volt a kérésük, hogy ne egy konkrét eseményhez kötődjön, hanem egy történelmi emlékhely legyen a magyarok számára. A legalsó szint a 907-es pozsonyi csata, ez volt a legrégebben. Mindig ráfaragtam a dátumot is, amikor történt az esemény és a hozzá illő jelképeket, szimbólumokat. A 907-es csatánál Árpád vezette az akkori seregeket, akik az egyesült bajor seregek ellen harcoltak. Árpád a három fiával vett részt a csatában, hát ráfaragtam egy Árpád-pajzsot az árpádsávval. Rajta van a turulmadár, ami az Árpád-ház címerállata volt, és még rajta van egy életfa. Az életfa az minden életnek a csírája, minden életnek a sarja. A középső rész az az 1848-49-es szabadságharc, rajta van a Kossuth-címer. Fönt meg az államalapítás, a korona is rajta van. Ez a legfőbb jelképünk, a magyar szent korona. Szent István pecsétje van az egyik oldalán, az államalapításnak az évszáma és az országalma. A kopjafáknak és az emlékoszlopoknak van egy ilyen szimbolikarendszere, a tetejére mindig valami olyannak kell kerülni, ami kifejezi azt, hogy az egy kapcsolatteremtés is a feljebbvalóval, a Mindenhatóval. Én ezt a süvegcsúcsot választottam erre, így fejeztem be a kopjafát” – magyarázta Vermes István, a kopjafa készítője.
Az emlékhely avatásán részt vett Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, is, akiben személyes emlékeket is felidézett a kopjafa avatása.
„Visszakanyarodnék 1998-hoz, amikor is Nyékvárkonyban egy kopjafát állított az akkori közösség. A cserkészcsapat néhány tagja faragta ki a fát, és magam is köztük voltam. Számomra ez egy hatalmas élmény, kicsit úgy éreztem magam, mit akkor ott, amikor is emléket állítunk az időben. Emléket állítunk azoknak, akik 1848-ban, a pozsonyi csatában vagy a múlt történelmében a magyarságukért kiálltak és bátran tették azt. Nem érdekből, nem azért, hogy a nevüket valaki is valahova valamikor felvésse, hanem azért, mert így gondolták ezt fontosnak” – mondta az MKP elnöke.
„Amikor egy kis közösség állít egy emléket, az az időben egy nagyon fontos megálló arra, hogy emlékezzünk azokra, kikre büszkék vagyunk, akik bátrak voltak értünk, hogy legyünk. Nagyabonyban ma itt egy kopjafát állított a közösség. Ennyire masszív a nagyabonyi közösségnek a hite a magyarságában, a magyarságtudatában. 1848-49 számukra mindig egy élő emlék, amely azt mutatja: bátrak voltak azok, akik előttünk jártak, és ilyen bátraknak kell lennünk nekünk is. Ez egy élő közösségnek egy emlékezete, és én úgy gondolom, aki Nagyabonyban elmegy e kopjafa mellett, mindig emlékezni fog arra, hogy honnét jövünk, hol tartunk és hová tartunk mi, felvidéki magyarok” – fűzte hozzá Menyhárt József.
A Csallóközben és a Felvidéken szinte minden magyarlakta településen megemlékeznek ezekben a napokban azokról a hősökről, akiknek áldozata és szabadságvágya nélkül talán már egy más összetételű Kárpát-medence lenne napjainkban. Példamutatásuk erőt ad a ma élő magyar közösségeknek, hogy a szabadság és önállóság iránti vágyunkat soha ne adjuk fel.
