Magyar kultúra napja: Dunaszerdahelyen idén is ünnepi műsorral készülnek

- Kinek a kezdeményezéséből és mióta tartanak műsoros megemlékezést a magyar kultúra napja alkalmából Dunaszerdahelyen, s az előző években mely´ további társrendezők, illetve közreműködők járultak hozzá a rendezvény sikeréhez?

- A Pázmaneum Polgári Társulás Dunaszerdahelyen hagyományteremtő szándékkal 2011. január 22-én indította el a magyar kultúra napjának megünneplését, amelyhez csatlakozott a Kortárs Magyar Galéria, a dunaszerdahelyi városi művelődési központ és Dunaszerdahely város önkormányzata. Célunk az volt, hogy bekapcsoljuk az itt élő legapróbb és legidősebb városlakókat is a rendezvénybe. Ezért szólítjuk meg mindig az óvodákat, iskolákat, művészeti együtteseket, a helyi írókat, költőket, zenészeket, táncosokat, hogy ki-ki a maga módján vegyen részt a Himnusz születésnapjának megünneplésében.

- Korábban a helyi Vermes-villában ünnepeltek. Mi indokolta a helyszínváltoztatást?

- Valóban 7 évvel ezelőtt a város egyik legimpozánsabb épületében, a Kortárs Magyar Galériához tartozó Vermes-villában szerveztük meg az első rendezvényt. Elmondhatom, hogy az már akkor is sikeres volt, hiszen nemcsak az ülőhelyek teltek meg, hanem nagyon sokan álltak is. Aztán szűkké vált a hangulatos galéria épülete, váltanunk kellett. Fájó szívvel, de annál nagyobb lendülettel vágtunk bele a szervezésbe az új helyszínen. Félelmünket, hogy esetleg nem tudjuk megtölteni a városi művelődési központot, eloszlatták az érdeklődők -  a tágasabb kultúrház is megtelt.

- Kérem, a teljesség igénye nélkül soroljon fel pár előadót, akik az előző ünnepségeken felléptek, s gazdagították a programot.

- Például 2011-ben Molnár Bélának, a Kereszténydemokrata Néppárt Szakértői Tanácsa elnökének, volt országgyűlési képviselőnek  Kárpát-medence értékei című könyve bemutatóját tartottuk. 2012-ben Iván Péter, a KMG vezetője A Kortárs Magyar Galéria a magyar kultúra szolgálatában címmel beszámolót tartott annak működéséről, majd a Pántlika Zenekar magyar népzenével szórakoztatta a közönséget. 2013-ban többek között a Dunaág Néptáncműhely Nagy Melinda vezetésével lépett fel. 2014-ben a Komenský utcai óvodások Rajcsúros néptánccsoportjának játékos-zenés műsora is elnyerte a felnőttek tetszését. Az est zárásaként a dunaszerdahelyi születésű Kevický Tünde kápráztatta el a közönséget csodás hangjával, aki Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriájával, a Hazám, hazámmal indította műsorát. Az ünnepségen felolvasták Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének köszöntő sorait is.

2015-ben Tóth László, József Attila-díjas költő-író És szólt Hermi…, avagy Sorok egy képzelt példabeszédből című művét adta elő, a helyi 10. számú Szent György Cserkészcsapat pedig irodalmi összeállítással mutatkozott be. Fellépett az Arizóna akusztik zenekar és Bertók István dunaszerdahelyi zongoraművész is.  2016-ban Vadkerti Imre, a Kormorán énekese és a Kicsi Hang verséneklő együttes is szórakoztatta a közönséget. Hodossy Gyula költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke Otthon vagy, ha otthon vagy a műben című saját művét adta elő. A Rozmaring énekkar nyugdíjasai magyar nótákat énekeltek. Az ünnepséget a Dunaág Néptácműhely műsora zárta.

2017-ben a Széchenyi utcai Óvoda ovisainak minden szívet megmelengető műsorát láthattuk.  Az est során ünnepélyes keretek között adta át Hájos Zoltán polgármester az egy héttel korábban szervezett városi bál 2200 eurós tombolabevételét az idei két kedvezményezett csoportnak, a Vox Cameratának és a Szent György Kórusnak. Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb csallóközi költője, Zirig Árpád pedig saját szerzeményét adta elő. Majd a Vox Camerata kamarakórus remek előadása és a Csallóközi Táncegyüttes fergeteges, több korosztályt bevont műsora következett. Persze, sok más emlékezetes produkciót is említhetnék.

- Általában hányan voltak kíváncsiak ezekre az ünnepi megemlékezésekre, s azokon valamennyi korosztály képviseltette-e magát?

- Elmondhatom, hogy már az elejétől fogva a fiatalok és az idősek egyaránt komoly érdeklődést mutattak a rendezvény iránt. A későbbiekben már a környező településekről is eljöttek a kultúra szerelmesei, s bízom benne, hogy ez a jövőben is folytatódni fog. A Vermes-villában közel 100, a kultúrházban pedig 400-500 közti néző szokott lenni. A műsorok szervezőjeként mindig nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy minden korosztály képviselői fellépjenek és gazdagítsák a rendezvényt.

- Az idei rendezvény díszvendége dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke lesz. Korábban kik voltak azok a jeles közéleti személyiségek, akik ünnepi összeállításaikat megtisztelték a jelenlétükkel?

- Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke elfogadta a meghívásunkat, és megtiszteli rendezvényünket, amelyen beszédet is mond. Véleményem szerint szükséges, hogy meghallgassuk azokat az anyaországi vezetőket, akik a magyarság mindennapjait alakítják és jövőjét formálják. 2011-ben eljött közénk Molnár Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt Szakértői Tanácsának elnöke, volt országgyűlési képviselő, 2013-ban pedig Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség alelnöke. 2014-ben ünnepi beszédet mondott dr. Molnár Szabolcs, Újpest alpolgármestere. Majd 2015-ben Soltész Miklós, az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára tisztelte meg jelenlétével rendezvényünket. Dunaszerdahely városának vezetői pedig mindig jelen vannak e rendezvényen.

- Az idei műsorba tudomásunk szerint mentálisan sérült és mozgáskorlátozott szereplőket is bevontak, emellett a program összeállításában milyen szempontokat követtek?

- Az idei műsorunk elején Petőcz Balázs, a dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás tagja, Horváth István A nyelv csak élve tündököl című versét adja elő. Majd én tartok ünnepi köszöntőt a Himnusz születésnapja alkalmából. A Szent János Egyházi Alapiskola énekkarának fellépése után Ravasz József, költő, szerkesztő, romológus Lyukat keresünk a békéhez című versét mondja el. Azután a Guruló trió kerekesszékes tánccsoport fellépése következik. Az idei ünnepi beszédet dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke tartja.  A művészeti alapiskola diákjainak összeállítása után Varga Zaránd, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója szerepel, majd a Csallóközi Táncegyüttes, valamint a Kodály Zoltán Alapiskola gyermekkórusának műsorát élvezhetjük.

Fontosnak tartom, hogy a rendezvényeinken teret adjunk azoknak az embertársainknak is, akiknek a mindennapjait valami megnehezíti. Ezért kapcsolódik be a műsorba a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás egyik tagja és a Guruló trió nevű kerekesszékes tánccsoport is. A korábbi években pedig a speciális iskola egyik diákja vett részt a rendezvényen.

- Tervezett ünnepi köszöntőjében majd mire helyezi a hangsúlyt? Miért tartja fontosnak, hogy a magyar kultúra napjára, illetve megünneplésének szükségszerűségére rendszeresen felhívják a nyilvánosság figyelmét?

- Beszédemben idén is fontos szerepet kap majd a magyar iskolaválasztás mellett való döntés jelentőségének hangsúlyozása. Továbbá az Esterházy János-emlékévet lezárva, pár gondolattal kitérek a felvidéki mártír gróf döntéseinek késő utókor által igazolt helyességére. Emellett itt fogjuk meghirdetni a Prohászka-emlékévet is.

Úgy vélem, hogy korunk társadalma és a felvidéki magyarság is a rohanó mindennapok áldozata. A sok munkahelyi feladat, a családról való gondoskodás, az anyagi létbiztonság sokszor a háttérbe sodorja megmaradásunk fontos eszközeit. Például magyar kultúránk megélését. A lángot, amelyet őseink adtak kézből kézbe, s amelyért oly´ sokan adták vérünket, ismét a magasba kell emelnünk! Kultúra nélkül ugyanis elveszünk, beolvadunk, szemellenzős fogyasztókká degradálódunk. Megismerni a saját kultúránkat, megélni és továbbadni a feladatunk - nincs is ennél szebb harci feladat, amikor nem fegyverrel kell felvértezni magunkat, hanem a kultúra pallosával. Hiszen aki ősei hagyományát élteti és továbbadja,  nemzetének teszi a legnagyobb szolgálatot. Felvidéki magyarságunk is sok őrzőt adott az egyetemes magyar kultúrának. Nem szabad egy percre sem lehunyni a szemünket, nekünk feladatunk van szülőföldünkön. Mindenkinek a saját otthonában, településén, munkahelyén. Ha ezt a feladatot szívvel-lélekkel elvégezzük, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a jövő ifjúsága nem feledi majd el a magyar szót, a magyar kultúrát.