Ma Hedvig, holnap Te? - Önkény helyett igazságot!
„Önkény helyett igazságot!”, „Igazságot Hedvignek!”, „Ma Hedvig, holnap Te!” – egyebek mellett ezek a feliratok voltak olvashatók a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által szervezett tüntetés transzparensein, ahol a legtöbb résztvevő a szervezőktől kapott fehér pólót viselt, melyen elől a "Ma Hedvig, holnap Te" felirat volt olvasható, hátul pedig, Hedvig támadóinak mondata: "Maïari za Dunaj, SK bez parazitov". A szimpátiatüntetésre Dél-Szlovákia nagyon sok részéből érkeztek, több település külön buszt indított. Jelen voltak a szlovákiai magyar közélet meghatározó személyiségei: a szervezésben ugyancsak részt vállaló két párt, a Magyar Közösség Pártja vezérkara, és a Most-Híd képviselői, valamint önkormányzatok, illetve polgári és kulturális szervezetek képviselői, de sok szlovák is fontosnak érezte, hogy ott legyen a demonstráción.
A tüntetést Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője nyitotta meg, felidézve a hét és fél évvel ezelőtt történteket, hangsúlyozva Robert Fico és Robert Kaliòák felelősségét, akik akkor vádolták meg hazugsággal Hedviget, amikor még hivatalosan nem is tudhatták, mi történt. "Azt állították, Hedvig hazudott, pedig bizonyíthatóan az a két ember hazudott, akik most az EU-csatlakozásunkat ünneplik" - mondta a szóvivő, hozzátéve: „Most már fel kell emelnünk a hangunkat, mert ebben az országban bármelyikünkből lehet egy új Hedvig”.
Batta István, a Szlovákiai Református Keresztény Egyház üzenetét tolmácsolva rámutatott: „Itt nemcsak Malina Hedvigről van szó. Az egész felvidéki magyar nemzetrész csalárd meghurcolása, megalázása és megfélemlítése a cél. Az identitás, az önbecsülés összeroppantása.” A Szlovákiából szintén elűzött Bezák érsek levélben szólt a tüntetőkhöz. „A tisztelet, az együttérzés, a szolidaritás alapvető értékeit nem adhatjuk fel – ezért az a feladatunk, hogy Hedvig mellett álljunk” – szólt Róbert Bezák üzenete.
Zuzana Wienk, aki a Fair-play Szövetség vezetőjeként is a kezdetektől következetesen kiáll Malina Hedvig mellett, elmondta, a legszomorúbb, hogy a hét év alatt Hedvig ügyéből amolyan személytelen politikai ügy lett, a manipuláció eszköze, mintha nem is egy ember életéről lenne szó. „Ez az eset mindent elmond az országban uralkodó állapotokról, az igazságszolgáltatásról” – mondta Wienk, aki szerint azonban összefogással sokat el lehet érni, akár azt is, hogy Szlovákia olyan országgá váljon, ahová Hedvig is szívesen visszatérne. „Meddig élhetünk ilyen országban, ahol ez megtörténhet” – ezt a kérdést már Eugen Korda újságíró tette fel, akit egyébként épp az ügyről forgatott filmje miatt távolítottak el a közszolgálati televízióból. Mint mondta, Fico és Kaliòák gazember módon viselkedtek, s ahelyett, hogy bocsánatot kérnének Hedvigtől, bíróság elé állítják őt.
A miniszterelnököt és belügyminiszterét a Helsinki Bizottság nevében felszólaló Miroslav Kusý sem kímélte. „Melyik bíró és ügyész merné kimondani, hogy Hedvig ártatlan, mikor Fico és Kaliòák bűnösnek nevezte őt” – tette fel a kérdést Kusý. „Itt az ideje, hogy a szlovák polgári társadalom is hangosan azt mondja, elég volt!” – zárta gondolatait a politológus. Az ügy mielőbbi és tisztességes lezárását sürgette Jana Dubovcová, emberi jogi biztos is levelében.
Sándor Anna, Hedvig egykori tanára, aki megtámadásakor elsőként találkozott vele, részletesen felidézte az akkor történteket, amit súlyos sokként élt meg mindenki, de azt nem is sejtették, hogy újabb és újabb Hedvig-ellenes lépések következnek majd. „Ne tűrjük némán a törvénytelenséget, mert vétkesek közt cinkos, aki néma” – mondta a nyitrai egyetem tanára. A nyitrai egyetemisták nevében Voda Zsófia szólt. Mint mondta, „aki az igazságot képviseli, az nem köthet kompromisszumot”. Számukra ez Hedvig üzenete.
Az ország demokratikus érzelmű polgárai nem nézhetik ölbe tett kézzel ezt az ügyet. „A civil társadalom teljes összefogására van szükség” – ezt már a Csemadok képviseletében Mézes Rudolf fogalmazta meg, hozzátéve, „csak egységesen, összefogva vihetjük sikerre közös ügyünket, védhetjük meg az ártatlanokat a bűnösöktől, a bűnözőkkel szemben”.
„Sajnos, ennek a történetnek sokáig tétlen tanúi voltunk, pedig szólnunk, tiltakozunk, tüntetnünk kellett volna már sokkal hamarabb” – szólt a tüntetőkhöz Vrabec Mária újságíró, aki könyvet is írt a Hedvig-ügyről. Külön kiemelte Roman Kvasnica ügyvéd és Jozef Hašto pszichiáter kiállását, mert nekik köszönhető, hogy Hedvig ügye nem maradt csupán magyar ügy, hanem szlovákok és magyarok közös ügye lett, és sokakkal megértették, hogy a hatalom egy védtelen állampolgárt üldöz.
Mint ahogy azt a szervezők előre jelezték Žák-Malina Hedvig nem vett részt a tüntetésen, levélben küldte el üzenetét. „El kellett döntenem, hogy némán, megalkuvón viselem el az arculcsapásokat, vagy bátran, kiállva a jogaimért. Az utóbbit választottam” – írta Hedvig levelében, akinek - mint fogalmazott - az évek során rá kellett arra jönnie, hogy ügye mozgatórúgója a korlátlan hatalmi arrogancia és a zsigeri gyűlölet. Ezért is döntött úgy, hogy hazát cserél, mert képtelen lett volna végignézni, hogyan keserítik meg a gyermekei életét is. Most nyolc évvel a támadás után, magyar állampolgárként áll majd a bíróság elé. „Újra el kell majd viselnem a támadásokat. Ehhez csak az adhat erőt, ha tudom, nem vagyok egyedül. Ha tudom, hogy sokan támogatnak tetteikkel és gondolataikkal is. Köszönöm, hogy tanúbizonyságot tesznek arról, hogy nem közömbösek az igazságtalansággal szemben” - írta üzenetében a tüntetés résztvevőinek Žák-Malina Hedvig.
A levél felolvasása után a résztvevők az igazságügyi minisztériumtól átvonultak a Hviezdoslav térre, a Nemzeti Színház épülete elé, ahol épp akkor kezdődött az ország EU-csatlakozása 10. évfordulója alkalmából rendezett kormányünnepség. A demonstráció egyébként rendbontás nélkül zajlott, mindössze az SNS-es Rafael Rafaj vonult ki két ifjú párttársával, szlovák zászlót lengetve, de elszántságuk nem volt túl nagy, hisz a szervezők érveikkel rövid idő alatt meg tudták őket győzni, s elvonulásra bírni. Engedékenységükben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy engedélyük nem volt az ellentüntetéshez. Nem zavart senkit az sem, ahogy a magyar tömeg végigment a szlovák főváros utcáin, a járókelők legföljebb meglepődve, s kíváncsian nézték a véget nem érő sorokat, hisz magyar tüntetők még nem vonultak Pozsony utcáin.
A tömeg élén néhány, a második világháborús német hadsereg tiszti bőrkabátjaira emlékeztető viseletbe öltözött fiatal egy Justicia – Igazságügy feliratú koporsót vitt. Mellettük egy szlovák rendőregyenruhát viselő férfi az igazság római istennőjének öltözött nőt vezetett. A tömeg azonban csak a Hviezdoslav tér közepéig jutott, a színház épülete előtti részt ugyanis egyrészt építkezési területté nyilvánították, de rendőrségi kordonokkal is lezárták az ünnepség miatt. A téren a beöltözött fiatalok performanszt mutattak be, amelyben az igazság istennőjét bántalmazták, verték halálra, ezzel is utalva arra, hogy Szlovákia igazságszolgáltatása katasztrofális állapotban van. A tüntetők végül elénekelték a magyar Himnuszt és a szlovák himnuszt, a Szózatot valamint a székelyek himnuszát.
