Lipšic és Chmel a NEI levéltárán vitázik

A belügyminisztérium lőcsei levéltári anyagát a Chmel hivatala által kidolgozott törvénymódosítás adná a Nemzeti Emlékezet Intézete kezébe, arra hivatkozva, hogy Csehország is így tett. Lipšic fő kifogása, hogy az átadással felszámolnák a lőcsei levéltárat, a benne lévő történelmi értékű dokumentumokat, melyek biztonságát csak a minisztérium tudja garantálni.

Chmel azt szeretné, ha 1938-tól ( a müncheni döntés időpontjától) minden állambiztonsági és rendőrségi irat a NEI kezelésébe kerülne. A vitában a kormány mondhatja ki a végső szót. Ivan Petranský, a NEI vezetője azt állítja, az állambiztonsági levéltárak anyagainak döntő hányada már náluk van.

Vita van a Tiso-féle Szlovákia levéltári anyagairól is. Lipšic az Állambiztonsági Központ iratait is szeretné visszatartani, mely a szlovák állam legfelsőbb rendőri szerve volt. Ennek az irattárnak az átköltöztetését Ivan Petranský is ellenzi. „A Szlovák Nemzeti Levéltárban megfelelő feltételeket teremtettek a kutatásukhoz” – mondta a Sme napilapnak. Az archívumban 965 dobozban és négy hivatali nyilvántartó kötetben őrzik az 1940 és 1944 közötti dokumentumokat.

Chmelnek gondja lehetne a közzétételre szánt anyagok tartalma miatt. Az alkalmazottak egészségügyi dokumentációja, amely a káderanyag része, az adatvédelmi biztos szerint sem tehető közzé. Ugyanígy védeni kellene az érintettek magánéleti vonatkozású adatait. A lakcímek sem hozhatók nyilvánosságra.

Petranskýnak az sem tetszik, hogy az üldözöttek személyes adatait azok is megismerhetnék, akik az üldözőik voltak. Ján Èarnogurskýnak főleg az nem tetszik, hogy nyilvánosságra kerülnének a kommunista állambiztonságiak által dokumentált hűtlenségek is, hiszen mindenki tudja, hogy a kommunista érában a hűtlenkedésekről, szexuális szokásokról is feljegyzések készültek.