Különböző országok, közös gondok – külhoni újságírók tanácskoztak Zentán

2005-ben Szegeden, erdélyi és vajdasági elhatározásból jött létre a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója, a kezdeményezők első lépése az volt, hogy az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, horvátországi és muravidéki magyar újságírók, illetve újságíró egyesületek keretegyezménnyel megalapozták az együttműködést. A KMÚEK fő célkitűzései között a kisebbségi közösségek anyanyelvi tájékoztatásában tapasztalt azonos és hasonló gondok közös orvoslását, egymás jobb megismerését és kölcsönös tájékoztatását, a továbbképzés és a folyamatos információcsere feltételeinek a megteremtését, az európai színvonalú, de magyar szellemiségű újságírás eszményének megvalósítását határozták meg.

A határokon átívelő szakmai szerveződés azóta – a tavalyi év kivételével – évente tart ülést a Kárpát-medence különböző régióiban, így idén a Vajdaságban, Zentán. A Felvidéken 2013-ban Dunaszerdahelyen tartotta tanácskozását a KMÚEK.

A tizenegy éves szerveződés idei találkozójának a megszervezését a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete, s annak elnöke, Tóth Lívia vállalta fel. A zentai tanácskozás fő programja a jelenlegi helyzet értékelése volt az egyes régiókban, emellett azonban nagyon sok szó esett a KMÚEK jövőjéről, egy cselekvési terv megfogalmazásáról, amelynek része az is, hogy a szervezet a jövőben hivatalos keretet is kapna, amennyiben sikerrel járna a bejegyeztetési folyamat.

A vajdasági Klemm József, a KMÚEK egyik társelnöke a 11 évet értékelve arról beszélt, hogy a külhoni magyar újságírók, miután megtalálták az egymáshoz vezető utat, ma már számíthatnak egymásra, s így megvannak a pozitív hozadékai a szerveződésnek, hiszen az információcsere, az egymás gyors tájékoztatása mindennapossá vált, tehát a KMÚEK hatékonyan szolgálja a külhoni magyar újságírást. A vajdasági helyzet bemutatásán keresztül szólt a kisebbségi újságírás felelősségéről is, amely egyben különleges helyzetben is van, hiszen felelőssége van egész közössége sorsának alakulásában. „Az újságíró felelősséggel tartozik a kisebbségi magyar közösség felé, ennek az érdekeit kell szolgálni” – fogalmazta meg újságírói alapvetését Klemm József, aki kitért arra is, hogy bár ma már az összefogást sokan túlhaladott eszmének tartják, ő azonban úgy véli, kisebbségi közegben „az összefogás elvét nem járathatja le sem a politika, sem a sajtó, mert az összefogás a megmaradás alapfeltétele”.

A tanácskozás vendége volt Szili Katalin, az autonómiatervezetekért felelős miniszterelnöki megbízott. Gondolatait a párbeszéd szükségessége mentén fogalmazta meg. Szili Katalin beszámolt a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekről az egyes régiókban. A magyar nemzetpolitika három pillére az állampolgárság, ezzel összefüggésben a választójog, a harmadik pedig az autonómia kérdése. Mint mondta, az elmúlt két évtizedben átlagosan 10 százalékkal csökkent a magyarság létszáma a külhoni régiókban, ezért is fontos mielőbb megoldást találni az önigazgatás kérdésében, mert „az élet fogja zárójelbe tenni az önkormányzatiság megvalósítására vonatkozó tervezeteket, ugyanis, ha a fogyás ilyen ütemben folytatódik, eltűnik a tömbmagyarság, csak szórványmagyarság lesz“.

Szili Katalin kitért arra is, hogy az elmúlt 25 évben meglehetősen nagy volt a hangzavar az autonómiakérdésben, sokan sokféle tervezetet megfogalmaztak, de mindenhol meg kell találni a legmegfelelőbb európai modellt. Ehhez kérte párbeszédre az újságírókat, „a sajtónak ugyanis kulcsszerepe lehet abban, hogy az egyes térségekben a társadalmi, a civil és a politikai szervezetek konszenzusra jussanak az autonómiakoncepciók ügyében“.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a már működő vajdasági kulturális és oktatásügyi önigazgatási modellt mutatta be, melynek része kiemelt területként a tájékoztatás, így a sajtó is.  Az MNT abban érdekelt, hogy a hatáskörök tovább erősödjenek.

Ambrus Attila, a KMÚEK erdélyi társelnöke az elmúlt időszakról szóló rövid számadása mellett a jövő feladatait is vázolta. Õ is azt hangsúlyozta, hogy az információáramlásnak keretet kell adni, ennek egyik pontja lehet a KMÚEK hivatalos bejegyzése, ez lehet Brüsszelben, Budapesten vagy valamelyik külhoni régióban. Erről a szabályozások pontos ismeretében dönt majd a szervezet. „Ugyanazoknak a folyamatoknak vagyunk haszonélvezői vagy áldozatai, az információ és tapasztalatcsere tehát nagyon hasznos lehet“ – fogalmazott Ambrus Attila, aki szerint a sajtó feladata, hogy „az összetartozás érzését erősítse, s ott ahol nincs sajtó, a közösségek kohéziója is gyengül“.

A vitában az egyes térségeket képviselő újságírók – a Felvidék részéről portálunk főszerkesztője, Molnár Judit – felvázolták a sajtó helyzetét, közösségük állapotát és mindazokat a folyamatokat, amelyek meghatározóak lehetnek. Emellett nagyon sok szó esett a KMÚEK további feladatairól, azokról az elképzelésekről, amelyek további lendületet adhatnak a szerveződésnek.

Felmerült egy honlap működtetésének a lehetősége is, ahol az elérhetőségek mellett olyan írások is megjelenhetnének, amelyek a helyi közösségek szempontjait láttatják egy-egy ügyben, s amelyeket bármelyik Kárpát-medencei sajtótermék átvehetne.

Lehetőségként elhangzott az is, hogy készüljenek jelentések az egyes közösségek helyzetéről, csakúgy, mint az újságírás és az újságírók helyzetéről is. A múltban is többször előfordult már, hogy a KMÚEK felemelte szavát, s nyilatkozatban hívta fel a közvélemény figyelmét, illetve fejezte ki aggodalmát a döntéshozók felé egy-egy vitatott ügyben, így például a szlovák nyelvtörvény kapcsán is.

A tervek között szerepel egy médiakatalógus elkészítése is, amely számba venné a külhoni nemzetrészekben megjelenő, illetve működő valamennyi médiát.

Régóta vitatott téma a KMÚEK tanácskozásain egy egységes magyar médiastratégia szükségessége is. A jelentős kezdeményezés most remélhetően újra lendületet kap, a megállapodás alapján ugyanis minden térség elkészíti elképzeléseinek összegzését, amely alapja lehet majd egy átfogó stratégiának.

A tanácskozás végén a résztvevők az elhangzott elképzelések mentén megfogalmazták a zárónyilatkozatot, mely egyúttal konkrét cselekvési tervként határozza meg a jövő feladatait.