Közzétette a vasfüggöny átlépéséért üldözöttek listáját az ÚPN

A több éves szakmai munka eredményeként megszületett adatbázis mától érhető el a nyilvánosság számára. A meghurcoltak listáján olyan volt csehszlovák állampolgárokat találunk, akik az akkori nyugat-szlovákiai kerületet elhagyva engedély nélküli határátlépés követtek el. Ezen tettükért 6 hónaptól 3 évig terjedő feltétel nélküli szabadságvesztéssel, illetve vagyonelkobzással sújthatták őket.

Ondrej Krajòák, a Nemzeti Emlékezet (ÚPN) igazgatója elmondta, hogy a jövőben az egykori közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerület meghurcoltjainak listáját is össze kívánják állítani. A listán lengyel, magyar és német nemzetiségű polgárok is megtalálhatóak, akik Csehszlovákia érintésével kívántak Nyugatra szökni, ám az illetéktelen határátlépés következtében letartóztatták őket.

Az ÚPN vezetője hangsúlyozta, hogy a kommunista rezsim a vasfüggöny felhúzásával olyan emberi jogokat sértett, amelyekre nemzetközi egyezményeket aláírva vállalt garanciát. Ján Endrődi, az ÚPN dokumentációs osztályának vezetője szerint a projekt válasz mindazon kifogásokra, hogy az intézet miért szentel annyi időt az áldozatok helyett a bűnösöknek. „Első helyre tettük a vasfüggönyt átlépni megkísérelt áldozatokat, az eljárásnak kitetteket és az elítélteket“ – emelte ki. Az adatbázis a vizsgálati jegyzőkönyvek alapján lett összeállítva.

Emília Pastvová, az ÚPN történésze s a projekt fő szerzője elmondta, hogy mindazok, akik a hírhedt 109-es paragrafus alapján lettek elítélve, mindennemű perspektívától meg lettek fosztva és nemkívánatos személyekké váltak. Nem remélhettek szakmai előrelépést, s arról is lemondhattak, hogy egyszer külföldre jutnak. „Alapjaiban változott meg az életük“ - magyarázta.

A múlt század 70-es éveinek második felében a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban (ÈSSR) évente átlagosan mintegy 300 állampolgár próbált meg emigrálni. Számuk folyamatosan növekedett s az engedély nélküli határátlépési kísérletek száma 1983-ban már elérte a 756-ot. Az emberek a jugoszláviai kirándulásaikat is ennek a célnak vetették alá. Egyszerűen elutaztak és többé nem tértek haza. A kommunista rezsim ekkor közbelépett és az Állambiztonsági Hivatal (ŠtB) szigorította az a deviza és kiutazási kérelmeket benyújtó személyek ellenőrzését és feltartóztatását. Az emigránsok száma később csökkeni kezdett.

Pastvová szerint mindeközben a Nyugatra vezető útnak nem csupán politikai indokkal, hanem a leggyakrabban gazdasági megfontolásból vágtak neki az emberek. Voltak, akik rokonaik után vágytak. Pastvová elmondta, hogy az ŠtB vizsgálótisztjeire szolgálataikért karrierlehetőségek, előléptetés, vagy éppen jogi doktori cím várt. A meghurcoltatásokban részt vett bírák egy része még ma is gyakorolja hivatását, néhányan közülük még a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságán (NS SR) is. Mindez az ügyészekről is elmondható. Az adatbázis abba is betekintést nyújt, hogy közülük kik voltak azok, akik enyhébb és kik azok, akik szigorúbb ítéleteket hoztak.