Középiskolai írásbelik: szövegértés terén fejlesztésre van szükség!

„A magyar nyelv és irodalom érettségiben hasonló módon az rezonált, mint ami tavaly a kilencedikesek országos tudásszint-felmérése (Tesztelés 9) során. Az egyes kérdéseknek vannak ún. nehézségi szintjei. Már túlléptünk azon, hogy csak információkat keressünk ki, inkább a szövegértésre fókuszáltunk mindkét esetben. Erre az iskolák még nincsenek felkészülve, bár a vonatkozó reform már hatodik éve folyik, és nem változtak az alapvető pedagógiai dokumentumok. Tudjuk, hogy ennek mi volt a háttere: sok helyen nem voltak szükséges tankönyvek, szakmai továbbképzések, ami sajnálatos. Az elképzeléseinkből azonban a jövőben sem engedünk: a teszteknek több mint 50 százaléka az értő olvasásra fog fókuszálni – azaz arra, hogy a diákok értik-e a szépirodalmi és a köznapi szöveget. Az érettségi tesztekben is nemcsak szépirodalmi, hanem köznapi szövegekkel is dolgoznak“ – mondta el portálunknak elöljáróban az egyetemi adjunktus, aki alaposan áttanulmányozta az írásbeliztetést koordináló Certifikált Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM) vonatkozó adatait.

Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a javulás érdekében külön szövegértés órákat kellene-e bevezetni, vagy a magyar órákon kellene nagyobb figyelmet fordítani az értő olvasásra, szövegértésre, így válaszolt: „ Sokan tévesen azt hiszik, hogy a szövegértés oktatása iskoláinkban a magyar nyelvet oktató pedagógusok feladata. Ez nem igaz, hiszen a szövegértés elsajáttítatása mindegyik pedagógus feladata, anélkül ugyanis nem tud haladni a gyerek. Az értő olvasás tehát maga a tanulás. Természetesen sokkal nagyobb feladat hárul egy alsótagozatos pedagógusra, aztán a fejlesztés javarészt a magyar óra keretében történik, de ott figyelembe kell venni, hogy meg kell tanítani a nyelvtant, az irodalomtörténetet és a fogalmazási ismereteket is. Kérdés, hogy az értő olvasásra mennyi idő jut. Nagyon összetett kérdés, hogy ezt miként lehetne fejleszteni. Nagyon sok mindenen kellene változtatni, kezdve az óraszámokkal, a továbbképzésekkel... Az egyetemeken folyamatosan vezetik be a szövegértést, így nálunk, Nyitrán is azt már külön tantárgyként tanítjuk, mert nagyon fontosnak tartjuk“.  

Köztudott tény, hogy a fiatalok keveset olvasnak, a világhálón sajátos nyelven, rövidítésekkel kommunikálnak egymással, ami nem segíti elő szövegértésük fejlődését.

„ Mivel a fiatalok olvasáshiányával kapcsolatos felmérést nem végeztem, csak egy szubjektív nézetet tudok mondani. Bizonyára az információs társadalom is befolyásolja ezt, ugyanakkor az is elmondható, hogy a mai nemzedék birtokába sokkal több információ jut, mint az előzőkhöz jutott, aminek következtében ők más irányba mozdultak el. Emiatt valószínűleg az oktatásnak is másféle, innovatív módszerekhez kell folyamodnia annak érdekében, hogy a fiatalok majd megállják a helyüket. Hiszen mi is a cél? Az, hogy a leérettségizők egyszer majd be tudjanak illeszkedni a társadalomba! Ha pedig ehhez szükséges a szövegértés egy bizonyos szintjét elérni, akkor erre kell fókuszálnia az oktatásnak, a hazai oktatáspolitikának! A szövegértés egy készség, amit folyamatosan fejleszteni kell! Úgy érzem, hogy erre még a szlovákiai pedagógus-társadalom nem készült fel“ – fejtette ki a szakember.

Hrbácsek-Noszek Magdaléna a magyar írásbelikkel kapcsolatban az elmondottakhoz hozzáfűzte: „A magyar nyelvtani rész akár az érettségikor, akár az alapiskola kilépési szintjén jó eredményeket mutat, amivel elégedettek lehetünk. A magyar iskolákban nagyon erősen oktatják a mondattani ismereteket, ezért az ilyen jellegű kérdéseket nagyon jól, magas százalékaránnyal oldják meg a diákok. Ez a logikai gondolkodást mutatja. Ugyancsak a fiatalok erősségének nevezhetőek az irodalomtörténeti vonatkozású feladatok. Ezekben megnyilvánul a közösségépítő és identitásformáló szándék is, ezért azokra nagy hangsúlyt fektetnek a magyar pedagógusok – ez évek óta visszatükröződik az eredményekben“.

Míg a magyar nyelv és irodalom tesztelése során idén 51,8, addig a szlovák írásbeli során 47,9 százalékos eredmény született a hazai magyar középiskolákban.

„ A szlovák nyelv egy specifikus tantárgy, ami nem vethető össze a magyar nyelv és irodalom tesztelésével, ugyanis sajátos módszertana van. A központi kérdés ez esetben a kommunikáció, azaz a tesztek kidolgozásakor inkább a kommunikációs készségre fókuszálnak. Azt a tananyagrész, ami az irodalomra, illetve a nyelvtanra vonatkozik, a diákok nagyobb problémák nélkül teljesítik. Gond inkább a szókészletre vonatkozólag mutatkozik – ez derült ki a tesztelésből is. Ez inkább módszertani kérdés, amellyel kapcsolatban át kellene gondolni azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezen a helyzeten javítani lehetne! Nem győzzük hangsúlyozni: a szlovák nyelv idegen nyelvként kezelendő a magyar tanítási nyelvű iskolákban! Vannak ugyan ezirányú törekvések, ám még nem tudjuk, hogy azok teljes mértékben mikor valósulhatnak meg. Ez a kérdés minisztériumfüggő, ott születnek az ilyen jellegű döntések“ – magyarázta a továbbiakban Hrbácsek-Noszek Magdaléna.

A szakember úgy véli, nyilván annak köszönhető, hogy a gimnáziumok végzősei minden érettségi vizsgán jobb eredményeket érnek el, mint a szakközépiskolások, hogy az előbbi iskolatípusba a jobb képességű gyermekek jelentkeznek, és az óraszám is más, mint a szakközépiskolákban.

„Az utóbbiakban inkább a szaktantárgyakra fókuszálnak, mert szakembereket bocsátanak majd ki, a gimnáziumokban pedig nagyobb tér és lehetőség nyílik arra, hogy magyar és szlovák nyelvből is felkészítsék a gyerekeket. Bár a legújabb teszteredmények szerint ez alkalommal az egyházi iskolák végzősei jobb eredményeket értek el, mint a magániskoláké, ez évente változik. Figyeljük mindig azt is, hogy ki egy-egy iskola fenntartója. Vannak évek, amikor az állami iskolák, míg máskor az egyházi iskolák diákjai vizsgáznak jobban. Tehát egy országos mérés esetében akkor mondhatnánk azt, hogy például az egyházi iskolák egyértelműen jobban teljesítenek, mint az állami vagy magániskolák, ha legalább négy-öt éven át folyamatosan jobb eredményeket érnének el. Eddig azonban ez a helyzet nagyon változó: hol az egyházi, hol pedig az állami iskolákban érnek el jobb eredményeket, ezért általánosságban nem állítható, hogy az egyikben vagy a másikban biztosan jobb minőségű oktatás folyik“ – véleményezte a helyzetet a Hrbácsek-Noszek Magdaléna.

A magyar középiskolák vonatkozásában állítólag évek óta folyamatosan Pozsony megyében születnek a legjobb, Besztercebánya (Banská Bystrica) megyében pedig a leggyengébb érettségi eredmények. Idén az utóbbi Nyitra megyével együtt kullog a rangsor végén. Az egyetemi oktató szerint majd azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen eredményeket érnek el a magyar tannyelvű és a vegyes igazgatású intézmények diákjai.

„ Szakmai körökben nagyon sokat beszélgetünk arról, hogy évről évre miért éppen Besztercebánya megyében születnek a legrosszabb eredmények. Ez a tény ugyanis nemcsak a magyar, hanem a szlovák iskolákra is vonatkozik. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a Közép-Szlovákiában élő fiatalok nem rendelkeznek kellő motiváltsággal, hogy jobb eredményeket érjenek el. Ott ugyanis elég nagy a munkanélküliség, ami bizonyára befolyásolja az érdektelenséget. A szociális rétegek felől közelítve pedig megállapítható, hogy az ottani iskolákban nagy létszámú roma közösség tanul, amely tagjai nem éppen a jó eredmények elérését tartják saját érdeküknek. Az is megfigyelhető, hogy magyar iskolák tekintetében az elmúlt években Pozsony és környéke vetekszik Nagyszombat és Nyitra megyével, de jó eredményekkel büszkélkedhet Kassa és környéke is. Idén azonban Nyitra megye iskolái gyengébben teljesítettek, ami eddig nem volt jellemző erre a térségre“ – hangzott a megyék szerinti értékelés.

Kiderült, hogy a többi tantárgy esetében sincs szégyenkeznivalójuk a magyar tanítási nyelvű középiskoláknak.

„ A mérési eredmények a többi érettségi tantárgy esetében sem rosszak! Nagyon fontos az, hogy miként interpretáljuk az eredményeket. Olvastam az állami hírügynökség által kiadott cikket, amely szerint a magyar középiskolák végzősei idén rosszabbul teljesítettek, mint tavaly, miközben összevetették a két év eredményeit. Szerintem nem szabad összevetni a tavalyi eredményeket az ideiekkel, mivel a diákok mindkét évben más-más feladatsort kaptak, s a teszteket más-más fiatalok írták. Két év eredményét akkor lehetne összehasonlítani, ha évről évre ugyanazokat a gyerekeket figyelnénk, hogy időközben mennyit fejlődtek. Hangsúlyozom: ilyen szempontból nem összehasonlítható a két év eredménye!“ – szögezte le végül Hrbácsek-Noszek Magdaléna.