Közéletünk négy jeles képviselője kapott magyar állami kitüntetést

Az államfő az államalapítás ünnepe alkalmából adományozott elismeréseket, ezek ünnepi átadását tartották Pozsonyban a szlovákiai magyar társadalomban és közéletben tevékenykedőknek.

Magyar Érdemrend Lovagkeresztje elismerésben részesült Bárdos Gyula politikus, a Csemadok országos elnöke és Zsilka Tibor, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem professzora. Magyar Arany Érdemkeresztet pedig Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának alapítója és igazgatója, valamint Jókai Mária pedagógus, hagyományőrző vehetett át.

Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete beszédében elmondta, hogy a magyar közösségek ilyenkor határon innen és túl összejönnek, Szent Istvánra gondolnak, illetve arra a hazára, amely Európában ezer év óta fennmaradt. Hangsúlyozta: Szent István királyunk bölcs döntésével Magyarországot a nyugathoz kötötte. Szerinte akkor ehhez nagy bátorság kellett, hiszen családjában és az akkor őt elfogadó nemzetben nagyon sokan nem értettek vele egyet, de e döntésének következtében meg tudtunk maradni európai nemzetnek.

„Egy brit történész írta Kelet-Európáról egy könyvben, hogy a magyarnak a társadalmi törvények alapján már nem is szabadna léteznie, mert egy olyan közegben, ahol csak szlávok és németek élnek, ennek a fura nyelvű és fura kultúrájú népnek el kellett volna tűnnie a süllyesztőben. Nem tűntünk el, hanem itt vagyunk! Itt vagyunk a Felvidéken és itt vagyunk Budapesten is meg Székelyföldön és Dél-Amerikában is. Magyarul beszélünk, magyarul mondunk verset, magyarul olvasunk és magyarul éneklünk. Azt gondolom, hogy ezer év múlva is itt leszünk“ – fejtette ki a továbbiakban.

Majd kiemelte: amikor kitüntetésekre kerül sor, akkor a magyar kormány mindig az összmagyarságban gondolkodik – nem csak a határokon belül, hanem a határokon túl élő magyarjait is számba veszi. „Teljesítményük és életművük alapján elismeri azt a tevékenységet, amit abban a közegben a magyarság érdekében tettek, és vélhetően a jövőben is tenni fognak“. Leszögezte: ez a kitüntetés egy olyan esemény az ember életében, ami általában csak egyszer történik meg és egy olyan élmény, amely valószínűleg az embert élete végéig is elkíséri.

„Ez annak a jele, hogy az amit tett, amit csinált, nem marad nyomtalanul, s azt mások is észreveszik és értékelik. A nemzet ilyenkor a legjobbjait tünteti ki. Itt, a Felvidéken, az itteni magyarság körében ma 4 kitüntetettünk van. Négy elég különböző életút, négy elég különböző közösség. Sok javaslat közül lettek ők kiválasztva, és én biztos vagyok benne, hogy akik meghozták a döntést Budapesten, azok bölcs döntést hoztak, és mindannyian megérdemlik ezt a kitüntetést“ – zárta beszédét. 

A kitüntetettek:

BÁRDOS GYULA a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség –
Csemadok országos elnöke a felvidéki magyarság megmaradását, identitásának megőrzését szolgáló önzetlen közéleti és kulturális tevékenysége elismeréseként a
Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

Bárdos Gyula 1958. március 15-én született a mátyusföldi kisvárosban, Szencen. Alapiskolába is itt járt és a gimnáziumot is szülővárosában végezte el. A kultúra és a sport már iskolás korában meghatározó szerepet játszott életében. 1977-1982 között a pozsonyi Comenius Egyetem BTK hallgatója volt, ahol magyar-szlovák szakon tanári oklevelet szerzett. Főiskolásként a Csemadok Szenczi Molnár Albert Klubjának vezetője volt. Katonai szolgálata után, 1983-tól a Príroda kiadóvállalatnál megjelenő Szabad Földműves szerkesztője, 1991-től a Szabad Újság főszerkesztő-helyettese lett.

1992-94 között megválasztották a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom sajtótitkárának, szóvivőjének. Közben a közszolgálati Szlovák Televízió Tanácsának tagja volt. Bárdos Gyula 1994 és 1998 között a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagjaként a Magyar Koalíció listáján lett parlamenti képviselő, a közigazgatási és nemzetiségi bizottságban dolgozott. Az egyesülés után a Magyar Koalíció Pártja listáján indulva 1998-2010 között volt a törvényhozás tagja, a párt képviselőcsoportjának a parlamenti frakcióvezetője. 1998-2002 között a kulturális és sajtóbizottság, az integrációs bizottság, a mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság tagja, 2006-2010 között a mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság, valamint a kulturális és médiabizottság tagja. 2010-ben az MKP Országos Tanácsának elnökévé választották.

Bárdos Gyula fiatal kora óta tagja a Csemadoknak. A szenci alapszervezetben vállalt és végzett munka mellett a 90-es évek elejétől elnöke a Csemadok Szenci Területi Választmányának. 2012. október 22-én a Csemadok Országos Közgyűlésén a Szövetség országos elnökévé választották. Ebben a tisztségében a 2016-ban, a Nagyfödémesen tartott XXIV. Országos Közgyűlésen megerősítették Bárdos Gyulát.

Tagja a Magyar Közösség Pártja Elnökségének, az MKP Pozsonyi Kerületi Tanácsának elnöke. Szerepet vállal a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala munkájában, tagja  a kormány kisebbségi bizottságának. Szenc város MKP-s önkormányzati képviselője, a Városi Tanács tagja. Szlovákia történetében az első magyar nemzetiségű jelöltként 2014-ben indult a köztársaságielnök-választáson.

Bárdos Gyula a Csemadok közművelődési szervezet országos elnökeként közéleti és kulturális tevékenységével nagymértékben hozzájárult a magyar kultúra megőrzéséhez a Felvidéken.

ZSILKA TIBOR a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Közép-európai Nyelvek és Kultúrák Intézetének igazgatója, egyetemi tanár a rendkívül gazdag irodalomtudományi életműve, valamint a szlovákiai magyar felsőoktatás színvonalának emelése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

A rendkívül gazdag irodalomtudományi életművel rendelkező Zsilka Tibor egyetemi tanár az elmúlt évtizedekben a tudományos és kulturális élet számos területén mondhat magáénak kiemelkedő eredményeket. Munkálkodásával nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy a közérdeklődés peremére szorult irodalmi, kulturális és (részben) közéleti kérdésekre ismét ráirányítsa a figyelmet, hanem termékeny közvetítőnek bizonyult a magyar és szlovák irodalomtudomány között is.

Tanulmányai és esszéi számos nyelven megjelentek, több európai országban, pl. Ausztiában, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Hollandiában, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, és természetesen Magyarországon. Kutatásai két egymással összefüggő témára fókuszálnak: az intertextualitás problematikájára, az intermedialitásra és a posztmodern jelenségére. Ezeknek a kérdéseknek szentel figyelmet a következő monográfiáiban: Téma és stílus a posztmodernben, A szövegek kapcsolata (Text a posttext), A modernizmustól a posztmodernig, Posztmodern szemiotikai szöveg, (Poszt) modern irodalom és film, a németül megjelent Modernismus und Postmodernismus c. publikációban és számos kollektív publikációban, melyekben a szerkesztői munka mellett szerzőséget is vállalt. Ezek közül a legkiemelkedőbb kiadványok a Tracing Literary Postmodernism (Az irodalmi posztmodern nyomában), továbbá a Kereszténység, kultúra, közélet, valamint az „Író a senki földjén” című könyvek, melyek Magyarországon jelentek meg.

A magyar nyelv- és irodalomtudományon belül még a 70-es években kezdeményezte a statisztikai módszerek bevezetését. Ennek eredményeként jelent meg a budapesti Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Stilisztika és statisztika (1974) című könyve. A poétika, stilisztika és narratológiai terén elért eredményeit számos külföldi egyetemen és tudományos intézetben bemutatta, többek között Párizsban, Madridban, Berlinben, Tallinban, Bernben, Varsóban, Bécsben, Újvidéken, Budapesten, Lionban, Grazban, Bautzenban, Katowiceben, Wroclavban, Poznañban, Debrecenben, Szegeden, Prágában, Brünnben, hogy csak a legfontosabb előadások színtereit említsük.

Zsilka Tibor 2009-től a Nyitrai Konstatin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Közép-európai Nyelvek és Kultúrák Intézetének igazgatója. Ebben a minőségében számos nemzetközi konferenciát szervezett és gesztorált, köztük nem egy a közép-európai nemzetek együttélését és együttműködését, egymás múltjának és jelenének jobb megismerését segítette elő. A professzor úr ezzel a tevékenységével is hidakat épített magyarok-szlovákok-lengyelek és csehek között.

Zsilka Tibor 2006-től 2012-ig a szlovákiai Akreditációs Bizottság tagjaként fejtett ki a szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás színvonalának emelését is elősegítő munkát. Jelenleg is számos nemzeti és nemzetközi tudományos szervezetekben és bizottságban tevékenykedik. Eddigi munkásságának elismeréséről és megbecsüléséről már eddig is díjak egész sora tanúskodott.

JARÁBIK GABRIELLA a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója a felvidéki magyarság identitásának megőrzését szolgáló kultúraszervező tevékenysége, valamint a „Felcserélt otthonok” című kiállítás megszervezése során végzett munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Jarábik Gabriella Csúzon született. 1970-ben érettségizett a lévai óvónőképzőben. Győrben az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán, Nyitrán pedig a Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett pedagógiai oklevelet. 1970-1985 előbb Vajkán, majd Dunaszerdahelyen óvónő. 1985-1990 a magyar óvodák járási tanfelügyelője. 1991-1998 a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal helyettes előadója. 1998-2002 a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrák főosztályának vezetője.

A nevéhez kötődik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma megalapítása, amelynek a kezdetektől az igazgatója. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsonyban alakult 2002-ben. A kilencvenes évek elejétől kezdett kirajzolódni a Szlovák Nemzeti Múzeum keretei között egy nemzetiségi múzeumlánc kialakulása. A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum, más múzeumokkal együttműködve, 1995-ben indította útjára a Múzeumok és nemzetiségek c. programját, amelynek keretében a népi kultúra egy-egy jelenségét a szlovákiai etnikumok (szlovákok, magyarok, németek, ukránok-ruszinok, romák és zsidók) szemszögéből vizsgálják meg. A program gerincét egy-egy vándorkiállítás és hozzá kapcsolódó konferencia, valamint kiadvány képezte. A kiállítások létrehozásába az adott nemzetiségek szakemberei és intézményei kapcsolódtak be. Magyar részről először a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, majd később (2001-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi Történeti Múzeuma önálló osztályaként létrejött a Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja is. Utóbbi 2002-ben a Mátyusföldi Muzeológiai Társasággal együttműködve megjelentette a Muzeológiai Füzetek c. közleményeinek első számát. Ugyanebben az évben az osztály önállósult, és Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma néven működik a Szlovák Nemzeti Múzeum szervezeti keretei között Pozsonyban. Irányítása alá tartozik az alsósztregovai (Dolná Strehová) Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház is. 2003 májusában megnyitotta a „Hagyomány és értékek – Magyarok Szlovákiában” című állandó kiállítását, továbbá rendszeresen valósít meg székhelyén a pozsonyi Brämer-kuriában és Szlovákia más városaiban időszakos kiállításokat.

A Múzeum az elmúlt 15 évben jelentős sikereket ért el a múzeumi és a művelődési tevékenységek területén. Jelentős szerepet vállalt az elmúlt másfél évtizedben a felvidéki magyar kulturális hagyományok feldolgozása és bemutatása területén. Jarábik Gabriella fáradhatatlan tevékenységével került sor a szklabonyai Mikszáth-ház felújítására, valamint sikeres magyar-szlovák együttműködési program keretében került sor az alsósztregovai Madách-kúria felújítására.

Jarábik Gabriella úttörő kezdeményezésének tekinthető, hogy a szlovákiai magyarok deportálásának 70. évfordulója alkalmából Felcserét otthonok címmel állított emléket a hontalanság évtizedeinek, egy a szlovák kulturális kormányzat által fenntartott intézmény. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában 2016. november 30-tól látogatható kiállítás 2018. december 31-ig látogatható és mutatja be, hogy hogyan élte meg a hontalanság éveit az a több százezer érintett, aki önként vagy kényszerből hazát/házat cserélt.

Jarábik Gabriella a lévai óvónőképzőben kötelezte el magát a színjátszással, azóta folyamatosan műveli azt. Megalapítja a Fókusz Irodalmi Színpadot – rendez. 1979-től gyermekcsoportot működtet, 2007-ben Mécs Károly-életműdíjat, 2008-ban Móra Ferenc-díjat kapott.

JÓKAI MÁRIA a Kalászi Kilencéves Alapiskola nyugalmazott pedagógusa a több évtizedes pedagógusi pályája, valamint a szlovákiai magyarság népi kultúrájának és hagyományainak megőrzését szolgáló munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Jókai Mária 1937.január 18-án Ahán született földműves családban. Az alapiskolát Ahán kezdte, és Verebélyen fejezte be. Komáromban óvónői, majd Pozsonyban tanítói képesítést szerzett.

1955. szeptember elsején a Kalászi Kilencéves Alapiskola alsó tagozatán kezdett tanítani. Alig 18 évesen a tanítás mellett belecsöppent a falu kulturális életének irányításába is. A Csemadok által szervezett továbbképző tanfolyamokon vett részt, ahol sok népdalt, tánctémát, lépést sajátított el. A faluban tánccsoportot alakított, akikkel nemcsak a helyi rendezvényeken, de a Csemadok járási dal- és táncünnepélyeken is részt vett. Természetesen mindig helyi népviseletben. A néphagyomány ápolása kezdet-kezdetétől élete meghatározója volt. Hat évig Kalászon, majd a gímesi iskolában 1995-ig, a nyugdíjazásáig tanított.  Az iskolában gyermekcsoportot alakított. 1965-ben a csoport már elérte azt a szintet, hogy a járási versenyen is megállta a helyét. A csoport tagjai megtanulták a dalokat, a szokásokat és tudták melyik szokás, dal melyik faluból való. A 70-as évek végétől a Csemadok által meghirdetett gyermek - folklór versenyek állandó résztvevői a diákjai.

Néhány szokást az utókornak is megörökített a Villő gyerekcsoporttal: Ulicskázás, Pünkösdölő, Víllőzés

Az általa vezetett csoport tagjai mindig az alkalomnak megfelelő ruhát viseltek, még akkor is, ha kissé kényelmetlen volt. 1979-ben megalakította a járási folklór együttest. A Tavaszi szél... népdalversenyre összeállította a Zoboralji  lakodalmast, amellyel Országos Nagydíjat  kapott.

Nyugdíjasként a szülőfalujában a fiataloknak hagyományőrző csoportot alakított. A népdalok mellett felélesztették az ősi viseletet is. A fiatalok szívesen viselték nemcsak színpadon, de jeles ünnepnapokon is.

Publikációk:

Zobor vidéki női ingek (1989)

András naptól farsangig (2001)

Mária naptól Márton napig (2005)

Szent Ivántól Kisasszonyig (2004)

Hamvazószerdától Szent Ivánig (2003)

Zoboralji gyermekjátékok (2004)

Népi gyógymódok… (2008)

AHA 750 (2015)

Pártám, pártám (2015)

Céheléstől öregkorig (2016)

Díjak:

Életfa-díj (2000)

Szlovák Köztársaság Ezüst plakettje (2002)

Szent László Lovagrend (2014)

Pedagógus Életpálya (2015)

Gímes Község Díszpolgára (2015)