Közeledik a Naphoz a Rosetta és üstököse

A Rosetta 2004-es felbocsátása óta eseménydús utat tudhat maga mögött, ami felöleli a Földet, a Marsot és két aszteroida melletti elrepülést, mielőtt 2014. augusztus 6-án megérkezett volna célpontjához. Az azt követő hónapokban a misszió az első lett, amely valaha pályára állt egy üstökös körül, és puhán landoltatott rajta egy felderítő egységet, a Philae-t.

A misszió kutatói is számos kihívással szembesültek, mígnem elsajátították, hogyan lehet repülni egy kiszámíthatatlan és néha zordon környezetben. Az űrszonda bámulatos mennyiségű, izgalmas tudományos adatot juttatott eddig haza az érdekes űrvándorról, feltérképezve belsejét, felszínét, valamint a por, gáz és plazma környező felhőjét.

Az ESA közleménye szerint az eddigi legizgalmasabb eredmények közé tartozik annak felfedezése, hogy a 67P vízpárájának más az „íze”, mint a földi óceánokénak, ami felerősítette a vitákat az üstökösök és aszteroidák lehetséges vízhordó szerepével kapcsolatban a Föld korai történetében.

Július végén jelentették be azt is, hogy mintegy 16 szerves molekula létére találtak bizonyítékot az üstökösön, köztük négy olyanéra - metil-izocianát, aceton, propionaldehid és acetamid -, amelyekről nem is tudták, hogy ilyen űrvándorokon megtalálhatóak.

Emellett a molekuláris nitrogén első észlelése egy üstökösben fontos adatokat szolgáltatott ama környezet hőmérsékletéről, amelyben az űrvándor keletkezett. A molekuláris nitrogén mindennapos volt a Naprendszer születésekor, de nagyon alacsony hőmérséklet szükségeltetik ahhoz, hogy jégben csapdába essen, ezáltal a Rosetta mérései alátámasztják a teóriát, miszerint eme űrvándorok a hűvös és távoli Kuiper-övből származnak.

Az Európai Ûrügynökség missziós blogja szerint a Rosetta és a Philae által begyűjtött adatok révén azt is megállapíthatták, hogy az üstökös magja nem mágneses. Bár a mágneses mezőkről úgy hiszik, fontos funkciót töltöttek be az apró, mágneses porszemcsék mozgatásában a születő Naprendszerben, a két felderítő mérései arról tanúskodnak, amint a részecskék méteres vagy több méteres építőkockákká álltak össze, a mezők fontos szerepe elveszett.

Az ESA által kiemelt felfedezések ama rengeteg tudományos megfigyelés részét képezik, amely a Rosetta nevéhez fűződik, ráadásul az adatok nagy része az üstökös korai aktivitási fázisából származik.

Jelenleg mind az űrvándor, mind az űrszonda alig egy hétre van a napközelponttól, azaz perihéliumtól. A Csurjumov-Geraszimenko 6,5 éves pályájának eme pontján kerül legközelebb központi csillagunkhoz: augusztus 13-án 186 millió kilométerre közelíti meg, ami harmada a tavaly augusztusi randevúkor fennálló távolságnak. Az üstökös legutóbb 2009. február 28-án került közel a csillaghoz, akkor és a korábbi esetek során viszonylag problémamentesen "élte túl" az eseményt.

Az idei esemény a várakozások szerint szintén zökkenőmentesen zajlik majd, a Rosetta pedig elég biztonságos távolságból követi az űrvándort ahhoz, hogy elkerülje a problémákat. A 200 kilométeres távolság miatt azonban kommunikációs kapcsolata a Philae-vel nem lesz éppen a legjobb. Az üstökösaktivitás az ESA szakemberei szerint szeptemberben éri el csúcspontját, ezalatt főként a Rosettára fókuszálnak majd, de időről időre megpróbálnak stabil kapcsolatot kiépíteni a landolóegységgel is.

A szakemberek szerint a perihélium körüli időszak tudományos szempontból nagyon fontos, mivel a Napból áradó hő és a miatta bekövetkező gáz- és poráramlás mértéke eléri maximumát, ennélfogva betekintést engedhet az üstökös életciklusának eme kulcspillanatába.

Többek között a felszíni változások friss anyagot tárhatnak fel, amelyet még nem módosított a nap- vagy a kozmikus sugárzás, ezáltal szemügyre vehetik az űrvándor felszín alatti rétegeit. Ez lesz az első alkalom az üstökösök vizsgálatában, hogy a felszíni változásokat az erősödő aktivitással összefüggésben tudják követni.

A Rosetta az utóbbi hónapokban folyamatosan nyomon követi az erősödő aktivitást, ahogy az üstökös fagyott jegei felmelegszenek, gázzá válnak és az űrbe szöknek, magukkal szállítva a felszínen lévő port. Összességében a gáz és por borzas légkört, avagy kómát, illetve egy több mint 120 ezer kilométer hosszú csóvát hozott létre.

Az űrszonda egyedülálló pozíciója révén páholyból tanulmányozhatja, eme aktivitás hol és hogyan tör az üstökös felszínére. 2015 első felében csupán 6 kilométerre közelítette meg felszínét, de az utóbbi hónapokban a gáz- és porszint igencsak megnövekedett, ezért biztonságosabb távolságból – jelenleg 250-300 kilométerről – vizsgálódik. A szakemberek hangsúlyozták, ahogy közelednek a napközelponthoz, az üstökös melletti műveletek egyre nehézkesebbé válnak, mert a megnövekedett mennyiségű por összezavarja a Rosetta csillagkövetőjét, anélkül, pedig nem tudja pontosan meghatározni helyzetét. Ezért nekik is alaposan át kellett gondolni a repülési terveket.

A Rosetta hosszú távú vizsgálódásának egyik fontos aspektusa annak megfigyelése, a perihéliumot követő hónapokban hogyan csökken az üstökös aktivitásának mértéke. A kutatók reményei szerint végezetül ismét elég közel kerülhet az üstökösmaghoz, és megfigyelheti, hogyan változott a felszín a közelítés folyamán.

A perihéliumot követően az űrszonda további bő egy évig követi a Csurjumov-Geraszimenko útját egészen 4 csillagászati egység távolságra. (Egy CsE az átlagos Föld-Nap távolság, avagy 150 millió kilométer.)

A Rosetta-misszió a tervek szerint 2016. szeptember 30-án zárul le. Meghosszabbítása nem valószínű, mivel a keringő egység napelemtáblái ekkor már nem gyűjtenek be elegendő energiát a folyamatos működéshez.