Komáromi élőlánc: ismét hisszük, hogy egységben az erő!

A Klapka téren felszólalt a Szlovákiai Tanári Kezdeményezésnek (ISU), a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ), a Komáromi járás magyar és szlovák tannyelvű iskoláinak, valamint a Diákhálózatnak (DH), a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzatának (HÖK), továbbá a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SZMSZSZ) egy-egy képviselője is. Mások mellett jelen volt Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, valamint a Magyar Közösség Pártja (MKP) két Komáromi járásbeli parlamenti képviselő-jelöltje, Gyarmati Tihamér járási elnök és helyettese, Samu István, illetve saját bevallása szerint ez alkalommal inkább apaként Forró Krisztián, az MKP kampányfőnöke, a Most-Híd vegyespárt képviseletében pedig Bastrnák Tibor és Vörös Péter parlamenti képviselő. A különböző szintű komáromi oktatási intézmények akcióján kerepelőkkel, sípokkal és transzparensekkel felszerelt érsekújvári, gútai, hetényi, csallóközaranyosi tiltakozók is fontosnak tartották részvételüket.

Először az ISU képviseletében Alena Raposová és Jarmila Javorková köszöntötte a közösen tiltakozó magyarokat és szlovákokat. Elmondták, hogy mivel Szlovákia sem tengerrel, sem értékes ásványi anyagok tömkelegével nem rendelkezik, ezért felvirágzásának egyetlen lehetősége az okos fiatalokban rejlik. „Kiművelt emberfők azonban csak nívós oktatási intézményekből kerülhetnek ki, a hatékony oktatás biztosítja a hatékony gazdaság létét. Bérünk egy részéről lemondva azért sztrájkolunk-tüntetünk, hogy újból értékké váljon az oktatás!“ – hangoztatták. Majd határtalan szolidaritásukat fejezték ki a hazai és ez idő tájt Magyarországon is tüntető pedagógusokkal, akiknek a követeléseit értik és támogatják. „Azt szeretnénk, ha a szolidaritás, az együvé tartozásunk érzése örökre megmaradna, és megváltozna az oktatásügy terén kialakult áldatlan helyzet“ – zárták beszédüket.   

Jókai Tibor az SZMPSZ Országos Elnöksége nevében köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, „akik az érsekújvári pedagóguskollégákat követve, az ország déli járásai közül másodikként csatlakoztak az ISU kezdeményezése által elindított pedagógussztrájkhoz és megmozdulásokhoz, példát mutatva összetartásban a szlovákiai kollégák előtt, jogos követeléseink teljesítéséért”. Majd ismételten leszögezte: az SZMPSZ szakmai szervezetként egyetért a sztrájkfelhívásban közzétett követelésekkel. Elmondta: az ISU a szlovákiai magyarság oktatásügyének specifikus problémái megoldását sürgető követeléseket is csatolta a sajátjaihoz. Azokat korábbi cikkünkben már részleteztük. 

Az SZMPSZ elnöke kiemelte: a pedagógusok nemcsak a bérek miatt emelik fel szavukat, hanem a minőségi oktatásért is, és azért, hogy az oktatásra fordított pénz az igazi befektetés a jövőbe. „Rendszerszintű változásokra van szükség az egészségügy mellett az oktatásügyben is” – szögezte le. 

„A komáromi Klapka térről üzenjük a pozsonyi minisztériumnak és kormánypárti képviselőnek, hogy a szlovákiai pedagógusoknak már elegük van az örökös ígérgetésekből és megalázásból, nem akarják már hallgatni az állandó magyarázkodást, azt hogy minden olyan kijelentés, kérés, ami nem egyezik a kormány véleményével, csak átpolitizált, elcsépelt kijelentés és kérés. Üzenjük az iskolák vezetőinek, pedagógusoknak, hogy minél nagyobb számban csatlakozzanak a pedagógusok azon táborához, akik a tanárok és nevelők jobb társadalmi és anyagi megbecsülésért, jobb munkakörülményekért, valamint színvonalas, minőségi oktatásért harcolnak! Tegyék ezt lelkiismeretük és szabad akaratuk szerint!” – hangsúlyozta Jókai Tibor. „Egységben az erő, mutassuk meg, hogy mi, pedagógusok képesek vagyunk összetartásban és megértésben példát mutatni nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül! Közös harcainkban sok sikert kívánok Önöknek, nekünk, magyar és szlovák pedagógusok!” – fűzte hozzá.

Zuzana Langschadlová, a komáromi Komenský Utcai Alapiskola nevében kitartásra és optimista hozzáállásra szólította fel a tiltakozókat. Tudatta, hogy a kormány ugyan „első fecskeként” pénzeszközöket különített el az iskolai tornatermek felújítására, de egy fecske nem csinál nyarat. „ Az oktatásügy teljes körű átalakítására, például korszerű taneszközökre, igazságos finanszírozásra, a felesleges adminisztratív terhek lerakására stb., stabil rendszerre, minőségi oktatásra van szükség” – fejtette ki. 

Várady Kornélia, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda igazgatónője arról beszélt, hogy napi munkájukhoz hiányzik a megbecsülés, a biztonság, illetve az, hogy szavuknak súlya legyen. „Mert miképp lehet biztonságban és koncentrálhat teljes egészében a munkájára az a pedagógus, uram bocsá´ az az iskolaigazgató, akinek filléres gondjai vannak, akinek másodállás után kell néznie, hogy eltartsa családját, akinek a feje fölött Damoklész kardjaként lebeg az óraszámok állandó változtatása, az osztálylétszámok állandó növelése, a minden évben kötelező új oktatási terv megírása, a felesleges statisztikák gyártása dolgozatokról, bejárásról, év végi értékelések, kreditgyűjtés, amit aztán hét év után kezdhet elölről, s amely képzések egy részének hasznát sem veszi...?” – tette fel sokatmondó kérdését.

Egyúttal rámutatott, hogy a szülők se érzik magukat biztonságban. „Állhatnék itt Önök előtt a tapasztalt szülő és nagyszülő szerepében is, és úgy is csak azt tudom mondani: a szülők se érzik magukat biztonságban az oktatásügyben. A folyamatosan változó, ki nem értékelt reformok terhelik a gyerekeket. Nincs megfelelő tankönyvellátás, nekik kell megvenni azt a tankönyvet, melynek ingyenessége alkotmányos joga volna gyermekének. Nekik kell a szűk családi költségvetésből előteremteni a fénymásolópapírra, a higiéniai eszközökre, a rajzeszközökre valót. Õk festik ki nyári szünetben az osztálytermeket és mindig kérik őket valami apró ki szívességre. Pedagógust, szülőt, gyermeket egyaránt bizonytalanná tesz a kisiskolák 2016 szeptemberére várható bezárása. Fél év van még addig. Hová fognak járni a bezárt iskolák tanulói, mi lesz azon települések kulturális, közösségi életével, ahol megszűnik az iskola?” - kérdezte. Várady Kornélia végül reményének adott hangot, hogy „ha ez az egység megmarad, akkor bízom benne, hogy elérjük célunkat, és a törvényalkotók a mi szempontjainkat, javaslatainkat is figyelembe veszik. Ez az út, amelyen most elindultunk, hosszú lesz, de kitartásra biztatok mindenkit”.

Kotiers Róza, a Diákhálózat elnöke örömét fejezte ki, hogy sok diák látható a jelenlévők között. „Úgy gondolom, hogy miután tanáraink az egész életüket feltették az oktatásunkra és nevelésünkre, megérdemlik, hogy ma megkapják a támogatásunkat. Legfőképpen köszönjük, hogy itt vannak, köszönjük ezt a példamutatást! Kedves fiatalok, diákok, rajtunk a sor, hogy a sok éves áldozat után mi se hagyjuk cserben őket! Azt hiszem, a mai nap jó alkalom arra, hogy kifejezzük hálánkat. Jó alkalom arra, hogy biztosítsuk őket, megérdemelnek egy jobb rendszert az oktatásban, megérdemelnek a munkájukhoz méltó fizetést, és ha ezért harcba szállnak, mi velük vagyunk!” – hangsúlyozta. Végül Vladimír Crmomannak, az ISU „motorjának” üdvözletét tolmácsolta, aki szintén szolidaritásáról biztosította a Miskolcon ez idő tájt szintén tiltakozó, ugyancsak alulról szerveződő magyar pedagógusokat is. 

Bugár Gergely frissdiplomás pedagógus és doktorandusz az SJE Hallgatói Önkormányzata nevében a pedagógusi hivatás áldatlan körülményeire – mint például a pedagógusi hivatás kedvezőtlen anyagi megbecsülése, az oktatás európai színvonalú tárgyi felszereltségének és a méltányos szociális háttér megteremtésének hiánya – hívta fel a nyilvánosság figyelmét. „Ma kell tervekbe szőnünk a jövőt, a jövőnket is. Nemcsak az egyén, de a közösség jövőjét is! Azt a jövőt, melyben a tanítói, tanári, pedagógusi, nevelői-oktatói képzésben részesülni vágyó fiatal bátran meri majd adni fejét e történelmi megbecsülésnek valaha még örvendő szakma kitanulására, mely a jövőben a létbiztonság teremtő erejét nem csak hírből ismeri, s legfőképpen pedig nem a pálya elhagyására kényszeríti mindazokat, akik az utókor kiművelésének fájdalmas és rögös útját Önként és dalolva, szívügyükként választanák... Teremtsünk együtt élhetőbb, gazdagabb, szebb jövőt!” – hangoztatta.

Utolsóként a gyermekei jövőjéért aggódó anyaként Hübschné Dráfi Anikó osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. „Ha belegondolunk, gyermekeink több időt töltenek az iskolapadban, mint otthon, és a tanítóik néha többet tudnak róluk, mint mi. Egyáltalán nem mindegy, fiunk, lányunk milyen légkörben tölti el napjai nagy részét. És itt nem csupán arról van szó, hogy hogyan érzik magukat, hanem arról is, milyen tudással, képességekkel gyarapodnak. Ezért rendkívül fontos, milyen állapotban van az az iskola, ahová beírattam a gyermekem“ – szögezte le.  

Majd elkeseredve folytatta: „Ma Szlovákiában már lassan mindegy, melyik iskolát választjuk. Csaknem mindenütt ugyanazokkal a problémákkal kell szembesülnünk. Sajnos maga a rendszer működésképtelen. A jelenlegi iskolarendszerben minden fontos – csak nem az én gyerekem. Az iskolaigazgatók és tanárok hiába ismerik a gyakorlatot, és tudják, min kéne változtatni ahhoz, hogy megfelelő szinten tudjanak tanítani és nevelni, ha odafönt, a döntéshozók lesöprik az asztalról javaslataikat“. 

A továbbiakban szólt egyebek mellett a tankönyvhiányról, az átgondolatlanul gyakorta megváltoztatott tantervekről és óraszámokról, a pedagógusokat terhelő értelmetlen papírmunkáról, a csupán havi 20 euróval honorált szakkörvezetésekről. „Vajon a mai szlovákiai iskolarendszer mennyire segíti gyermekeinket abban, hogy életerős, sikeres felnőttekké váljanak?“ – tette fel a sokunkat foglalkoztató kérdést.„Ki kell végre mondani hangosan: gond van. A szlovákiai iskolarendszert alapjaiban kell megreformálni, újragondolni. Szülőként ezért támogatom ezt a kezdeményezést“ – mondta Hübschné Dráfi Anikó.

A beszédek meghallgatása után a résztvevők élőláncot alkotva végigvonultak a belvároson. Végül a Klapka téren közösen többször is elénekelték a tudás és műveltség himnuszaként számon tartott Gaudeamus Igitur kezdetű közismert dalt.