Klaus: Nem akartam szétverni Csehszlovákiát
POZSONY. Václav Klaus volt cseh köztársasági elnök ellentmond azoknak a vádaknak, miszerint ő lett volna az egykori Csehszlovákia felbomlásának a mozgatórugója. Elmondása szerint ugyanakkor Szlovákiában akkoriban egyetlen egy politikust sem lehetett fellelni, aki a csehszlovák egység fenntartásának kérdésében tárgyalóképes lett volna.
Václav Klaus mindezt a közszolgálati cseh televízió (ÈT) műsorának nyilatkozta, amely a bársonyos forradalom 25. évfordulójára készült. Az egykori cseh köztársasági elnök úgy vélte, Szlovákia profitált többet Csehszlovákia felbomlásából.
A föderatív köztársaság széteséséhez államférfiak közti viták sorozata vezetett, akik egyebek mellett az ország megnevezésének vitájából fakadó, ún. „Gondolatjelek háborújának” résztvevőiként vonultak be a történelembe. A Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság (ÈSFR) nyugodt hangulatban vált ketté, s bár az akkori lépés helyességéről még manapság is folynak történészi viták, az aktus maga, mind a mai napig a baráti kettéválás mintapéldájaként szolgálhat.
Az akkori eseményekben kulcsfontosságú szerep hárult a két akkori kormányfőre, a cseh Václav Klausra, valamint a szlovák Vladimír Meèiarra. Előbbi azonban elutasítja az állítást, miszerint a föderáció végét kívánta volna.
„Mindenki tudja, hogy én nem voltam Csehszlovákia kettéosztásának élharcosa. Ugyanakkor, amikor láttam a választások eredményeit, azt, hogy nincs már Szlovákiában egyetlen egy olyan képviselő sem, aki tárgyalóképes lett volna a közös állam racionális fenntartásának kérdésében.
A tárgyalások végső fázisára a brünni Tugendhat villában, 1992 augusztusában került sor Václav Klaus és Vladimír Meèiar között. A többórás tárgyaláson készült fotók a villa kertjében már-már legendássá váltak. A kettéválásról szóló szerződést azután az épület falain belül, egy kerekasztalnál írták alá.
„Úgy mentem a brünni találkozóra, hogy mégiscsak egyezség születik a közös állam fenntartásáról, mert nem démonizáltam Meèiar urat, tudtam, hogy racionális politikus“ – mondta Klaus, az akkori szlovák miniszterelnökről, akit jómaga par excellence politikusnak tart.
„Meèiar volt a homo politicus, ízig-vérig politikus volt. Száz százalékban tartotta magát az adott szóhoz, másrészt pedig rendkívül érzékenyen reagált a társadalmon belül eluralkodó hangulatokra“ – mondta a volt cseh államfő, aki szerint, ha akkoriban a közhangulat a maradást szerette volna, Meèiar alárendelte volna magát a népakaratnak.
A föderatív köztársaság széteséséhez államférfiak közti viták sorozata vezetett, akik egyebek mellett az ország megnevezésének vitájából fakadó, ún. „Gondolatjelek háborújának” résztvevőiként vonultak be a történelembe. A Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság (ÈSFR) nyugodt hangulatban vált ketté, s bár az akkori lépés helyességéről még manapság is folynak történészi viták, az aktus maga, mind a mai napig a baráti kettéválás mintapéldájaként szolgálhat.
Az akkori eseményekben kulcsfontosságú szerep hárult a két akkori kormányfőre, a cseh Václav Klausra, valamint a szlovák Vladimír Meèiarra. Előbbi azonban elutasítja az állítást, miszerint a föderáció végét kívánta volna.
„Mindenki tudja, hogy én nem voltam Csehszlovákia kettéosztásának élharcosa. Ugyanakkor, amikor láttam a választások eredményeit, azt, hogy nincs már Szlovákiában egyetlen egy olyan képviselő sem, aki tárgyalóképes lett volna a közös állam racionális fenntartásának kérdésében.
A tárgyalások végső fázisára a brünni Tugendhat villában, 1992 augusztusában került sor Václav Klaus és Vladimír Meèiar között. A többórás tárgyaláson készült fotók a villa kertjében már-már legendássá váltak. A kettéválásról szóló szerződést azután az épület falain belül, egy kerekasztalnál írták alá.
„Úgy mentem a brünni találkozóra, hogy mégiscsak egyezség születik a közös állam fenntartásáról, mert nem démonizáltam Meèiar urat, tudtam, hogy racionális politikus“ – mondta Klaus, az akkori szlovák miniszterelnökről, akit jómaga par excellence politikusnak tart.
„Meèiar volt a homo politicus, ízig-vérig politikus volt. Száz százalékban tartotta magát az adott szóhoz, másrészt pedig rendkívül érzékenyen reagált a társadalmon belül eluralkodó hangulatokra“ – mondta a volt cseh államfő, aki szerint, ha akkoriban a közhangulat a maradást szerette volna, Meèiar alárendelte volna magát a népakaratnak.
Forrás
pravda.sk
