Kiss Beáta: a felvidéki magyarság megmaradását biztosító értékeket kell létrehozni

A Magyar Közösség Pártja (MKP) összefogás-listáján szereplő női jelöltek közül önnek jutott a legelőkelőbb, azaz a 11. hely. Támadt-e hiányérzete amiatt, hogy az első „tízesbe“ egyetlen hölgy sem jutott be?

Mitagadás, már én is többször találkoztam azzal a véleménnyel, hogy az első tízesből hiányzik egy vagy több női jelölt. Bennem azonban ezzel kapcsolatban semmiféle negatív érzés, tüske nincs, megértéssel fogadom ezt a tényt. Az országos elnökségen belül ugyanis már jóval korábban tisztáztuk, hogy majd milyen alapelvek mentén áll fel a jelöltlista. Már 2015 januárjában tudtuk azt, hogy bizonyos helyeket fenntartunk a független fiatalok és a Via Nova ICS-tagok számára. Azt is tudtuk: nagyon fontos az, hogy például Közép-Szlovákia közös jelöltje, továbbá a stratégiai szempontból nagyon fontos Komáromi és Dunaszerdahelyi járás listavezetője bekerüljön az első tíz jelölt közé. Nos, végül azért nem szerepel az első tízben női jelölt, mert az említett régiók, illetve csoportosulások vezető jelöltjei mind férfiak. A saját 11. helyem többek között annak köszönhető, hogy a lévai járási pártkonferencián – nőként – engem választottak meg járási listavezetővé.

Ön szeptembertől a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatója, előzőleg pedig több iskolában magyar nyelv és irodalmat, illetve zenei nevelést oktatott. Mikor tudatosodott a pedagóguspálya iránti elhivatottsága?

Amikor hajdanán felsőtagozatos diák lettem, az osztályfőnökünk a jövendő foglalkozásunkról faggatott bennünket. Már akkor azt feleltem, hogy magyar-zeneszakos pedagógus akarok lenni, ami bizonyos kanyarok után végül önbeteljesítő jóslattá vált. Részben az is meghatározta ezt a döntésemet, hogy az édesanyám (szerk.megj.: Dolník Erzsébet), a bátyám és a sógornőm is tanáremberek. Mivel kiskorom óta rajongtam a magyar irodalomért és a könyvekért, s a művészeti alapiskolában is tehetséges diáknak tartottak, nyilvánvaló volt az említett szakpár-választás. Ráadásként karvezetéssel is foglalkozom: gimnáziumunk kis kamaracsoportját, a Gaudium énekegyüttest vezénylem.

Vélhetően az eddigi pedagóguspályája csúcsának tartja azt, hogy ettől a tanévtől a „Czeglédiben“ folyó munkát irányíthatja. Lemondana-e erről a posztról az esetleges parlamenti képviselői tisztsége javára, vagy akár párhuzamosan mindkét feladatkört megfelelőképpen el tudná látni?

Nyilvánvalóan ez a tisztség az eddigi tanári pályám csúcspontja, s emellett lényeges, hogy a gimnáziumunk tevékenységét, gondjainak megoldását a szívügyemnek tartom. Örülök annak, hogy újabban én határozhatom meg az iskola irányvonalát. Az említett két tisztség párhuzamos betöltéséről a jövőben elsősorban iskolánk fenntartójával, a lévai református gyülekezettel kellene egyeztetni. Persze, már megvan a saját elképzelésem arról, hogy miként lehetne összhangba hozni egymással a két feladatkör ellátását. Szívem szerint továbbra is irányítanám az iskolánkat, semmiképp sem akarom cserben hagyni a kollégáimat és a diákjainkat.  

Huszonegy évesen az Együttélés Politikai Mozgalomban kezdte, majd az MKP-ban folytatta a politizálást. Időközben többféle helyi, járási és országos tisztségeket kapott és vállalt. Elégedett saját pártkarrierje eddigi alakulásával?

Politikai pályám alakulása több esetben magánéleti döntésektől függött. Valójában már nyitrai főiskolásként, azaz a ´89-es bársonyos forradalom idején megérintett a politizálás szele. Majd az Együttélés PM megalakulása után a lévai helyi szervezet egyik alapító tagja lettem. Másokhoz hasonlóan pályakezdő tanárként és kisgyermekes anyukaként több éven át vezető tisztséget nem vállaltam. Mivel Levente fiam már felnőtt, és Orsolya lányom is hamarosan felnőtté válik, ezért már jobban megengedhetem magamnak a családtól való gyakoribb távollétet, különféle tisztségek ellátását. Igazából azonban sosem a személyes ambícióim fűtöttek, hanem mindig akadtak olyan tennivalók, amelyekről meggyőződéssel állítottam: azokat nekem kell elvégeznem. A kötelesség- és felelősségtudat vitt tehát előre, miközben rám találtak a megbízatások. Sosem vágytam különösebb politikai karrierre. Léván születtem, majd a férjem révén ugyan Nyírágó községbe kerültem, de Lévával napi kapcsolatban állunk, hiszem a férjemmel együtt e városban dolgozunk, és a lányom is odajár iskolába. Jelenleg az MKP nyírágói helyi szervezetének tagja és lévai járási elnöke vagyok, továbbá a magyar párt országos elnökségében és országos tanácsában is tevékenykedem.

Sokrétű egyéb közéleti-kulturális tevékenységet is kifejtett-kifejt a Csemadokban, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében (SZMPSZ), a Reviczky Társulásban... Mennyire nehéz mindezt összeegyeztetni?

Most már csak a lányunk lakik idehaza, a fiunk külön él. Való igaz, hogy egyidejűleg mindez csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem egyeztethető össze. Sem a Reviczky Társulásban, sem pedig az SZMPSZ-en belül már nem vagyok elnökségi tag, a Pedagógusszövetségen belül csak az iskolai szervezet elnökeként tevékenykedem. Ellenben ha arra vonatkozó felkérést kapok, hogy előadóként vegyek részt egy-egy rendezvényen, vagy diákokat készítsek fel a különféle szereplésekre, azt mindig el szoktam vállalni. Fontosnak tartom ugyanis azt, hogy jó példával járjak elöl, és ne csak beszéljek arról, hogy miként kell a felvidéki magyarság megmaradását biztosító értékeket létrehozni. Ez olyan peremvidéken, mint amilyennek Léva és környéke is számít, mindez felettébb nagy jelentőséggel bír. Ami pedig a Csemadokot illeti: abba beleszülettem, már gyermekként is gyakori résztvevője voltam e szövetség rendezvényeinek. A Csemadok-hoz továbbra is hűséges maradok, hiszen annak berkeiben váltam aktív közéleti emberré. Jelenleg a Csemadok lévai területi választmányának az alelnöke és országos tanácsának a tagja vagyok, s bár mostanában a politikának több időt kell szentelnem, a szabadidőm függvényében a „csemadokos“ szervezőmunkából is kiveszem a részemet...

Kérem, szóljon arról is, hogy a remélt parlamenti munkája során milyen területeknek szentelne több időt és figyelmet, hol kamatoztatná az eddigi tapasztalatait?

Bizonyára az eddig általam elmondottakból is nyilvánvaló: az oktatásügy és a kultúra terén hasznosítanám az eddigi szakmai tapasztalataimat. Vallom: mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy lehetőség szerint megmaradjanak a kisiskoláink. Parlamenti munkám során külön figyelmet szentelnék a három részre (Lévára, Zselízre és Ipolyságra) tagolódó Lévai járás problémáinak. Bár gazdasági szempontból a járási székhely, Léva áll a legjobban, de a magyarság részaránya ott a legkisebb, mindössze 9 százalék körüli, ami a szórványosodást jelzi. Bár délebbre haladva örvendetes, hogy ott jelentősebb a magyarság részaránya, de nagyobb mértékű a munkanélküliség, ami főleg a fiatalok elvándorlásához vezet. Emellett az egész járásban egyre égetőbb gondot jelent az asszimiláció. Képviselőként mindent megtennék annak érdekében, hogy a szakpolitikusaink segítségével hozzájáruljak a térség gazdasági-infrastrukturális fejlesztéséhez. Ezzel a fiatalok külföldről történő visszatérését és hazai családalapítását is segíthetném.

Engedjen meg egy személyes jellegű kérdést: a férje milyen mértékben támogatja az Ön politikai-közéleti tevékenységét? Tájainkon megszoktuk, hogy többnyire inkább a nők szokták biztosítani a meghitt családi hátteret férjük karrierépítéséhez...

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon segítőkész férjem van, aki mostanában a kampányrendezvényekre is elkísér, minden téren részese a munkámnak. Ha azonban úgy adódik a helyzet, akkor a háztartási munkák egy részét is átvállalja, mindenben nagyon nagy támaszomnak számít. Mitagadás, mostanság legkevesebb idő a családi életünkre jut, és a megértése, pártfogása nélkül nem nagyon boldogulnék. Tőle sem áll távol a közéleti tevékenység, de ő inkább helyi szinten kapcsolódik be az MKP és a Csemadok munkájába, s a református egyház gondnokaként-kurátoraként is a helyi közösséget segíti.

Végül melyek azok a gondolatok, amelyekkel rábírná a választókat arra, hogy éppen önre szavazzanak március 5-én?

Ez azért nehéz kérdés, mert nem vagyok egy magamutogató, önmenedzselő típusú ember. A kampányom során talán némi hátrányt is jelent az, hogy bennem van egy jóadag visszafogottság. Ha azonban mégis válaszolnom kell a kérdésre, akkor több okot is felsorolok. Például azért válasszanak engem, hogy bekerüljön a női gondolkodásmód a megválasztott MKP-s képviselők körébe, hiszen nőként teljesen másként látom magyar közösségünk problémáit, és azokra másként is reagálnék, mint a férfi politikusok. Másrészt azért, mert nemcsak ígérgetek, hanem tényleg igyekszem tenni a dolgomat. Biztos vagyok abban, hogy ha megválasztanának, akkor valóban a munkát választanám ahelyett, hogy csak a választási sikeremnek örvendezzek.