Keveset repülhetnek a szlovákiai pilóták?

Jaroslav Pajdlhauser úgy véli, a tragédiákra azért is kerülhetett sor, mert a mentőhelikopterek jelenlegi pilótái sokkal kevesebbet repülnek, mint az egykori Csehszlovákiában. „Hajdanán egy központon belül évi 400 órát repültünk” – mondta Pajdlhauser, hozzátéve: a bázison két pilóta teljesített szolgálatot, így mindegyikük évi 200 órán át vezethette a helikoptert.

Jelenleg az egy-egy légimentő-bázison szolgálatot teljesítő 4 pilóta összesen csak 150 órát repülhet, így egy-egy pilótának mindössze alig 40 repülési óra jut. „Ha hetente kétszer-háromszor repülhetnek, az semmit sem jelent” – tette hozzá Pajdlhauser, aki 10 ezer órát repült helikopterrel.

A tapasztalt pilóta úgy véli, hogy a kevés repüléssel töltött óra okát a légimentők nem megfelelő finanszírozása képezi. „Valaha a repülési órákért többet kaptunk, és csak egy kis átalányösszegben részesültünk azért, hogy ott (a bázison) áll a helikopter” – mondta el Pajdlhauser. Hozzáfűzte: manapság ennek az ellentétje igaz, tehát nagyobb az álldogáló helikopterrel összefüggő átalányösszeg, mint a repülési órákért járó pénz.

A pilóta véleményével azonban sem a légimentő-szolgálat, sem pedig az ilyen egészségügyi ellátás nyújtását szabályozó egészségügyi tárca nem ért egyet.

„Sem a helikopteres egészségügyi mentőszolgálat finanszírozásának rendszere, sem pedig a lerepült percekért fizetendő havi fix összeg aránya nem befolyásolja a repüléssel töltött órák számát” –szögezte le a poprádi légimentők szóvivője, Zuzana Hopjaková. Hozzátette: az egyes bevetések az illetékes műveleti központ felkérése alapján valósulnak meg, s azokért „az egészségügyi tárca árszabályozása értelmében az illetékes egészségbiztosítók fizetnek”.

Egy-egy mentőhelikopter működtetésének fix költsége havi 90 ezer euró – mondta el Stanislava Luptáková szóviő.  Ehhez az összeghez azonban hozzá kell adni egy-egy út árát, ami egy repülési perc esetében 37,50 euró.

A minisztérium szerint a helikopteres pilóták elegendő órát repülnek és a legtapasztaltabbak közé tartoznak. Luptáková szerint ahhoz, hogy egy-egy pilóta a mentőhelikopter parancsnoka lehessen, legalább ezer repülési órával kell rendelkeznie, ebből legkevesebb 20-at éjszaka kell teljesítenie. Ráadásul a pilótáknak félévente nappal és éjjel is különféle típusú helikoptereken kell gyakorlatozniuk. Ekképp hozzávetőleg ugyanannyit repülnek, mint más európai országok pilótái. 

„Saját tapasztalatból tudom, hogy ha az ember évi 100 órát repül, akkor már abból nem jöhet ki rosszul, az már egész jó. A 400 óra körüli szám pedig már egészen elegendő” – reagált a szakemberek vitájára Michal Raudenský, cseh Fly for Fun társaság munkatársa.

Pajdlhauser a hazai balesetek további okának azt tartja, hogy pilótáink nem ismerik kellőképpen azt a terepet, ahol be kell avatkozniuk. „E téren hibát jelent, hogy a pilótákat cserélgetik az egyes központokban. Egyszer Kassán, másszor Zsolnán, majd Poprádon vannak” – magyarázta.

A pilóták felváltva egy-két központban teljesítenek szolgálatot, ami lehetővé teszi számukra azt, hogy részletesen megismerkedjenek az adott tereppel, és szükség esetén kisegítsék, illetve helyettesítsék egymást – reagált Hopjaková.

Nem utolsó sorban Pajdlhauser azt is kifejtette, Sebő (Strelníky) községnél nem kellett volna bekövetkeznie a tragédiának, ha a törött lábú pácienshez nem a helikoptert, hanem egy mentőkocsit küldték volna ki. Hopjaková azonban leszögezte, a helikopteres egészségügyi mentőszolgálat működtetője nem bírálhatja felül a műveleti központ döntését.

„Jelentették nekünk, hogy a páciens közel tíz méter magas szikláról zuhant le, elvesztette eszméletét, hörög, nem reagál és nehezen megközelíthető helyen van. Ennek alapján kiküldték a helikoptert, mert olyan állapotban volt, amikor helikoptert szoktak kiküldeni” – véleményezte a Pajdlhauser által elmondottakat Boris Chmel, az egészségügyi mentőszolgálat műveleti központjának szóvivője.