Kétnyelvűség: van is, nincs is
A kormányhivatal jelentést készíttetett a kisebbségi nyelvek használatáról a hivatalos érintkezésben. Mint kiderült, az államigazgatási szervek figyelmeztetnek a kétnyelvűség alkalmazásának lehetőségére, és azzal sincs gondjuk, hogy az adott településen élő kisebbség nyelvén is feltüntessék a hatósági székhelyek nevét, ha ez a kisebbség számaránya alapján indokolt. Rosszabb a helyzet a kétnyelvű nyomtatványok biztosításával.
A felmérést kérdőív segítségével végezték el, 124 állami hivatal bevonásával. A hivatalok olyan településeken vannak, ahol használatos a nemzeti kisebbség nyelve. A megszólított hivatalok közel 78 százaléka igazolta, hogy felhívja az ügyfelek figyelmét a kisebbségi nyelv használatának lehetőségére. A hivatalok 21 % -a válaszolta azt, hogy ezt nem teszi meg.
A hivatalok 76 %-ának nevét az államnyelven kívül a nemzeti kisebbség nyelvén is feltüntetik. A kétnyelvű hivatali nyomtatványok esetében a közigazgatási szervek 7 %-a tudott igennel felelni arra a kérdésre, hogy minden fajta hivatali nyomtatvány elérhető a hivatalban mindkét nyelven. A hivatalok 90 %-a csak bizonyos formanyomtatványokat tud felmutatni az adott kisebbség nyelvén is.
A felmérésből kiderült az is, hogy a helyi államigazgatási szervek 63 %-a a nemzeti kisebbség nyelvének használatának lehetőségét saját alkalmazottai segítségével teremti meg. A hivatalok 15 %-a más lehetőséget, pl.: hivatásos fordítókat vesz igénybe erre a célra. A hivatalok hozzávetőleg 16 %-a válaszolta azt, hogy egyáltalán nem ad módot a nemzeti kisebbség nyelvének használatára.
A felmérés során megszerzett adatokból az is kiderült, hogy kevesen élnek az anyanyelvükön való ügyintézés lehetőségével. Bár a törvény 2012. július 1. óta lehetőséget ad a kétnyelvű dokumentumok (engedélyek, meghatalmazások, igazolások stb.) igénylésére, az illetékes szervek egyetlen kétnyelvű dokumentumot nem adtak ki.
