Készülnek a felmondások benyújtására a nővérek

A Szlovákiai Nővérek és Szülészasszisztensek Kamarájának (SKSaPA) elnöke, Iveta Lazorová szerint már gyűjtik a felmondásokat, de egyelőre titokban. Azokat a kamarához és a szakszervezethez küldik, s majd egyszerre adják le az illetékeseknek. Lazorová azt nem közölte, ez évben mennyien kívánják beadni felmondásukat. „Néhány kórházban már 80 százalék az arány” – jegyezte meg. A kórházakban dolgozó nővérek száma eléri a 30 ezret.

Az egészségügyi nővérek nem elégedettek az egészségügyi szolgáltatást és a béreiket is szabályozó új törvénnyel. A jogszabály sem a ledogozott éveket, sem az anyasági szabadságot, de még a betegszabadságot sem veszi figyelembe. Nem szavatolja az orvosi rendelőkben, a fürdőkben vagy a szociális intézményekben dolgozó egészségügyi személyzet bérét sem, sőt, a valorizációval sem számol. Ellenkezőleg, néhány esetben még csökken is a nővérek fizetése – figyelmeztetnek. A törvénymódosítás a kedden kezdődő parlamenti ülés alkalmával kerül a képviselők elé, s jóváhagyása esetén a jövő év januárjától lépne hatályba.

„A törvénnyel – mellyel nem értünk egyet – a kormány, ugyanúgy az egészségügyi minisztérium is  világosan tudomásunkra hozta, a párbeszédet ignorálják, a tárgyalás alapvető szabályait megszegik és nem képesek változtatni az egészségügy katasztrofális működésén, a pénzünk pedig kétséges szerződések alapján rokonaik számláira vándorol. Mindemellett fizetéseinkre, csakúgy, mint a kórházak jobb működtetésére, nincs pénz” – reagált a történésekre a kamara elnöke.

Az egészségügyi minisztérium nem tart a felmondásoktól. A kommunikációs részleg igazgatója, Zuzana Èižmáriková kijelentette, Viliam Èislák miniszter éppen azért látogatja sorra a kórházakat, mert a kamara és a szakszervezetek a fizetések csökkentésével riogatják a nővéreket. „Bízunk a konstruktív párbeszédben, s a személyes látogatásoknak is van értelme” – mondta Èižmáriková.

Èislák korábban azt nyilatkozta, az általa felkeresett kórházak többségében az egészségügyi dolgozók támogatják a javaslatot. Félrevezetőnek nevezte az állításokat, miszerint a törvénymódosítás elfogadását követően csökkennek majd a fizetések. Azt viszont nem cáfolta, hogy az állami intézményekben nem emelkednek majd ugyanúgy a bérek, mint a regionálisakban.

A nővérek tömeges távozása bizonyos kórházi osztályok teljes összeomlásához vezethet. A tervezett operációkat elnapolnák, s a betegeket más, még működő intézményekbe irányítanák.

Éppen ezért nem biztos, hogy a lakosság támogatni fogja a sztrájkolókat. Ha a pácienseknek az egészségügyi ellátásért hosszabb utat kell megtenniük, vagy elnapolják a műtétet, biztos, hogy nem kapják meg a támogatásukat – vélekedik Zuzana Kusá szociológus. Emlékeztetett arra, hogy az orvosok folyamatos nyomásgyakorlása a lakosság számára lassan unalmassá vált, az orvosok irányában táplált szimpátiájuk megszűnt, ami a nővérek esetében is megismétlődhet. „A közelmúltban még hősként tekintettek rájuk, de mivel az ügy igencsak hosszúra nyúlt, a lakosságnak lassan már mindegy, mi lesz velük” – vélekedik Kusá.

Támogatókat a nővérek csak azok közt találhatnak, akik a kormányra nézve veszélyesnek ítélik őket. Ezzel szemben növekedhet az ellenzők száma, például főként a tanítók soraiban, akik ugyan nem sztrájkolnak, de úgy érezhetik, hogy a nővérek fizetéseit az ő rovásukra emelik. „Továbbá, létezik az embereknek egy olyan rétege, akik a közalkalmazottakra úgy tekintenek, mint valamiféle élősködők csoportjára, ezáltal a támogatás kérdése eléggé összetetté válik” – hangsúlyozta a szociológus.

Az egészségügyből származó információk alapján kiderült, hogy a nővérek nem is annyira egységesek. „A kamara vezetése nyomást gyakorol rájuk, viszont nem hiszem, hogy nagyon sokan szeretnék beadni felmondásukat, ennyire nem nagy a lelkesedés közöttük” – vélekedik egy magát megnevezni nem kívánó orvos.

Első alkalommal 2006-ban, Mikulás Dzurinda kormánya idején lázadtak fel az egészségügy dolgozói. Az orvosok három hónappal a választások előtt alacsony fizetéseik miatt sztrájkkészültségbe léptek. Húsz százalékos béremelést követeltek. Abban az időben Rudolf Zajac (ANO) állt az egészségügyi tárca élén. Dzurinda az egyik találkozó alkalmával kijelentette, a választások előtt nincs pénz fizetésemelésre, erre az orvosok fehér köpenyekkel dobálták meg a kormányfőt.

2011 szeptemberében 34 kórházban az orvosok tömegével nyújtották be felmondásaikat. 2400 orvos döntött úgy, hogy december elsejével távozik. Több kórházból is jelezték, hogy néhány részleg működésképtelenné válik. A kormány, élén Iveta Radièová miniszterelnökkel, szükségállapotot hirdetett és a szomszédos országokhoz fordult segítségért, küldjenek orvosokat. A csehországi orvosok reagáltak is a felhívásra. A szükségállapot részét képezte, hogy a felmondásukat benyújtó orvosoknak is munkába kellett lépniük. Sokan emiatt betegszabadságra mentek. Végül december 3-án megszületett a béremelést szavatoló megállapodás, s december 7-vel a szükségállapot véget ért. Az egészségügyi minisztériumot akkor a kereszténydemokrata Ivan Uhliarik vezette.

2012-ben közvetlen karácsony előtt a zsolnai kórház baleseti sebészetén a takarékossági intézkedések miatt 228 orvos közül 134 benyújtotta felmondását. A kórházban szükségállapotot hirdettek, 29 katonai és 9 rendőrségi orvos állt készenlétben. Végül az orvosoknak sikerült megállapodniuk az intézmény vezetőségével. A nevezett nyomásgyakorlási akció következményeként az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) színeiben kinevezett Zuzana Zvolenská egészségügyi miniszter indítványozta a Büntetőtörvénykönyv módosítását oly módon, hogy amennyiben szükségállapot esetén az orvosok vagy nővérek elutasítják a munka felvételét, akár börtönbe is kerülhetnek.