Kerekasztal: intézkedéseket kell foganatosítani a kisebbségek védelmében
POZSONY. Két évig tartó előkészítési folyamat után a kormány jóváhagyta az emberi jogok védelmének és támogatásának stratégiáját. Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője úgy véli, a stratégia előkészítése során kiderült, hogy a szlovák társadalom még nem áll készen az emberi jogokról szóló vitára, és hiányzik a tolerancia a társadalomban, ám ezt a vitát előbb vagy utóbb mégis le kell folytatni.
A stratégia tervezetét az előkészítési folyamat során sok bírálat érte. Bár a tervezet kapcsán több szakmai rendezvény és vita zajlott, néhány témában azonban mégsem sikerült konszenzusra jutni. A véleményezési eljárás során az egyes minisztériumoktól, továbbá magánszemélyektől és civil szervezetektől 163 alapvető észrevétel érkezett az anyaghoz. Néhány szervezet még február 18-án is arra szólította fel a kormányt, hogy ne fogadja el a stratégiát, s petíciót is kezdeményeztek a dokumentum ellen. Robert Fico miniszterelnök azonban a kabinet ülése után azt hangsúlyozta, hogy kormánya kiegyensúlyozott stratégiát fogadott el, amelynek kapcsán mindenki kifejthette a véleményét.
Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője szerint a Fico-kormánynak igaza van abban, hogy ez valóban egy meglehetősen sok szereplőt megmozgató történet volt, nagyon sok szervezet és polgári kezdeményezés fejtette ki a véleményét azzal kapcsolatban, hogy a stratégiának miként is kellene kinéznie. „Sajnos, azonban, hogy csak kevés magyar szervezetről volt szó, azok közül a véleményezési folyamatban csak nagyon kevés vett részt. Régebben én is bekapcsolódtam ebbe a folyamatba, de magyar részről tömeges megjegyzésekről nem lehet beszélni. Aztán a stratégia azon feneklett meg, hogy fejezeteket tartalmaz azokból az emberi jogokból is, amelyek a Szövetség a Családért (AZR) kimondottan veszélyesnek ítélt – véleményem szerint egyébként indokolatlanul. Emiatt aztán az egész stratégiát övező párbeszéd az élet és a család védelmével kapcsolatos irányba fordult el. Kisebbségi jogokról nem igazán esett szó, holott az is szerves része a dokumentumnak“ – mutatott rá.
Az emberjogi stratégia több feladatot ad. Ezek egyike az erőszak és intolerancia hatásos megelőzésének, valamint a házasságkötés nélküli élettársi kapcsolatban élők jogvédelmének megerősítése. A másik feladat az emberi jogokra való neveléssel foglalkozó állami bizottság létrehozása. A dokumentum egyik végkövetkeztetése ugyanis az, hogy jobban kell koncentrálni az emberi jogokkal kapcsolatos nevelésre, felvilágosításra. Miroslav Lajèák külügyminiszter, a kormány emberjogi bizottságának elnöke szerint bár Szlovákia csatlakozott a legfontosabb nemzetközi emberjogi egyezményekhez, de ez csak minimális mértékben vetül át a mindennapi életbe.
„Egyértelműen jó lenne, ha ez valamilyen módon valóban megjelenne, hiszen a problémáink óriási része abból fakad, hogy a szlovák iskolákban gyakorlatilag semmit sem tanítanak a kisebbségekről. Rengetegen találkozhattunk már azzal a helyzettel, amikor a szlovák kollégáink, ismerőseink nem is értették, hogy például a magyarok és más kisebbségek mit keresnek Szlovákiában. Természetesen ezen túlmenően az emberi jogok tanításának is teret kellene adni. Ennek nagyon sokféle vonzata van. Véleményem szerint egy toleránsabb társadalom megteremtésének a kulcsa hosszú távon valóban az oktatásban rejlik. Az megint más kérdés, hogy ezek a megfogalmazott célok hogyan valósulnak majd meg“ – fejtette ki Tokár Géza.
„A stratégiában kitűzött célok esetében figyelembe kell vennünk, hogy azok mennyire általánosak vagy mennyire konkrétak. Egyáltalán azt, hogy egy olyan szerveződés, amely azt hivatott felügyelni, hogy betartják-e a stratégiát, hogyan alakul meg, kik vannak a bizottságban, mik a valós kompetenciái. Ezek mind-mind befolyásolhatják azt, hogy a stratégia igazából csak egy darab papír marad-e, vagy a kormányra nézve valóban valamilyen következményekkel jár-e, s ad-e valamilyen hosszú távú tervet a helyzetváltoztatáshoz“ – véli a szakember.
Tokár megítélése szerint a stratégiának valójában két része van. Úgy véli, most következik a fontosabb rész, amikor a dokumentumban megfogalmazott általános elveket le kell bontani a konkrét intézkedések szintjére. „Ha például a stratégiában az szerepel, hogy a más nyelven beszélő kisebbségek speciális helyzetére tekintettel kell lenni, akkor nem mindegy, hogy ez pontosan mit is jelent a gyakorlati megvalósításban. Az is nagyon jelentős, hogy az állam átvállalt egy olyan feladatot, amit korábban nem, azaz kijelentette, hogy elmaradásai vannak az emberi, így a kisebbségi jogok érvényesítése terén is. Egyúttal kötelezte magát arra, hogy orvosolja majd a hiányosságokat. Más kérdés, hogy mennyire komoly ez a szándék“ – jegyezte meg.
Miroslav Lajèák a dokumentum kapcsán kiemelte, hogy az senkire nem kényszerít rá semmit, nem is az a célja, hogy bizonyos dolgokról döntsön. Elfogadásával nem változik a jelenlegi jogállapot Szlovákiában. „Ez hozzájárulás a vitához, keret- és programdokumentum” – magyarázta. Véleménye szerint a stratégia előkészítése során kiderült, hogy a szlovák társadalom még nem áll készen az emberi jogokról szóló vitára, és hiányzik a tolerancia a társadalomban. Ennek kapcsán Tokár Gézát arról kérdeztük, egyetért-e Lajèák ezen kijelentésével.
„Az, aki követte az emberjogi stratégia elfogadása körüli fejleményeket, láthatta, hogy ennek kapcsán óriási ellenállás mutatkozott. Úgy tudom, hogy azok a hivatalnokok és azok az intézmények, amelyek előkészítették a stratégiát, rengeteg tiltakozó levelet kaptak. Ismétlem: ez elsősorban az AZR-t és a hozzá közelálló csoportosulásokat, magánszemélyeket érintette. Csak nagyon felületesen érintették magának a stratégiának a témáját. Úgy vélem, hogy mivel volt egy elég komoly elutasító tiltakozáshullám, Lajèák úr kijelentéseit is ennek a fényében kell értelmezni. Mivel ez a tiltakozáshullám valójában nem arról szólt, amit a stratégia tartalmaz, kérdéses, hogy az racionális módon megelőzhető lett volna-e“ – felelte a Kerekasztal szóvivője.
Lajèákhoz hasonlóan Tokár Géza is azt hiszi, hogy a társadalom részéről valóban hiányzik a kellő tolerancia, ám véleménye szerint az emberi jogokról szóló vitát előbb vagy utóbb mégis le kell folytatni. „Mindannyiunk érdeke ugyanis, hogy ez a vita megvalósuljon, és az illetékesek mielőbb intézkedéseket foganatosítsanak a kisebbségek védelmében“ – hangsúlyozta.
Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője szerint a Fico-kormánynak igaza van abban, hogy ez valóban egy meglehetősen sok szereplőt megmozgató történet volt, nagyon sok szervezet és polgári kezdeményezés fejtette ki a véleményét azzal kapcsolatban, hogy a stratégiának miként is kellene kinéznie. „Sajnos, azonban, hogy csak kevés magyar szervezetről volt szó, azok közül a véleményezési folyamatban csak nagyon kevés vett részt. Régebben én is bekapcsolódtam ebbe a folyamatba, de magyar részről tömeges megjegyzésekről nem lehet beszélni. Aztán a stratégia azon feneklett meg, hogy fejezeteket tartalmaz azokból az emberi jogokból is, amelyek a Szövetség a Családért (AZR) kimondottan veszélyesnek ítélt – véleményem szerint egyébként indokolatlanul. Emiatt aztán az egész stratégiát övező párbeszéd az élet és a család védelmével kapcsolatos irányba fordult el. Kisebbségi jogokról nem igazán esett szó, holott az is szerves része a dokumentumnak“ – mutatott rá.
Az emberjogi stratégia több feladatot ad. Ezek egyike az erőszak és intolerancia hatásos megelőzésének, valamint a házasságkötés nélküli élettársi kapcsolatban élők jogvédelmének megerősítése. A másik feladat az emberi jogokra való neveléssel foglalkozó állami bizottság létrehozása. A dokumentum egyik végkövetkeztetése ugyanis az, hogy jobban kell koncentrálni az emberi jogokkal kapcsolatos nevelésre, felvilágosításra. Miroslav Lajèák külügyminiszter, a kormány emberjogi bizottságának elnöke szerint bár Szlovákia csatlakozott a legfontosabb nemzetközi emberjogi egyezményekhez, de ez csak minimális mértékben vetül át a mindennapi életbe.
„Egyértelműen jó lenne, ha ez valamilyen módon valóban megjelenne, hiszen a problémáink óriási része abból fakad, hogy a szlovák iskolákban gyakorlatilag semmit sem tanítanak a kisebbségekről. Rengetegen találkozhattunk már azzal a helyzettel, amikor a szlovák kollégáink, ismerőseink nem is értették, hogy például a magyarok és más kisebbségek mit keresnek Szlovákiában. Természetesen ezen túlmenően az emberi jogok tanításának is teret kellene adni. Ennek nagyon sokféle vonzata van. Véleményem szerint egy toleránsabb társadalom megteremtésének a kulcsa hosszú távon valóban az oktatásban rejlik. Az megint más kérdés, hogy ezek a megfogalmazott célok hogyan valósulnak majd meg“ – fejtette ki Tokár Géza.
„A stratégiában kitűzött célok esetében figyelembe kell vennünk, hogy azok mennyire általánosak vagy mennyire konkrétak. Egyáltalán azt, hogy egy olyan szerveződés, amely azt hivatott felügyelni, hogy betartják-e a stratégiát, hogyan alakul meg, kik vannak a bizottságban, mik a valós kompetenciái. Ezek mind-mind befolyásolhatják azt, hogy a stratégia igazából csak egy darab papír marad-e, vagy a kormányra nézve valóban valamilyen következményekkel jár-e, s ad-e valamilyen hosszú távú tervet a helyzetváltoztatáshoz“ – véli a szakember.
Tokár megítélése szerint a stratégiának valójában két része van. Úgy véli, most következik a fontosabb rész, amikor a dokumentumban megfogalmazott általános elveket le kell bontani a konkrét intézkedések szintjére. „Ha például a stratégiában az szerepel, hogy a más nyelven beszélő kisebbségek speciális helyzetére tekintettel kell lenni, akkor nem mindegy, hogy ez pontosan mit is jelent a gyakorlati megvalósításban. Az is nagyon jelentős, hogy az állam átvállalt egy olyan feladatot, amit korábban nem, azaz kijelentette, hogy elmaradásai vannak az emberi, így a kisebbségi jogok érvényesítése terén is. Egyúttal kötelezte magát arra, hogy orvosolja majd a hiányosságokat. Más kérdés, hogy mennyire komoly ez a szándék“ – jegyezte meg.
Miroslav Lajèák a dokumentum kapcsán kiemelte, hogy az senkire nem kényszerít rá semmit, nem is az a célja, hogy bizonyos dolgokról döntsön. Elfogadásával nem változik a jelenlegi jogállapot Szlovákiában. „Ez hozzájárulás a vitához, keret- és programdokumentum” – magyarázta. Véleménye szerint a stratégia előkészítése során kiderült, hogy a szlovák társadalom még nem áll készen az emberi jogokról szóló vitára, és hiányzik a tolerancia a társadalomban. Ennek kapcsán Tokár Gézát arról kérdeztük, egyetért-e Lajèák ezen kijelentésével.
„Az, aki követte az emberjogi stratégia elfogadása körüli fejleményeket, láthatta, hogy ennek kapcsán óriási ellenállás mutatkozott. Úgy tudom, hogy azok a hivatalnokok és azok az intézmények, amelyek előkészítették a stratégiát, rengeteg tiltakozó levelet kaptak. Ismétlem: ez elsősorban az AZR-t és a hozzá közelálló csoportosulásokat, magánszemélyeket érintette. Csak nagyon felületesen érintették magának a stratégiának a témáját. Úgy vélem, hogy mivel volt egy elég komoly elutasító tiltakozáshullám, Lajèák úr kijelentéseit is ennek a fényében kell értelmezni. Mivel ez a tiltakozáshullám valójában nem arról szólt, amit a stratégia tartalmaz, kérdéses, hogy az racionális módon megelőzhető lett volna-e“ – felelte a Kerekasztal szóvivője.
Lajèákhoz hasonlóan Tokár Géza is azt hiszi, hogy a társadalom részéről valóban hiányzik a kellő tolerancia, ám véleménye szerint az emberi jogokról szóló vitát előbb vagy utóbb mégis le kell folytatni. „Mindannyiunk érdeke ugyanis, hogy ez a vita megvalósuljon, és az illetékesek mielőbb intézkedéseket foganatosítsanak a kisebbségek védelmében“ – hangsúlyozta.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
