KÉMIA - Milyen volt az ősleves?

Az 1953-ban a Science magazinban közzétett "ősleveskísérlet" hamar klasszikussá nőtte ki magát, a 2007-ben elhalálozott Miller sztárrá lett általa, bár később kiderült, hogy nem egészen helyesen sikerült rekonstruálnia a múltbeli légköri viszonyokat.

Kevésbé vált ismertté Miller öt évvel későbbi ősleveskísérlete. Miller későbbi tanítványa, Jeffrey Bada folytatta a munkát. Legújabb kutatásáról az Amerikai Tudományos Akadémia (PNAS) folyóiratában számolt be. Tapasztalatai szerint e második kísérlet az elsőnél még sikeresebb és valósághűbb volt az általa újrafelfedezett, ötven évnél régebbi minták tanúsága szerint. Miller 1958-as kísérleteiben ugyanis kénhidrogént is adott az elegyhez. Mivel a Földet akkoriban vulkánok tömkelege borította, azok pedig nagymennyiségű bűzös kénhidrogént juttattak a légkörbe, ez az adalék élethűbbé, töményebbé tette az őslevest - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).

Bada meglepetésére a minták elemzéséből kiderült, hogy azok sokkal több aminosavat tartalmaztak, mint a Miller eredeti kísérletéből származók. Ezért a kutató úgy döntött, hogy megismétli egykori tanára második ősleveskísérletét. Arra, hogy az élet az űrből származik-e, így sem fogunk választ kapni, ugyanis Bada kimutatta, hogy a Miller kísérletében keletkezett aminosavak hasonlítanak azokra, amelyeket meteoritokban is találtak. Az élet tehát valószínűleg mindenhol hasonló módon keletkezik.