Jobban megy az edzés társaságban
BUDAPEST. Nehéz megtalálni az igazán nekünk való mozgásformát, ha azonban rákaptunk az edzések ízére, akár életünk végéig is megmaradhat a szerelem.
Aki még mindig keresi a számára legmegfelelőbbet, annak érdemes a barátaival együtt elindulnia egy edzésre, hiszen nemrégiben kiderült, hogy a kitartó edzések kulcsa nem más, mint a jó társaság. Legyen szó zumbáról, spinningről, jógáról vagy éppen kickboxról, ha örömet lelünk benne, rendszeresen el fogunk járni az edzésekre. "Ezeknek az óráknak a legjelentősebb előnyük maga a közösség. Új embereket ismerünk meg, ezért sokkal nehezebb legközelebb otthon maradni és lustálkodni" - mondta Tim Keightley, az amerikai Gold's Gym lánc 25 éves tapasztalattal rendelkező alelnöke, akinek szavait az ötvenentúl.hu portál idézte.
Nem csak a csoportos órákra járnak gyakrabban az emberek a társaság kedvéért. Azok például, akik együtt járnak le, hogy a gépeket használják, átlagosan heti háromszor térnek vissza, szemben a magányosan edzőkkel, akik csak 1,7 alkalommal. Keightley szerint az embereknek már egyre fontosabb az is, hogy mennyit kapnak a pénzükért, vagyis, hogy kevés idő alatt jobb eredményeket érjenek el. "Csak hallgatjuk a zenét és valaki megmondja, hogy milyen gyakorlatokat csináljunk. Nincs is ennél jobb módja kiszakadni a mindennapi pörgésből" - tette hozzá a szakember. Szerinte ugyanis mindegy, hogy valaki 23 vagy 60 éves, a lényeg az, hogy az oktató odafigyeljen rá és eredményeket érjen el.
A professzionális fitnesztermekben orvosok is közreműködnek az előzetes szintfelmérésekben, és a programokat is gyakran változtatják. Azt, hogy melyik csoportos óra lesz népszerű, nehéz azonban megjósolni, de sokszor az egyszerűség győz. Az aerobik például kiállta az idő próbáját. Az egyszerű lépések zenés kombinációja ma is az egyik legkedveltebb óra. A másik ilyen népszerű csoportos edzés a pár éve elterjedt spinning. "Nem kell hozzá különösebb koordinációs képesség, a lényeg, hogy mosolyogjunk és élvezzük az órát" - véli Keightley.
Az edzés során elért platószakasz a szervezetünk jelzése lehet arra, hogy eljött az idő a változtatásra, vagy hogy rosszul dolgozunk a fejlődésért. Marshall Roy, a New York-i Equinox konditeremlánc egyik személyi edzője elmondta, hogy a plató az a szakasz, amikor nem fejlődünk. Ez persze nem egyenlő a halálos ítélettel, és nem is feltétlenül rossz. Egyszerűen egyfajta visszajelzés a testünktől arra vonatkozóan, hogy amit teszünk, már nem válik be. Az emberi test Roy szerint olyan erőssé és szívóssá képes válni, amilyenné edzik. Ha tehát pontosan ugyanazokat a gyakorlatokat végeztetjük vele, egy idő után nem fejlődik tovább. Például ha egy nő fogyni szeretne, eljár Pilates edzésre néhány hónapig, és megtapasztalja a kívánt eredményt. Ezután azonban leáll a fejlődés. Ilyen elérkezett az ideje, hogy elkezdje az erőedzést vagy az úszást.
Roy úgy véli, a stagnáló szakaszok elkerülésének legjobb módja az, ha hosszútávú, célorientált tervet dolgozunk ki. A többség túl könnyen hagyja abba a kialakított edzésprogramokat azért, hogy nekiálljanak a legújabb divatnak, vagy valamelyik hírességet utánozzák. Az edző azt javasolja, hogy kövessünk egy programot legalább nyolc,de lehetőleg tizenhat hétig, hogy a testünk alkalmazkodhasson hozzá. Ráadásul a természethez hasonlóan az edzésben is minden ciklikusan zajlik. A fejlődésnek is megvan az ideje, ahogyan a regenerálódásnak és a fenntartásnak is. „Ha például az ügyfelem könyvelő, nem fogok kemény edzést tervezni az adóbevallások idejére. A nyár pedig a tanárok számára a legjobb időszak a nagyobb fejlődésre” – mondja Roy.
Shirley Archer fitnesz szakértő szerint akármilyen edzést végzünk, a stagnáló szakaszok elkerülhetetlen részét képezik a programnak. Testünk alkalmazkodik a vele szemben támasztott követelményekhez, ez pedig irányítja az edzést. Testünk alkalmazkodik ahhoz, amit végzünk, és idővel egyre hatékonyabbá válik, egyre kevesebb energiára lesz szüksége ugyanannak a tevékenységnek az elvégzéséhez. Archer azt javasolja, hogy tegyük változatossá az edzést. A szakértő azt vallja, hogy ha az elménk unatkozik, a testünk is unatkozni fog, ezért törekedjünk a változatosságra.
Nem csak a csoportos órákra járnak gyakrabban az emberek a társaság kedvéért. Azok például, akik együtt járnak le, hogy a gépeket használják, átlagosan heti háromszor térnek vissza, szemben a magányosan edzőkkel, akik csak 1,7 alkalommal. Keightley szerint az embereknek már egyre fontosabb az is, hogy mennyit kapnak a pénzükért, vagyis, hogy kevés idő alatt jobb eredményeket érjenek el. "Csak hallgatjuk a zenét és valaki megmondja, hogy milyen gyakorlatokat csináljunk. Nincs is ennél jobb módja kiszakadni a mindennapi pörgésből" - tette hozzá a szakember. Szerinte ugyanis mindegy, hogy valaki 23 vagy 60 éves, a lényeg az, hogy az oktató odafigyeljen rá és eredményeket érjen el.
A professzionális fitnesztermekben orvosok is közreműködnek az előzetes szintfelmérésekben, és a programokat is gyakran változtatják. Azt, hogy melyik csoportos óra lesz népszerű, nehéz azonban megjósolni, de sokszor az egyszerűség győz. Az aerobik például kiállta az idő próbáját. Az egyszerű lépések zenés kombinációja ma is az egyik legkedveltebb óra. A másik ilyen népszerű csoportos edzés a pár éve elterjedt spinning. "Nem kell hozzá különösebb koordinációs képesség, a lényeg, hogy mosolyogjunk és élvezzük az órát" - véli Keightley.
Az edzés során elért platószakasz a szervezetünk jelzése lehet arra, hogy eljött az idő a változtatásra, vagy hogy rosszul dolgozunk a fejlődésért. Marshall Roy, a New York-i Equinox konditeremlánc egyik személyi edzője elmondta, hogy a plató az a szakasz, amikor nem fejlődünk. Ez persze nem egyenlő a halálos ítélettel, és nem is feltétlenül rossz. Egyszerűen egyfajta visszajelzés a testünktől arra vonatkozóan, hogy amit teszünk, már nem válik be. Az emberi test Roy szerint olyan erőssé és szívóssá képes válni, amilyenné edzik. Ha tehát pontosan ugyanazokat a gyakorlatokat végeztetjük vele, egy idő után nem fejlődik tovább. Például ha egy nő fogyni szeretne, eljár Pilates edzésre néhány hónapig, és megtapasztalja a kívánt eredményt. Ezután azonban leáll a fejlődés. Ilyen elérkezett az ideje, hogy elkezdje az erőedzést vagy az úszást.
Roy úgy véli, a stagnáló szakaszok elkerülésének legjobb módja az, ha hosszútávú, célorientált tervet dolgozunk ki. A többség túl könnyen hagyja abba a kialakított edzésprogramokat azért, hogy nekiálljanak a legújabb divatnak, vagy valamelyik hírességet utánozzák. Az edző azt javasolja, hogy kövessünk egy programot legalább nyolc,de lehetőleg tizenhat hétig, hogy a testünk alkalmazkodhasson hozzá. Ráadásul a természethez hasonlóan az edzésben is minden ciklikusan zajlik. A fejlődésnek is megvan az ideje, ahogyan a regenerálódásnak és a fenntartásnak is. „Ha például az ügyfelem könyvelő, nem fogok kemény edzést tervezni az adóbevallások idejére. A nyár pedig a tanárok számára a legjobb időszak a nagyobb fejlődésre” – mondja Roy.
Shirley Archer fitnesz szakértő szerint akármilyen edzést végzünk, a stagnáló szakaszok elkerülhetetlen részét képezik a programnak. Testünk alkalmazkodik a vele szemben támasztott követelményekhez, ez pedig irányítja az edzést. Testünk alkalmazkodik ahhoz, amit végzünk, és idővel egyre hatékonyabbá válik, egyre kevesebb energiára lesz szüksége ugyanannak a tevékenységnek az elvégzéséhez. Archer azt javasolja, hogy tegyük változatossá az edzést. A szakértő azt vallja, hogy ha az elménk unatkozik, a testünk is unatkozni fog, ezért törekedjünk a változatosságra.
Forrás
Ötvenentúl.hu
