Ismét napirenden a vizitdíj
A vizitdíj kérdése a politikusokat és a közvéleményt is megosztja. Tomáš Drucker smeres miniszter azt fontolgatja, hogy melyik illetékeket kellene ismét bevezetni. A tervét azzal indokolja, hogy a páciensek az orvosi rendelőkben manapság is hajlandóak fizetni, bár erre világos jogszabályok nem kötelezik őket. „A illetékeket érintő jelenlegi jogi rendezés nem egyértelmű, s a gyakorlatban sok félreértéshez vezet. A gyakorlat azt mutatja, hogy szükséges az egyértelmű szabályok bevezetése“ – magyarázta a tárca szóvivője, Stanislava Luptáková. A téma kapcsán a minisztériumban múlt héten hivatalos találkozót rendeztek a megyék, a Szlovák Orvosi kamara (SLK), valamint a szakmai társulások és szervezetek képviselőinek rézvételével.
A tárca egyelőre nem árulta el, hogy miért mennyit kell majd fizetnünk. Sajtóértesülések szerint viták folynak az elsőbbségi vizsgálatok, a kórházi ellátás és a körzeti orvosi ellátás illetékkel való sújtása kapcsán. Drucker azt állítja, hogy az illetékek bevezetése nem vezet a páciensek diszkriminációjához, ahelyett nagyon is áttekinthető kritériumokat szabnak meg.
A miniszter azt ígéri, figyelembe veszi az Egészségügyi Információk Nemzeti Központja (NCZI) által több mint 5 ezer személy közreműködésével készített felmérés eredményeit is. Abból az is kiderült, hogy a fizetési kötelezettségnek az időpont-foglalás esetében négy felnőtt páciens közül hárman a hívei, s a többség élne is ezzel a régi-új lehetőséggel. A szülők 85 százaléka a gyermeke orvosi ellátása kapcsán is kihasználná ezt a lehetőséget. Drucker feltételezi, hogy a végleges módosítás ez év végéig elkészül.
Azok a smeres képviselők, akik a Zajac-féle vizitdíj eltörlését támogatták, most Drucker ötleteiért sem lelkesednek. Úgy vélik, hogy a pácienseknek erkölcstelen módon majd az egészségbiztosítás által egyszer már megtérített szolgáltatásokért másodszor is fizetniük kell – véli Juraj Blanár (Smer), a parlament egészségügyi bizottságának tagja.
Blanár hozzátette: az egészségügyi problémákkal küszködő páciens „önként“ kénytelen illetékeket fizetni akkor, ha erre az adott rendszer kényszeríti őt. „Először arra kellene figyelmet fordítani, hogy az orvosok olyan hatékonyan legyenek képesek saját pácienseiket menedzselni, mint ahogy azt a kollégáik más európai országokban teszik, például a neten történő ingyenes berendelés segítségével“ – egészítette ki az elmondottakat.
Richard Raši honatya, aki az első Fico-kormányban egészségügyi miniszter volt, azt állítja, hogy állandóan az egészségügyi ellátás nyújtásával kapcsolatos illetékek ellenzője lesz.
A Magánorvosok Társulása (ASL) ellenben előrelépésnek tartja a Drucker-féle javaslatok bevezetését. Marián Šóth, az ASL elnöke úgy véli, hogy maguk a páciensek is visszakérik ezt a szolgáltatást. Szerinte kormányrendeletnek kellene szólnia az egyes illetékek nagyságáról. Azt is elárulta, hogy minderről már a múlt heti második minisztériumi találkozójukon is beszéltek. Jelenleg pedig már készülnek azok a jegyzékek, amelyeknek a páciensek és a szakmai szervezetek követeléseit is tartalmazniuk kellene.
Katarína Kafková, a Páciensek Jogvédelmével Foglalkozó Társulás (AOPP) elnöke nem szívesen nyilvánított véleményt a vizitdíj ügyében. Csak annyit mondott, hogy e témakörről tovább tárgyalnak, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű pácienseket kíméljék meg a túlzott fizetéstől. Csupán akkor hajlandóak támogatni az illetékek bevezetését, ha ezen csoportokra majd ún. védő limitek vonatkoznak.
Rudolf Zajac a korábbi vizitdíj bevezetése kapcsán arra számított, hogy csökken a túlzott gyógyszerfogyasztás és az igénybe vett egészségügyi szolgáltatások mennyisége. Azoknak a pácienseket arra is kellett volna ösztönözniük, hogy mivel fizetnek, merjenek az orvosoktól és a kórházaktól nívósabb szolgáltatásokat kérni, ez az elképzelés azonban nem teljesült maradéktalanul.
Fico második kormánya a 2006-os évi kormányrendeletével megszüntette az akkori vizitdíjakat, tavaly pedig az elsőbbségi kivizsgálásért szedett további illetéket is eltörölték. A gyakorlatban azonban a pácienseknek „feketén“ vagy különféle kitalált szolgáltatásokért manapság is fizetniük kell. Az az eszme, hogy a rendelők majd maguk ingyenesen kezdik menedzselni saját pácienseiket, nem nagyon terjedt el. Napjainkban ez az előny inkább csak az állami kórházakban leledzik.
