Ilko Zoltán: maradjunk, vállalkozzunk és boldoguljunk a szülőföldünkön

Ön több éve a Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Via Nova Ifjúsági Csoport tagjaként, illetve az MKP Tőketerebesi járási elnökségi tagjaként, továbbá a Via Nova ICS Bodrogköz és Ung-vidékért felelős régiós alelnökként is tevékenykedik. Megítélése szerint ilyen fiatalon miért kerülhetett fel az MKP országos választási listájának előkelő, 12. helyére?

Míg az ifjúsági csoportunk tagjai közül Cziprusz Zoltán a vianovás kvóta szerint került fel az MKP összefogás-listájának 10. helyére, addig nekem az MKP-s kvóták alapján a Tőketerebesi járás listavezetőjeként jutott az országos választási lista megtisztelő 12. helye. Már évek óta mindkét vonalon igyekszem tisztességesen elvégezni a feladataimat. Örvendetes, hogy a gyakorta háttérbe szoruló Kelet-Szlovákia legalább ezen a választási listán képviseltetheti magán az élbolyban.

A Via Nova ICS programbemutatóján a Nekünk nem térkép e táj című gazdasági fejezet egyik kidolgozójaként ismertette annak lényegét. Milyen gazdasági célokat követ a programjuk?

Vianovásként egyik prioritásunknak nevezném a fiatalok szülőföldön tartását, de a külföldön dolgozóknak is olyan impulzusokat akarunk adni, amelyek miatt érdemes lenne hazatérniük. Sajnos, Szlovákia délkeleti szegletében, a hármashatár mentén, a Bogrodközben és az Ung-vidéken nem történnek gazdasági és infrastrukturális fejlesztések, hiányoznak a gyárak. Az emiatt kialakult nagy mértékű munkanélküliség minden téren rányomja bélyegét az itt élők életére. Az előrelépés egyik lehetőségét az idegenforgalom, a vidéki turizmus fejlesztésében látjuk, ami szorosan összefügg a kis- és középvállalkozások felvirágoztatásával. Olyan háztáji és helyi kézműves termékeket kell előállítanunk, amelyek miatt a távolabbi belföldi és a külföldi turistáknak is érdemes idejönniük. A korábban Szepsiben kezdett Kezdj okosan! elnevezésű projekt pedig ifjúsági csoportunk olyan kezdeményezése, amely már egyre szélesebb körben sikeresen terjed. A kapcsolódó konferenciákra olyan tapasztalt előadókat hívunk meg, akik befutott vállalkozókként jótanácsokkal és megvalósítható ötletekkel látják el a saját vállalkozásukat beindítani akaró fiatalokat. Sokan ezeken a tanácskozásokon kapnak kedvet ahhoz, hogy bele merjenek vágni tervük megvalósításába.

Az MKP Közös akarat elnevezésű választási programjából mi az, amit esetleges parlamenti bejutása esetén képviselőtársaival együtt mindenképpen meg szeretne valósítani?

A saját prioritásaim során elsősorban azt venném figyelembe, hogy miként tudnék segíteni a hátrányos helyzetben levő régiónk lakosságának, hogy végre gazdaságilag felzárkózhassunk Szlovákia többi térségéhez. Hiszen keleti szomszédunk az elszegényedett Ukrajna, délen pedig a gazdaságilag nagyon elmaradott magyarországi térséggel vagyunk határosak, tőlünk Pozsony és Budapest is messze van. A jövő megoldásait mindenképpen egy olyan gazdasági program megvalósításában látom, amely az MKP választási programjának részét képezi. Olyan közeget kellene teremtenünk, amelyben szívesen maradnának idehaza a tájainkon élők, ezzel is megfékezve az aggodalomra okot adó felvidéki magyarságfogyást. Az MKP gazdasági programjának felvállalásán túl az is nagyon szimpatikus számomra, hogy egy családbarát programról van szó – egy olyan közeget teremtene, amely miatt nekünk, fiataloknak érdemes lenne családot alapítanunk.

Miközben sok kelet-szlovákiai fiatal külföldön vagy legalább a némileg több munkalehetőséggel kecsegtető Nyugat-Szlovákiában próbál önmaga és családja számára megélhetést biztosítani, Ön valóban azt tervezi, hogy hosszú távon is a szülőföldjén maradva, s ezzel másoknak is példát mutatva a kelet-szlovákiai magyarság sorsfordításáért munkálkodó politikus lesz?

A választási kampány során több lakossági fórumon is feltették már nekem azt a kérést, hogy biztosan idehaza akarok-e maradni, miközben külföldön jóval több a munkalehetőség, magasabb a bér. Én mindig azt felelem, hogy valakinek idehaza is kell maradni. Én jó példát szeretnék mutatni a környezetemben élő fiataloknak, arra sarkallva őket, hogy szintén a szülőföldjükön próbálják biztosítani a megélhetésüket, itt alapítsanak családot, idehaza sokasodjunk.

Kampányrendezvényeik során hogyan tapasztalja: milyen a polgárok, köztük a fiatalok választási kedve, sikerülhet-e őket tömegesen a választási urnákhoz vonzani, és meggyőzni arról, hogy az MKP 21-es számú listájára szavazzanak?

Régiónkban éppen amiatt eléggé elfásult és közömbös a választói közeg, mert az itt élőket meglehetősen „kivéreztették“. Maradtak az üres, arról szóló ígéretek, hogy vidékünkön is gyárak létesülnek, lesznek új munkalehetőségek, ám ahogy a tőlem idősebbektől is hallom: huszonöt éven át itt semmi érdemleges előrelépés nem történt. Sokan azt mondogatják, hogy jó-jó, megint választások lesznek, aztán minden marad a régiben. Mi, az MKP-listán térségünket képviselők  azonban arról igyekszünk meggyőzni őket, hogy most éppen tőlük függ sok minden, az ő kezükben van a közös jövőnk. Ezért arra kérjük őket, hogy mindenképpen jöjjenek el szavazni, és voksaikkal pozitív irányba befolyásolják közös jövőnket, régiónk további életét. Ha ugyanis az MKP nem jut be a parlamentbe, akkor minden túlzás nélkül állíthatom, hogy tragikus sorsra jut a felvidéki magyar közösség: megállíthatatlanná válik asszimilációnk, pár évtized alatt elfogyunk Szlovákiából. Eddig is saját bőrünkön éreztük-érezzük azt, hogy amikor az MKP nem része a szlovák törvényhozásnak, s magyar közösségünknek nincs megfelelő érdekképviselete, nem tudunk előrelépni. Az MKP parlamenti bejutása után akár kormánypárttá is válhatna, ami bizonyára pozitívan befolyásolná sorsunk alakulását.