Idén in memoriam Tóth Károly kapta a Civil-díjat

Már hagyományosan minden évben odaítélik a Civil Társadalom Fejlesztéséért díjat olyan személyiségnek, aki kiállásával, tevékenységével példamutató közössége számára. Idén a Civil-díjat a szeptemberben elhunyt Tóth Károly kapta, aki egyik szellemi atyja volt a közel egy évtizede létrehozott Kerekasztalnak is.

Tóth Károly életpályáját, gondolatait egy kisfilm idézte meg, amelyben a barátok, pályatársak is szót kaptak. Molnár Imre a kulturális ellenzékiség világát idézte fel, Öllös László a rendszerváltás pillanatait, amelyben Tóth Károlynak vezető szerepe volt, előbb a civil kezdeményezés, majd az FMK és a későbbi MPP élén. Zászlós Gábor szervezőkésségét emelte ki, Végh László pedig azt az elkötelezettséget hangsúlyozta, amellyel a kisebbségtudomány, a társadalomkutatás és általában a felvidéki magyar tudományosság érdekében dolgozott az utóbbi mintegy másfél évtizedben a Fórum Intézet igazgatójaként. A kisfilmben megszólalt Tóth Károly is, aki arról beszélt, hogy egy közösség a rossz helyzetekben, ha trauma éri, mindig keresi a kiutat, így van ez a szlovákiai magyar közösséggel is, s így volt ez a múltban is, hiszen a háború utáni jogfosztottság éveit követően megjelent a közösségi tudat. A magyarságnak most is egy traumával kell szembenézni, ez pedig a fogyás, az asszimiláció, de ebből a helyzetből is meg kell próbálni megtalálni a kiutat– fogalmazott Tóth Károly a felvételen.

„Tíz év után a Civil-díj visszakerül alapítójához, szellemi atyjához, in memoriam” – mondta méltatásában Petőcz Kálmán, hozzátéve, „Karcsi nem ment el, öröksége tovább él velünk“. Petőcz Kálmán, mint a kisfilmben megjelent barátok, pályatársak is, az életmű fordulópontjainak ismertetésekor többször is hangsúlyozta, hogy eltökéltségében, elhatározásaiban nem lehetett megingatni. Eleme volt a civil szellemi pezsgés, ezért is volt hajtómotorja a Kerekasztal létrejöttének is.

A díjat Tóth Károly felesége, Sándor Eleonóra vette át, aki elmondta, férje a jó ügyek érdekében a kompromisszumra is kész volt, de nem tudta elfogadni a kirekesztést, az előítéleteket, mások jogainak kétségbevonását. „Tisztelte politikai ellenfelei méltóságát, de nem tudott azokkal szellemi közösséget vállalni, akiknek a gyűlöletkeltés volt a céljuk. A tolerancia volt minden cselekedetének a mozgatórúgója. Ha szellemi örökségéről beszélünk, ezekről a személyiségjegyekről se feledkezzünk meg“ – fogalmazott  a Civil-díj átvétele után Tóth Károly özvegye. 

Sorskérdések és a Kerekasztal missziója

A szombati tanácskozáson az elmúlt egy év tevékenységéről a szervezet szóvivője, Tokár Géza adott számot, részletesen kitérve a jogérvényesítés és a jogbővítési harc terén elvégzett feladatokról. Mint mondta, a Kerekasztal keresi a misszióját, s ebben az eddigi elvégzett munkának a folytatása a fő cél. Tudomása van arról is, hogy sokan elégedetlenek, van, aki azt várta a Kerekasztaltól, hogy mindenben irányt ad majd, ez azonban Tokár szerint egy civil ernyőszervezetnek nem lehet a feladata, de ugyanakkor minden, közösségünket alapjaiban érintő kérdésben viszont erőteljesen, lehet az eddigieknél is erőteljesebben kell hallatnia a hangját. „Sarkalatos kérdésekben állást kell foglalnunk, de továbbra sem kívánunk aktívan a politikában részt venni, az eddigi működési platformon kell maradnia a Kerekasztalnak“ – fogalmazta meg a szervezet öndefinícióját a szóvivő. "Szervezetünk egyeztet, igényeket és szándékokat összehoz, és érdekeket képvisel, s ezeket a feladatokat kell tartalommal megtölteni" - mondta Tokár Géza.

A Magyar Közösség Pártja november 21-ére magyar-magyar párbeszédet hívott össze a politikai képviselet, valamint a szakmai és civil szervezetek részvételével. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy az MKP ezzel a Kerekasztal eddigi szerepkörét akarja átvenni. Tokár Géza azonban úgy véli, értékes kezdeményezésről van szó, amely nem mond ellent a civil szervezetek érdekének. „Hosszú távon is jó a társadalomnak, ha a két politikai párt, az MKP és a Most-Híd között elindul a párbeszéd, a politikai képviseletnek ugyanis beszélő viszonyban kell lennie, még ha nem is értenek egyet“ – fogalmazott Tokár Géza, aki úgy véli, minden kezdeményezésnek van létjogosultsága, amely ennek a közösségnek a jövőjéről való gondolkodást szolgálja.

A konferencia folytatásában Szekeres Klaudia jogász számolt be a Jogsegélyszolgálat nevében azokról az ügyekről, amelyek jogi megoldást kívántak. Ma már a legtöbb megkeresés nem a nyelvtörvény ügyében van, hanem a kettős állampolgárság kérdésében, de voltak olyan ügyek is, amelyek nagyobb sajtónyilvánosságot kaptak, mint például a Deichmann-ügy, a magyar diplomák vagy Pered ügye.

Nyártól Orosz Õrs helyett Tóth Tibor tölti be a Kerekasztal ügyvivői posztját, és ezzel erős képviseletet kapott az oktatás kérdése a szerveződésen belül, hiszen a magyariskola.sk ötletgazdája és kivitelezőjeként több projektben is jelen van tevőlegesen. Így a Kerekasztal pénteki workshopjának az egyik témája épp az oktatásügy volt, ahol hazai és magyarországi szakértők gondolkodtak a jó iskola ismérveiről, úgy mint Setényi János Magyarországról, Orosz Ildikó a Kárpátaljáról, illetve Fodor Attila és Öllös László a hazai szakma képviseletében. A gazdasági műhelymunka viszont a pályázati forrásokra fókuszált, Hakszer Richard az EU-s, Varga György a Visegrádi Alap, Pappné Popovics Judit a Bethlen Alap, illetve Rigó Konrád a hazai kisebbségi támogatás lehetőségeit vázolta fel. A két szekcióban zajló műhelymunka előadásai gazdag vitát generáltak.

A szombati plenáris vita sem volt témaszegény. A felszólalók között volt, aki a Kerekasztal láthatóbbá tételét kérte számon, más a vizuális kétnyelvűségért folytatott harc megtorpanását nehezményezte, illetve e téren átfogó fellépést szorgalmazott, s volt, aki a Kisebbségi Bizottságban elvégzett munkáról való számadást hiányolta. Elhangzott az is, hogy készül a Kisebbségi Alapról szóló jogszabály, kívánatos lenne, ha a szervezetek is határozottan állást foglalnának, véleményeznék azt, mert az új szabályozás hosszú időre meghatározza a források odaítélését hazai színtéren. S ugyanez vonatkozik a kisebbségek jogállásáról szóló törvényre is, amelynek jogalkotási folyamata szintén esedékes. Ennek a véglegesítésénél is véleményekkel kell ott lenni, mert ennek a törvénynek kellene határoznia egy erős intézményrendszerről és az erős érdekképviseletnek az alapjait is megteremthetné.

Megújulásra van szükség

A konferencia záró részében folytatódott a vita a jogérvényesítésről, a Kerekasztal missziójáról, működési formájáról. A vitában a felszólalások meglehetősen sötét képet mutattak a felvidéki magyarság helyzetéről. A felszólalók szerint ebben számos más faktor mellett szerepe lehet a sikerélmény hiányának, a politikai megosztottságnak, az erőtlen értelmiségnek. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a civil szféra még aktívabb fellépésére van szükség, sok munkára, innovatív ötletekre, amelyek kimozdítják a közösséget a letargiából, miközben konkrét, kézzelfogható eredményeket is hozhat. Van, aki a közösségi hálózatépítést tartaná járható útnak, de elhangzott az is, hogy a Kerekasztal akkor lenne hatékony, naprakész, ha lenne szakmai háttérintézménye. Ez felvetette a Kerekasztal intézményesülésének gondolatát is, amely önálló jogalanyiságot jelentene.

Egy ilyen kérdés eldöntésére a résztvevők, illetve a szervezet képviselői már nem adhattak választ, ezért az a határozat született – amelyet a konferencia záródokumentuma is rögzített –, hogy készül egy stratégiai anyag, amely a Koordinációs Bizottság elé kerül majd, s ez a vitaalap tartalmazná a Kerekasztal lehetséges státuszát, valamint megszabná leendő irányvonalát. A vitaanyagot a tagszervezetek is véleményezik majd, ezután születhet döntés arról, hogy változik-e a jövőben a Kerekasztal státusza, szervezeti felépítése és működési formája.