Higanymérgezés miatt pusztulnak a sarki rókák
MOSZKVA. Kutatók szerint a sarki rókák egyik elszigetelt, kizárólag tengeri állatokat fogyasztó populációja, úgy tűnik, higanymérgezés miatt lassú hanyatlásnak indult.
A Mednij-sziget – az orosz fennhatóság alatt álló Parancsnok-szigetek egyike a Bering-tengeren – rókái a sarki róka (Vulpes lagopus) egyik alfaját képviselik, amely több ezer éven át elszigeteltségben élhetett. Valamikor elég nagy számban képviseltette magát ahhoz, hogy ellássa a szőrmevadászok apró, de virágzó közösségét. Miután az emberek a hetvenes években elhagyták a szigetet, a rókapopuláció elkezdett összeomlani, ezres egyedszáma napjainkra kevesebb, mint 100-ra csökkent – írja a Híradó.hu.
A Moszkvai Állami Egyetem kutatói ki szerették volna deríteni, hogy a populációs összeomlást a vadászok és kutyáik által behurcolt betegségek váltották-e ki, ezért Alex Greenwood berlini kutató, valamint más német és izlandi szakemberek segítségével vizsgálatba kezdtek. Négy elterjedt kórokozóra szűrték meg a szigeten befogott rókákat, valamint a parancsnok-szigeteki rókák múzeumokban lévő kollekciójának szőrméjét. Csak a Toxoplasma gondii parazita nyomát találták meg néhány esetben, ami a toxoplazmózis betegséget váltja ki. Ez önmagában nem okozhatta a populációs összeomlást.
Ezért szemügyre vették a rókák táplálkozását. A Mednij-sziget rókái alapvetően tengeri madarakkal és elhullott fókák tetemével táplálkoznak. Mivel a higanyhoz hasonló szennyezőanyagokról ismeretes, hogy felhalmozódnak a tengeri állatok testében – különösen a sarkvidéken –, a rókákat megvizsgálták a nehézfémre, és nagy arányban találták meg szervezetükben. A rókák szőre kilogrammonként átlagosan 10 milligramm higanyt hordozott, a maximális érték 30 mg volt. Összehasonlításképpen, Izland rókáinál ez az arány kilogrammonként csak 3,5 mg.
Greenwood csapata összehasonlította a higanyszinteket a Mednij-rókák, a szomszédos Bering-sziget, valamint Izland part mentén élő rókapopulációinál. A higany szintje eme állatokban is magas volt, ám a Bering-szigeti populációnál és Izland part mentén élő rókáinál nem figyelték meg ugyanazon populációs krízist, mint a Mednij-szigeten.
A kutatók szerint a különbség abból adódik, hogy a Mednijen élő rókáknak nincs más alternatív táplálékforrásuk. A Bering-sziget nagyobb, apró emlősök – lemmingek és pockok – élnek rajta, emellett az ott élő emberek elegendő szemetet termelnek, amelyben a rókák guberálhatnak. Az izlandi part menti rókáknak hasonlóképpen lehetőségük van a beljebb költözésre, hogy táplálkozásukat bővítsék.
Greenwood szerint nem is a táplálék maga, hanem a helyszín a gond. „A Mednij rókái talán védtelenebbek a globális higanyszintek növekedésével szemben” - mondja. Ám Dominique Berteaux kanadai ökológus hangsúlyozza, hogy a kutatócsapat nem mutatott ki egyértelmű bizonyítékot a higanyszennyezés és a populációs hanyatlás között a tanulmányban. „Ez mindig létező hipotézis volt, de nagyon nehéz bizonyítani” - összegzi.
A Moszkvai Állami Egyetem kutatói ki szerették volna deríteni, hogy a populációs összeomlást a vadászok és kutyáik által behurcolt betegségek váltották-e ki, ezért Alex Greenwood berlini kutató, valamint más német és izlandi szakemberek segítségével vizsgálatba kezdtek. Négy elterjedt kórokozóra szűrték meg a szigeten befogott rókákat, valamint a parancsnok-szigeteki rókák múzeumokban lévő kollekciójának szőrméjét. Csak a Toxoplasma gondii parazita nyomát találták meg néhány esetben, ami a toxoplazmózis betegséget váltja ki. Ez önmagában nem okozhatta a populációs összeomlást.
Ezért szemügyre vették a rókák táplálkozását. A Mednij-sziget rókái alapvetően tengeri madarakkal és elhullott fókák tetemével táplálkoznak. Mivel a higanyhoz hasonló szennyezőanyagokról ismeretes, hogy felhalmozódnak a tengeri állatok testében – különösen a sarkvidéken –, a rókákat megvizsgálták a nehézfémre, és nagy arányban találták meg szervezetükben. A rókák szőre kilogrammonként átlagosan 10 milligramm higanyt hordozott, a maximális érték 30 mg volt. Összehasonlításképpen, Izland rókáinál ez az arány kilogrammonként csak 3,5 mg.
Greenwood csapata összehasonlította a higanyszinteket a Mednij-rókák, a szomszédos Bering-sziget, valamint Izland part mentén élő rókapopulációinál. A higany szintje eme állatokban is magas volt, ám a Bering-szigeti populációnál és Izland part mentén élő rókáinál nem figyelték meg ugyanazon populációs krízist, mint a Mednij-szigeten.
A kutatók szerint a különbség abból adódik, hogy a Mednijen élő rókáknak nincs más alternatív táplálékforrásuk. A Bering-sziget nagyobb, apró emlősök – lemmingek és pockok – élnek rajta, emellett az ott élő emberek elegendő szemetet termelnek, amelyben a rókák guberálhatnak. Az izlandi part menti rókáknak hasonlóképpen lehetőségük van a beljebb költözésre, hogy táplálkozásukat bővítsék.
Greenwood szerint nem is a táplálék maga, hanem a helyszín a gond. „A Mednij rókái talán védtelenebbek a globális higanyszintek növekedésével szemben” - mondja. Ám Dominique Berteaux kanadai ökológus hangsúlyozza, hogy a kutatócsapat nem mutatott ki egyértelmű bizonyítékot a higanyszennyezés és a populációs hanyatlás között a tanulmányban. „Ez mindig létező hipotézis volt, de nagyon nehéz bizonyítani” - összegzi.
Forrás
hirado.hu, nature
