Gróf Esterházy János mártír politikusra emlékeztek Érsekújváron
A megemlékezésen a szervezetek és intézmények képviselői mellett részt vett a Magyar Nemzetőrség „Török István” Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetsége dr. vitéz lovag Czapáry-Martincsevics András nemzetőr vezérőrnagy vezetésével.
A Himnusz elhangzása után kezdődő engesztelő szentmisét mons. Gyurcsó Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye magyar püspöki helynöke mutatta be. Homíliájában gróf Esterházy János életének utolsó szakaszáról, a börtönben való szenvedéséről beszélt.
„A kereszt nem csak a szenvedésnek a szimbóluma, hanem annak is, hogy tudjunk együtterezni szenvedő embertársainkkal. A keresztet mint a szenvedésnek a szimbólumát akkor értjük meg leginkább, amikor azokkal a szenvedésekkel szembesülünk, amelyeket mások helyeznek a vállunkra. Ilyen volt Jézus kereszthordozása és keresztútja. Az ő első állomása is tulajdonképpen egy koncepciós perrel kezdődik, amelyben halálra ítélték. Keresztútjának az utolsó, tizennegyedik állomása a feltámadás” – mondotta mons. Gyurcsó Zoltán, majd így folytatta: „Gróf Esterházy Jánosnak is így kezdődött a szenvedése, miután egy koncepciós perben őt is halálra ítélték…”
Az engesztelő szentmise után megemlékező ünnepség következett. Az emlékező beszédet dr. vitéz Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet országos elnöke tartotta. A beszéd súlypontját a mártír politikus életének eddig kevésbé feldolgozott és ismert szakászára helyezte: a koncepciós perre, amelyben halálra ítélték, annak vádjára és indokaira, valamint a per máig tartó következményeire.
„Gróf Esterházy János mint csehszlovákiai, majd szlovákiai vezető magyar politikus az ország mindenkori alkotmánya szerint teljesen legitim módon folytatta tevékenységét. Országgyűlési felszólalásaiban igaz, hogy rendszeresen bírálta a csehszlovák államot, de annak soviniszta politikáját és sürgette a szlovák autonómia létrejöttét, amelyben a cseh és a szlovák emigráció élén Tomáš Garyk Masarykkal, az első csehszlovák köztársasági elnökkel állapodtak meg a Pittsburghi egyezményben.“ A vád szerinti Szudétanémet párttal és képviselőjével, Henleinnel való kapcsolataihoz kihangsúlyozta, hogy „ezt sir Walter Runciman, Nagy Britannia csehszlovákiai missziójának vezetője még 1938.szeptember 8-án keltezett kérésére tette, hogy közvetítsen a misszió és a szudétanémet vezetők között. Gróf Esterházy János tehát nem hazaáruló volt és nem a fasiszta meggyőződése miatt találkozott a Szudétanémet Párt képviselőivel, hanem mert nemzetközi diplomáciai szerepet töltött be Nagy Britannia megbízásából. Gróf Esterházy János feddhetetlenségét a bécsi székhelyű Simon Wiesenthal Intézet is megerősítette a Pozsonyi Járási Bíróság egyik tanácselnökének az elítélt rehabilitálása érdekében intézett, 1993. május. 10-én keltezett levelében.”
A megemlékezés további részében vitéz Berényi Margit, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet kulturális bizottságának elnöke ismertette a szervezet által alapított Gróf Esterházy János díj idei díjazottjának nevét. Az idén néhai vitéz Kiss Imre, a Szent Korona Szövetség országos elnöke részesült a magas rangú elismerésben, aki az ideiglenesen elcsatolt területeken élő magyar lakosok jogainak érdekében folytatott áldozatos és kitartó tevékenységet. A Felvidéken szerzett érdemei után 2012-ben Borsi díszpolgárává avatták.
A megemlékezés templomi része a Szózattal fejeződött be. Utána a résztvevők közösen átvonultak gróf Esterházy János közeli emléktáblájához, ahol gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket a felvidéki mártír politikus előtt.
