Genetikai oka lehet az ájulásra való hajlamnak
MELBOURN. A genetikai háttér is szerepet játszhat abban, hogy bizonyos emberek hajlamosabbak az ájulásra - állapították meg a kutatók.
Amerikai szakemberek egypetéjű és kétpetéjű ikreket vontak be tanulmányukba. A Neurology című folyóiratban közölt eredmények szerint az ájulásra való hajlamban meghatározó szerepet játszhat az egyén genetikai felépítése.
"Az, hogy a múló eszméletvesztés hátterében genetikai, környezeti tényezők vagy netán azok együttesen állnak, már jó ideje vita tárgyát képezi" - mutatott rá a tanulmány szerzője, Samuel Berkovic.
Az ájulás rövid ideig tartó, múló eszméletvesztés, amelyet általában valamilyen érzelmi megrázkódtatás vált ki. Néhány embert meglehetősen gyakran, másokat csupán ritkán vagy egyáltalán nem érint a jelenség. A mostani tanulmány 51 ikerpár bevonásával készült, akiknek legalább egyik tagja hajlamos volt a visszatérő eszméletvesztésre.
Az eredmények szerint az egypetéjű ikrek kétszer nagyobb valószínűséggel küzdöttek mindketten rendszeres ájulási epizódokkal, mint a kétpetéjűek - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában. Az egypetéjű ikrek továbbá nagyobb valószínűséggel szenvedtek szokványosnak tekintett tényezők - például a vér látványa - által kiváltott múló eszméletvesztéstől, mint a kétpetéjűek.
A nem iker rokonsági kapcsolatban álló családtagok esetében azonban nem mutattak ki ilyenfajta összefüggést az ájulásra való hajlam kapcsán a szakemberek. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az eszméletvesztés örökölhetősége rendkívül összetett.
"Az eredményeink azt sugallják, hogy bár az ájulásra való hajlamban meghatározó szerepet játszhat a genetikai összetevő, ám valószínűleg több gén, illetve környezeti tényező is befolyásolja a jelenséget" - húzta alá a szakember.
"Az, hogy a múló eszméletvesztés hátterében genetikai, környezeti tényezők vagy netán azok együttesen állnak, már jó ideje vita tárgyát képezi" - mutatott rá a tanulmány szerzője, Samuel Berkovic.
Az ájulás rövid ideig tartó, múló eszméletvesztés, amelyet általában valamilyen érzelmi megrázkódtatás vált ki. Néhány embert meglehetősen gyakran, másokat csupán ritkán vagy egyáltalán nem érint a jelenség. A mostani tanulmány 51 ikerpár bevonásával készült, akiknek legalább egyik tagja hajlamos volt a visszatérő eszméletvesztésre.
Az eredmények szerint az egypetéjű ikrek kétszer nagyobb valószínűséggel küzdöttek mindketten rendszeres ájulási epizódokkal, mint a kétpetéjűek - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában. Az egypetéjű ikrek továbbá nagyobb valószínűséggel szenvedtek szokványosnak tekintett tényezők - például a vér látványa - által kiváltott múló eszméletvesztéstől, mint a kétpetéjűek.
A nem iker rokonsági kapcsolatban álló családtagok esetében azonban nem mutattak ki ilyenfajta összefüggést az ájulásra való hajlam kapcsán a szakemberek. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az eszméletvesztés örökölhetősége rendkívül összetett.
"Az eredményeink azt sugallják, hogy bár az ájulásra való hajlamban meghatározó szerepet játszhat a genetikai összetevő, ám valószínűleg több gén, illetve környezeti tényező is befolyásolja a jelenséget" - húzta alá a szakember.
Forrás
MTI
