Fókuszban az egészségügy - Mennyit keresnek az orvosok?
Tavaly a szlovákiai orvosok havi 1 060 – 3 220 eurót kerestek, állítja az INEKO, a Gazdasági és Szociális Reformok Intézete. Az elemzést elkészítését a Dôvera egészségbiztosító finanszírozta. A INEKO számításai szerint tavaly egy családorvos havi fizetése bruttó 1 291 euró volt, egy belgyógyász 1 057 – 1 261 eurót, egy sebész 1 322 – 1 634 eurót, egy nőgyógyász 2 048 – 2 096 eurót keresett. Peter Goliaš elemző szerint a gasztroenterológusok kerestek a legtöbbet, 3 199 – 3 223 eurót.
A magánorvosok szövetsége kézből megkontrázta ezeket az adatokat. Keverik az almát a körtével, állítja a szervezet. Pásztor László elnök szerint a tanulmány tendenciózus, tisztességtelenül bánik az adatokkal, egyetlen célja, hogy az őszi bérharcban lobogtatni lehessen mondván, nem is keresnek olyan rosszul az orvosok.
Az INEKO önmaga védelmében leszögezi: becsléseinek pontosságát nagyban befolyásolhatja, hogy miért mennyit fizetnek a biztosítók, illetve hogy a kimutatott költségeket mennyire tekintették valósnak.
A munkavégzés árát a munkaügyi minisztérium adta az intézetnek. Ebben az általános orvos évi bruttó 1 024 eurót keresett, a belgyógyász szakorvos 1 225-öt, a sebész 1 564-et. Ez az egyetemi kórházak alkalmazottainak statisztikai átlaga 2010-ben. Goliáš szerint a több mint 22 000 orvosnak egy nagyjából a fele. A kimutatott átlagos jövedelmekben nem vették figyelembe a munkaviszonyban dolgozó orvosok egy részének, a magánvállalkozóként dolgozó orvosoknak és az ambuláns rendelésben dolgozó magánorvosoknak a jövedelmét.
Az egyetemi kórházakban gyűjtött adatokat az INEKO kiegészítette a Magánorvosok Szövetségének átlagos éves költségkimutatásával, mely szerint egy általános orvos rendelője fenntartására éves szinten 34 000 eurót, egy sebész 52 000 eurót költ. Ez az összeg tartalmazza az egészségügyi nővér fizetését, a könyvelés díját, a műszerbeszerzést és az igénybe vett szolgáltatások árát. Ehhez becsléssel felszámolták, hogy a soron kívüli ellátásért és a az egészségi állapotról kiállított igazolásokért készpénzre is szert tettek az orvosok, ami akár havi 500 euróval is növelhette a bevételeiket. Ennél az adatnál az INEKO forrásként egy anonim, magas beosztású egészségügyi dolgozóra hivatkozott.
Pásztor László szerint a tanulmány olyan végkövetkeztetéseket tartalmaz, miszerint „az orvosok nem is keresnek olyan keveset", és ez rossz, mert az orvosok és az egészségügyi dolgozók arról akartak ősszel beszélni az érintettekkel, hogy ténylegesen mennyi a munkájuk értéke, és milyen problémáikat kellene végre megoldani. Pásztor úgy véli, az elemzés akkor lenne elfogadható és reális, ha azt számolná ki, hogy valamennyi valós kiadás és költség leszámítása után mennyi nyeresége marad az orvosnak. Pásztor szerint nem hasonlítható össze egy pozsonyi és egy vidéki kisvárosi belgyógyász, sem egy városi vagy tanyasi családorvos. Lényeges különbségek vannak ugyanis a létfenntartási kiadásaikban, más a helyzetük, különböznek a költségeik.
Az orvosi szakszervezet azért is tiltakozik, mert az INEKO nem mutatta ki, hogy a kórházi orvosok béréből mennyit tesznek ki a túlóra- és ügyeleti díjak, és nem tünteti fel azt sem, hogy átlagosan havi hány óra munkavégzéssel keresik meg az elemzésben közölt béreket az orvosok, miközben köztudomású, hogy rendszeresen túllépik a Munka Törvénykönyvében megszabott maximális havi munkaóra-számot. „Vannak kórházak, ahol megszakítás nélkül 32 vagy 56 órát dolgozik egy-egy orvos, így a havi munkaideje meghaladja a 300 órát” – írja honlapján a szakszervezet, amely arra is figyelmeztet, hogy a magánorvosok esetében a rendelőnek is vannak fenntartási költségei, amit az elemzés egyáltalán nem vesz figyelembe.
