Félmegoldások a vasúti táblák ügyében

Horony Ákos jogász rámutatott: 2011-ben a kétnyelvű táblák kérdése pontatlan megfogalmazással került be a kisebbségi nyelvhasználati törvénybe, mivel csak az állomásokról volt szó, a megállókról nem. A vasút éveken keresztül – egészen a kormányváltásig – azzal érvelt, hogy mivel nincs összhangban az ő törvényükkel, a vasúti törvénnyel, ezért a táblákat sehova nem lehet kihelyezni.

„Amióta kormányváltás történt és új miniszter van, azóta rájöttek, hogy valahova mégis ki lehet helyezni. A kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényeket a nemzetközi egyezmények értelmében tágan kéne értelmezni, nem pedig leszűkítve. A vasút és a minisztérium pedig jelenleg is keresi a lehető legszűkebb értelmezését ezeknek. A kormányprogramba belekerült ez a probléma, véleményem szerint egy év bőven elég lett volna arra is, hogy a törvényt módosítsák a megfelelő módon, akkor mindenhova kikerülhetnének a táblák, a megállókra és az állomásokra is” – nyilatkozta portálunknak Horony Ákos.

A vasúti kétnyelvűségért küzdő Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom tagjai korábban több állomásra is kihelyeztek magyar nyelvű táblát, így az ekeli megállóra és a dunaszerdahelyi vasútállomásra is. A táblákat akkor a vasúttársaság pár órán belül eltávolította. A civilek csalódottak, hogy most a minisztérium félmegoldással állt elő.

„Szomorúan fogadtuk a hírt, hogy bár részleges megoldás születik, a vasúti nyelvhasználati küzdelem szimbólumává vált ekeli vasúti megállóhelyen mégsem lesz magyar felirat. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia nevében Kovács Balázs megkereste a miniszter urat és felhívta a figyelmét arra, hogy a közzétett jegyzékhez képest van még tizenkét további olyan vasútállomás, mely az interneten elérhető források szerint állomásként van definiálva, tehát még ez a szűkített törvényi értelmezés is vonatkozna rá, és ahol még ebben az interpretációban is meg lehetne oldani a magyar nyelvű vasúti helynevek kihelyezését. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Jogsegélyszolgálatának képviseletében Fiala János jogász megkereste a Szlovák Államvasutakat, érdeklődött, hogy mi alapján nevezik meg a távolról irányított vasútállomásokat, hiszen a vasúti törvényben ilyen definíció nem található. Nemrég érkezett a válasz, ahol már a távolról irányított vasútállomások fogalom használatától eltekintett a vasút, és például Nagymegyer állomását is megállónak titulálja, megfogalmazva a levélben azt, hogy annak ellenére, hogy állomásnak tűnhet az épület, valójában egy megállóhelyről van csak szó” – mondta Orosz Örs, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom tagja.

A Szlovák Államvasutak és a közlekedési minisztérium is tehát egyre több kibúvót keres, hogy a lehető legkevesebb helyen kelljen kihelyezni a magyar nyelvű táblákat. A törvényi megfogalmazás azonban még több kételyt vet fel.

„A kisebbségi nyelvhasználati törvény a szlovák államnyelvtörvényre mintegy válaszul született, és az igazság az, hogy a szlovák államnyelvtörvényben sem szerepel a vasúti megállóhely fogalom, ott szintén csak vasútállomást említ a jogalkotó. Tehát hogyha ezt az interpretációt alkalmazzuk az államnyelvtörvényre, akkor tulajdonképpen a vasúti megállóhelyeken szlovák felirat sem szerepelhetne” – jegyezte meg Orosz Örs.

Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter korábban azt ígérte, hogy március elején megkezdik a kétnyelvű táblák kihelyezését, de ennek egyelőre nyoma sincs. A tárcavezető többszöri megkeresésünkre sem volt hajlandó nyilatkozni az ügyben, de azt ígérte, módosítani fogják a vonatkozó jogszabályt, amely jelenleg nem teszi lehetővé, hogy a vasúttársaság minden megállón kihelyezhesse a megállóhelyek magyar megnevezését is.