Esterházy-emlékplakettet kap Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész

- Gróf Esterházy János felvidéki mártírpolitikus halálának 60. évfordulója kapcsán a Boráros Imre Színház a Felvidéken és külföldön is sok helyen mutatja be a Siposhegyi Péter által az Ön felkérésére írt Hantjával sem takar – János passió című Esterházy-monodrámát, amely ősbemutatóját 2007. március 25-én a komáromi Kultúrpalotában tartották. Ön bő tíz évvel ezelőtt kérte fel a darab megírására a szerzőt...

- Miután a 2006-os év végén hazatértünk egy külföldi turnéról, felfigyeltünk egy hírre, hogy 2007-ben emlékezünk meg a gróf halálának 50. évfordulójáról. Adódott az ötlet, hogy a gyászévforduló kapcsán be kellene mutatni egy Esterházy Jánosról szóló darabot. Ezért felhívtam Siposhegyi Péter író barátomat, akivel már korábban több darabja kapcsán is együttműködtem (sőt, két darabot nekünk írt), hogy vállalja e hiánypótló mű megírását. Nagyon jónak tartotta az ötletemet, majd két percnyi gondolkodás után – nagy örömömre – vállalta annak megírását. Mivel két hét után már küldte is a kész szövegkönyvet, annak ősbemutatóját március 25-én megtarthattuk a Duna Menti Múzeum dísztermében. Ott még maga a nagybeteg szerző is jelen volt, de sajnos, 2009 októberében 52 évesen távozott az élők sorából.

- Azóta hol mindenütt mutatták be az Esterházy-monodrámát, s a darab a nagy életmű melyik részét állítja középpontba?

- Bár nem számoltuk, hozzávetőleg már a 100. előadásnál tartunk, hiszen Felvidék- és Magyarország-szerte akkoriban és a későbbiekben is nagyon sok helyen mutattuk be ezt az egyfelvonásos darabot. Emellett ausztriai és németországi magyar közösségek, szervezetek meghívásainak is eleget tettünk, illetve a svéd emigrációban élő magyarok körében, a gyászos Trianon-évforduló alkalmából rendezett lundi emlékünnepségen, valamint a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben, Robert Malfattinak, a gróf unokájának és Kárpát-medencei magyar európai parlamenti képviselőknek a jelenlétében is előadtuk azt. Úgy érzem, hogy egyre aktuálisabb a mű mondanivalója, amelybe Siposhegyi Péter a saját világlátását is belszőtte. A gróf halálának 60. évfordulója kapcsán idén a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Esterházy-emléktábla-avatással egybekötött rimaszombati országos közgyűlésén mutattuk be a darabot, tegnap pedig Ipolynyéken Hrubík Béla polgármester meghívásának tettünk eleget. Úgy a darabot, mint dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató előadását nagy érdeklődés övezte.

A darab grófunk életének 1936 és 1957 közti időszakát idézi fel. Sokrétű munkásságának azt a két évtizedét, amikor a felvidéki és az egyetemes magyarság jogaiért mindenkor bátran kiállt, s a Magyar Párt elnöke lett. A Siposhegyi-monodrámában a nagypénteki szertartások világa elevenedik meg, hiszen egy ember áldozatáról van szó. Az általam alakított János Esterházy tragikus sorsának fontos részleteit – annak lelki és politikai hátterét is feltárva – idézi fel. A szertartásvezetők – kikiáltók a nagypénteki gyászszertartások szokásos eszközét, a kereplőt használják. A 12 stáció hossza a történet haladtával úgy rövidül, ahogy elfogy a főszereplő körüli élet... Immár tizedik éve hirdeti a világ magyarlakta vidékein, hogy az erkölcs és a politikai igenis öszeegyeztethető – az emberi tisztaság és a korrekt politikai magatartás nem zárja ki, hanem elengedhetetlenül feltételezi egymást!

- Milyen volt más a darab korábbi és jelenlegi fogadtatása, hiszen az eltelt évtized során gróf Esterházy János munkássága és példaértékű helytállása egyre jobban bekerült a köztudatba?

- Visszatekintve magam is csodálkozom azon, hogy volt bátorságunk ehhez a sok helyen még manapság is tabunak számító témához nyúlni. Tíz évvel ezelőtt még kevesebben voltak azok a tollforgatók és politikusok, akik akartak-mertek a gróf életművével foglalkozni, de mi tagadás, napjainkban sincsenek sokan. Ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy én is az „úttörők“ közé tartozom, ami büszkeséggel tölt el. Tudatában voltunk annak, hogy a nézők többsége vajmi keveset tudhat Esterházyról, ezért az előadásaink előtt vagy az általunk felkért Esterházy-kutatók ismeretették a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, vagy mi olvastunk fel egy rövid összefoglalót a pályájáról.

Örvendetes, hogy személye, életműve a sajtónak és az Esterházy-kutatásokkal kapcsolatos eredmények közzétételének köszönhetően is egyre jobban bekerül a köztudatba. Erre nagy szükség is van, hiszen ő a saját példájával a ma élő magyarság számára is mutatja a követendő helyes utat. Produkciónknak elsősorban ott van nyert ügye, ahol azelőtt dr. Molnár Imre megtartja a grófról szóló lényegre törő előadását. Annak jóvoltából ugyanis a nézők jobban megértik az általunk közölt mondanivalót, s üzenetünkkkel azonosulni tudnak. Ezt bizonyítja az is, hogy az előadásunk után sok idős és fiatal néző mindig odajön gratulálni, gyakran könnyes a szemük, és kérdéseket is fel szoktak tennei Esterházyról, illetve a darabról. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy számomra még inkább jóleső érzéssé válik Esterházy és a szerző gondolatvilágának minél gyakoribb, közérthetőbb módon történő tolmácsolása.

- A monodrámát a Pesti Megyeháza Városház utca 7. szám alatti dísztermében március 12-én 11 órától tartandó Esterházy-emlékünnepség keretében is bemutatják, és értesüléseink szerint Ön pedig az ismertetett misszió teljesítéséért Esteházy-emlékplakettben részesül. Mikor, milyen módon szerzett erről tudomást?

- Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség mellett működő Esterházy János Emlékbizottság elnöke korábban Oroszlányban és a említett rimaszombati cserkészrendezvényen is megtekintette a monodrámát, sőt, az első helyszínen bevezető beszédet is mondott. Már ott is említette, hogy hamarosan nagy megtiszteltetésben lesz részem, s két nap múlva a vasárnapi Esterházy-emlékünnepségre szóló meghívót is megkaptam. Abban ez áll: „A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság 1991 óta rendezi meg Esterházy János-emlékünnepségét, amely keretében minden évben Esterházy-díjat adományoz olyan személyek és intémények részére, akik-amelyek a felvidéki magyarság megmaradásáért és gróf Esterházy János mártírpolitikus szellemi örökségének megőrzéséért jelentős tevékenységet fejtettek ki. Ezentúl szeretném értesíteni Önt, hogy az Esterházy Emlékbizottság javaslata és a Rákóczi Szövetség országos elnöksége döntése értelmében 2017-ben Esterházy-emlékplakettet kap Boráros Imre színművész. Az elismerést Esterházy János kultuszának ápolásáért és a felvidéki magyar közösségért folytatott kiemelkedő munkájáért ítélte oda a Rákóczi Szövetség elnöksége“. A Szép utcában 10 órakor kezdődő Esterházy-emléktábla-koszorúzás után a Pesti Megyeháza dísztermében folytatódó Esterházy-emlékünnepség része lesz a szónoklatokon és a díj átadásán kívül a monodráma bemutatása is.

- Ön korábban már a legnagyobb elismerésnek számító Kossuth-díjat is megkapta. Milyen érzésekkel tekint az újabb díja elé?

- Az Esterházy-monodráma bemutatása tíz év alatt már nagyon a szívügyemmé vált, ha ez nem így lenne, ennyi ideig szívvel-lélekkel bizonyára nem is foglalkoznék azzal. Az ősbemutató óta további könyvekből és más publikációkból még jobban megismertem Esterházy János gondolatmenetét, tetteinek okait, ezért vélhetően ez idő tájt még hitelesebben tudom átadni az üzeneteit a közönségnek. Talán nem tűnik túlzásnak, ha azt állítom: számomra Esterházy János a fény, a hit, a szeretet, az áldás és maga a csoda.