Elkészült a Tejút eddigi legjobb 3D-s térképe
Kiderült, hogy a belső régiók földimogyorószerű - vagyis X-szerkezetű - alakot öltenek bizonyos szögekből megfigyelve. A furcsa elrendeződést a VISTA teleszkóp adatai, illetve a központi dudorban lévő, több száz nagyon halovány csillag mozgásáról kinyert mérések segítségével térképezték fel.
A galaxis egyik legfontosabb és legmasszívabb része a galaktikus dudor. Eme óriási központi felhő mintegy 10 milliárd csillagot ölel fel több ezer fényévnyi területen, ám struktúrája és eredete eddig kevésbé volt ismert. A galaktikus korongon belüli helyzetünk miatt eme központi régió – mely mintegy 27 ezer fényévre van – vizsgálatát igen megnehezítik a por és gáz sűrű felhői. A csillagászok csak a porfelhőkön áthatolni képes, hosszabb fényhullámhosszok vizsgálatával – mint infravörös sugárzás - tudják megfigyelni a dudort.
A 2MASS infravörös felmérés korábbi megfigyelései már utaltak arra, hogy a dudor rejtélyes, X-alakzatú struktúrába rendeződik. Most két kutatócsoport számos ESO-teleszkóp új adatainak segítségével alkotott még tisztább képet a dudor szerkezetéről.
Az első csoport, a Max Planck Intézet csapata a VISTA teleszkóp közeli infravörös felmérésnek adatait alkalmazta, amely a korábbiaknál harmincszor haloványabb csillagokat is észlelni tudja. A csapat összesen 22 millió, vörös óriást azonosított, amelyek jól ismert tulajdonságaik révén lehetővé teszik távolságuk meghatározását.
Christopher Wegg, az első tanulmány vezető szerzője szerint a VISTA csillagkatalógusának mélysége jóval meghaladja a korábbi vizsgálatokét, így észlelni tudják eme csillagok teljes populációját a leginkább kitakart régiókat leszámítva. „A csillagok megoszlása alapján háromdimenziós térképet tudtunk létrehozni a központi dudorról. Ez az első alkalom, hogy ilyen térkép készül a dudor alakját feltételező modell segítsége nélkül.”
Kiderült, hogy galaxisunk belső régiója oldalról nézve héjában pihenő földimogyoró alakját idézi, míg felülről igencsak elnyújtott küllőjét – mondja Ortwin Gerhard, a vizsgálat társszerzője. „Ez az első alkalom, hogy tisztán látjuk a régiót a Tejúton, és a szimulációk alapján ez az elrendeződés jellemző egy olyan küllős galaxisra, amely csillagok korongjaként kezdte életét.”
A második nemzetközi kutatócsapatot Sergio Vásquez chilei doktorandusz vezette. Õk más megközelítéssel éltek a dudor struktúrájának feltérképezéséhez. Az MPG/ESO 2,2 méteres teleszkóp 11 év különbséggel készített felvételeit hasonlították össze, így le tudták mérni a dudor csillagainak mozgásához kapcsolható apró változásokat az égbolton. Ezeket az adatokat aztán kombinálták ugyanezen csillagok a Földtől távolodó és felé közeledő mozgásáról (úgynevezett radiális sebesség) kinyert mérésekkel, így több mint 400 csillag elmozdulását térképezték fel három dimenzióban. Vizsgálatuk szintén X-struktúrájú dudort mutatott.
A csillagászok úgy vélik, hogy a Tejút eredetileg csillagok csupasz korongja volt, mely később vékony küllőt alkotott.. Ennek belső része aztán meghajlott, és létrejött az új vizsgálatokban látott háromdimenziós földimogyoró alakzat. Az új térképet a Tejút evolúciójának és dinamikájának részletesebb tanulmányozására lehet felhasználni.
