Elemzők: Még várható vihar a szlovákiai jobboldalon
POZSONY. Két év alatt szinte felismerhetetlenné vált a szlovák parlament. Az ellenzéki pártok frakcióiból ugyanis már 18 képviselő távozott. Paradox módon a 83 képviselővel rendelkező kormánypárt után ők alkothatták volna a legerősebb frakciót. Nem így történt, mert már vagy a saját érdekeiket, vagy az új pártok érdekeit képviselik.
Michal Horský politológus nem lepődik meg ezen a jelenségen, hiszen a jobboldal nem esett át azon az integrációs folyamaton, amelyen a baloldal átesett. Az utóbbihoz tartozók az eltelt tíz év során az Irány-Szociáldemokráci védjegy alatt egyesültek. Horský úgy véli, hogy a jobboldali pártok arculata sem alakult ki, és a történteket a pénzügyi, gazdasági és szociális válság is befolyásolta.
A szakember úgy véli, hogy a válság idején a volt jobboldali kormány reformjainak a hatása meggyengült, s a jobboldal képtelen volt új gondolatokkal előrukkolni. Szerinte ennek bizonyítéka olyan politikai csoportosulások megjelenése is, mint a Szabadság és Szolidaritás (SaS) valamint az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (O¼aNO).
Pavol Haulík szociológus szerint is vihar tör majd ki a politikai színtéren. „A helyhatósági választások még bizonyos nyugtatóként hatnak a pártokra, de azt gondolom, hogy azután a mozgás aránylag felgyorsul“ – fejtette ki a szakember. Úgy véli, hogy több instabil politikai párt is van, amelyek támogatottsága alig 5 százalék körüli. Ha ezek a pártok képtelenek megerősödni, akkor a parlamenti frakciókban további változásokra kerülhet sor.
A független honatyák száma azonban ez idő tájt nem rekord értékű. Eddig a legtöbb, azaz 30 független parlamenti képviselővel ugyanis 1998 és 2002 között működött a parlament. Mikuláš Dzurinda első kormánya idején ugyanis Meèiar választási törvényének a hatására több politikai párt frakciója felbomlott. Ez a jelenség a második Dzurinda-kormány időszakára is jellemző volt, amikor 25 független képviselővel működött a parlament. Aztán az első Fico-kormány idején a számuk 15-re, az utolsó Radièová-kormány idején pedig 7-re csökkent.
A Radièová-kormány megbuktatása után a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió-Demokrata vPárt (SDKÚ-DS) valamint a Most-Híd vegyespárt a Népi Platform (¼P) megalakításával próbálkozott, ami egyes politikusok saját bevallása szerint is „vakvágánynak“ bizonyult. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke szerint az nem működhetett, mivel az egyik párt fékezte a munkáját.
Haulík szerint az ¼P-hez hasonló tömörülés nem működhet úgy, hogy nincs egy természetes vezére. Hozzáfűzte: a csoportosulás a megyei választások során Besztercebánya (Banská Bystrica) és Kassa megyében is csődöt mondott, a pártok nem találtak közös megyeelnök-jelöltet.
A pártok manapság saját érdekeiket próbálják érvényesíteni a törvényhozásban. Több párt ugyanis egyáltalán nem biztos abban, hogy a következő parlamenti választások során is megszerzi-e majd a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Ha köztük akad is valamiféle közös kezdeményezés, az mindig csak egy-egy konkrét esetre vonatkozik.
Egyedül az Irány-Szociáldemokrácai (Smer-SD) bizonyul szilárdnak. Robert Fico, a kormánypárt vezére több alkalommal is rámutatott, hogy közülük még egyetlen képviselő sem távozott. Miroslav Èíž, a párt egyik alelnöke ezzel kapcsolatban kijelentette: ez természetes, mert pártjuk konszolidált. „Azzal az értékrenddel, amelyet a polgárok többsége támogat, mivelhogy a legtöbb szavazattal rendelkezünk, senki sem dolgozik, és azzal nem is folytat komoly párbeszédet. Már ez is összeköt és egységbe kovácsol bennünket, mert hatékony intézkedéseket csak akkor foganatosíthatunk, ha egységesek leszünk“ – magyarázta Èíž.
Haulík azonban azt gondolja: a pártnak nem a pártvezér egyedüli útmutatása alapján kellene működnie „Annak át kell élnie a vezércseréket is, egyébként nem nevezhető pártnak“ – fűzte az elmondottakhoz. Horský pedig rámutatott: a kormánypárt saját politikai kínálatát arra a tényre alapozta, hogy egyre jobban szétforgácsolódik a jobboldal. „Az a párt, amely felfelé halad, nem veszíti el a képviselőit, hanem preferenciákat gyarapít. Ha azonban kezd hanyatlani, egyre inkább szétforgácsolódik, és úgy végzi, mint ahogy látszik is: az SDKÚ-DS és a SaS típusú pártok végzik“ – állítja Horský.
A szakember úgy véli, hogy a válság idején a volt jobboldali kormány reformjainak a hatása meggyengült, s a jobboldal képtelen volt új gondolatokkal előrukkolni. Szerinte ennek bizonyítéka olyan politikai csoportosulások megjelenése is, mint a Szabadság és Szolidaritás (SaS) valamint az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (O¼aNO).
Pavol Haulík szociológus szerint is vihar tör majd ki a politikai színtéren. „A helyhatósági választások még bizonyos nyugtatóként hatnak a pártokra, de azt gondolom, hogy azután a mozgás aránylag felgyorsul“ – fejtette ki a szakember. Úgy véli, hogy több instabil politikai párt is van, amelyek támogatottsága alig 5 százalék körüli. Ha ezek a pártok képtelenek megerősödni, akkor a parlamenti frakciókban további változásokra kerülhet sor.
A független honatyák száma azonban ez idő tájt nem rekord értékű. Eddig a legtöbb, azaz 30 független parlamenti képviselővel ugyanis 1998 és 2002 között működött a parlament. Mikuláš Dzurinda első kormánya idején ugyanis Meèiar választási törvényének a hatására több politikai párt frakciója felbomlott. Ez a jelenség a második Dzurinda-kormány időszakára is jellemző volt, amikor 25 független képviselővel működött a parlament. Aztán az első Fico-kormány idején a számuk 15-re, az utolsó Radièová-kormány idején pedig 7-re csökkent.
A Radièová-kormány megbuktatása után a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió-Demokrata vPárt (SDKÚ-DS) valamint a Most-Híd vegyespárt a Népi Platform (¼P) megalakításával próbálkozott, ami egyes politikusok saját bevallása szerint is „vakvágánynak“ bizonyult. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke szerint az nem működhetett, mivel az egyik párt fékezte a munkáját.
Haulík szerint az ¼P-hez hasonló tömörülés nem működhet úgy, hogy nincs egy természetes vezére. Hozzáfűzte: a csoportosulás a megyei választások során Besztercebánya (Banská Bystrica) és Kassa megyében is csődöt mondott, a pártok nem találtak közös megyeelnök-jelöltet.
A pártok manapság saját érdekeiket próbálják érvényesíteni a törvényhozásban. Több párt ugyanis egyáltalán nem biztos abban, hogy a következő parlamenti választások során is megszerzi-e majd a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Ha köztük akad is valamiféle közös kezdeményezés, az mindig csak egy-egy konkrét esetre vonatkozik.
Egyedül az Irány-Szociáldemokrácai (Smer-SD) bizonyul szilárdnak. Robert Fico, a kormánypárt vezére több alkalommal is rámutatott, hogy közülük még egyetlen képviselő sem távozott. Miroslav Èíž, a párt egyik alelnöke ezzel kapcsolatban kijelentette: ez természetes, mert pártjuk konszolidált. „Azzal az értékrenddel, amelyet a polgárok többsége támogat, mivelhogy a legtöbb szavazattal rendelkezünk, senki sem dolgozik, és azzal nem is folytat komoly párbeszédet. Már ez is összeköt és egységbe kovácsol bennünket, mert hatékony intézkedéseket csak akkor foganatosíthatunk, ha egységesek leszünk“ – magyarázta Èíž.
Haulík azonban azt gondolja: a pártnak nem a pártvezér egyedüli útmutatása alapján kellene működnie „Annak át kell élnie a vezércseréket is, egyébként nem nevezhető pártnak“ – fűzte az elmondottakhoz. Horský pedig rámutatott: a kormánypárt saját politikai kínálatát arra a tényre alapozta, hogy egyre jobban szétforgácsolódik a jobboldal. „Az a párt, amely felfelé halad, nem veszíti el a képviselőit, hanem preferenciákat gyarapít. Ha azonban kezd hanyatlani, egyre inkább szétforgácsolódik, és úgy végzi, mint ahogy látszik is: az SDKÚ-DS és a SaS típusú pártok végzik“ – állítja Horský.
Forrás
Pravda.sk
