Elemzők: a kormánykoalíciónak nem érdeke az előre hozott választás
„A Szlovák Nemzeti Párt erősödése már nem annyira dinamikus, mint korábban, s mivel kiderült, előre hozott választásokat leginkább Danko akart, most neki kell a leghangosabban kiabálnia, hogy nem kell. Önmagát kényszerítette visszavonulásra. Egyébként azt gondolom, az előre hozott választások a kormánykoalíció egyetlen pártjának sem érdeke” – vélekedett Marián Leško. Mint mondta, Danko egyébként azért kardoskodott az előrehozott választások mellett, mert az volt a benyomása, a dolgok igencsak jól alakulnak számára, s belátható időn belül kártyáinak állása annyira jó lehet, hogy talán még kormányalakításra is pályázhatna.
Martin Slosiarik szociológus sem lát okot arra, hogy az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD), a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Most-Híd az előre hozott választások mellett foglaljon állást. „Néhányuk számára igencsak kockázatos üzlet lenne. Ha mégis sor kerülne rá, az SNS némileg jobb eredményeket hozna, abban viszont nem vagyok biztos, hogy a Smer-SD meg tudná-e ismételni a márciusi választásokon elért eredményeit. A Most-Híd esetében azt gondolom, amennyiben a párt képes lenne mozgósítani választóit, átlépné az 5 százalékos küszöböt” – fejtette ki.
Slosiarik ugyanakkor rámutatott: a koalíció jelenleg kényelmes helyzetben van, így akár a választások végéig is kibírja. „A választók a koalíciós felállást nagyon hamar megszokták, bár nem igazán elégedettek vele” – hangsúlyozta.
Leško megjegyezte, a választásokat követően a Smer-SD-vel koalícióra lépő pártok értetetlen módon nem használták ki pozíciójukat arra, hogy személyi feltételeket támasszanak. „Az SNS volt az egyetlen párt, mely hatalmi szempontból előbbre lépett. A Most-Híd és a #Háló (Sie) érthetetlenül mindebbe beletörődött. Megmondhatták volna, maradjon a belügyminisztérium, de nem ebben a felállásban” – vélekedett.
A kérdésre, van-e a jelenlegi koalíciónak alternatívája, Leško azt felelte: az ellenzék pillanatnyilag annyira megosztott és versengő, hogy senki még csak kísérletet sem tesz, hogy alternatívát állítson fel a jelenlegi kormánnyal szemben. A Szabadság és Szolidaritás (SaS), illetve az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (O¼aNO–NOVA) pedig elsősorban olyan szempontból tekint a dolgokra, hogy az miként segíthet nekik. Azokban a dolgokban, melyekben képesek egyetérteni, összefognak, de az építkezés rendkívül bonyolult. Nincs belső potenciál az összefogásra, arra, hogy közösen felállítsanak egy alternatívát” – jellemezte a helyzetet Leško.
Az új politikai pártok alakulásával kapcsolatos híresztelések margójára megjegyezte: megvan az igény új szerveződések létrejöttére, ez már az elmúlt választások idején is megmutatkozott. Mint mondta, az emberek az érzékeny kérdésekben, mint a munkanélküliség, egészségügy, oktatásügy, az államtól várják a megoldást. „Az utóbbi években a problémák között az első helyet a korrupció foglalta el, s az állam képviselőit érintően, miszerint képesek-e a kérdést átlátható módon kezelni, a lakosság bizalmatlansága jelentős. Egy ilyen párt potenciálja a Smer-SD-hez kellene, hogy hasonítson” – mondta.
Leško szerint a legutóbbi választások során nem volt kezdeményezés, mely megszólíthatta volna a lakosság ezen rétegét, tehát a rendelkezésükre állókból választottak. „Sok választó tiltakozásának adott hangot. Egy esetleges új párt hiteles személyiséggel az élén, mely nem csupán a korrupció bírálatára szorítkozna, de a szükséges társadalmi változások tekintetében egységes koncepcióval rendelkezne, akár 20 százalékos eredményt is elérhetne” – vélekedett Leško.
