Egészségügyi reform - Nehezebb műtéteket csupán 40 kórház végezhet?

A javaslat, mely megahatározza, a 80 intézmény közül melyik az a 40, amelyek majd a krónikus betegekről gondoskodnak, már az egészségügyi minisztérium asztalán van. Az év végéig a tárca arra kérdésre is szeretne választ kapni, hogy reális-e egy ilyen jellegű változás.

A kormány által a közelmúltban jóváhagyott 2016. évi Nemzeti Reformprogram szerint a minisztérium tervei között szerepel a kórházak szerkezetátalakítása. Jelenleg a Szlovákiai Kórházak Szövetsége (ANS) által még az elmúlt éven benyújtott javaslattal foglalkozik. A szövetség reméli, az új tárcavezető egyetért javaslataikkal.

Az ANS az akkut esetek kezelésére 40 kórházat választott ki. Ezeknek az intézményeknek sürgősségi részleggel és olyan alapvető fontosságú osztályokkal kellene rendelkezniük, mint a sebészet, belgyógyászat, akkut és intenzív osztály, nőgyógyászat és szülészet, illetőleg gyermekgyógyászati osztály. Saját vizsgálati részleggel is fel kellene, hogy legyenek felszerelve, illetőleg a gyorsmentők elsősorban ezekbe az intézményekbe szállítanák a betegeket.

„A többi kórház járóbeteg-rendelést, illetőleg egynapos kezeléseket biztosítana, viszont az állandó sebészeti osztályok posztoperációs kezelést nem nyújtanának, csupán egynapos műtéti beavatkozásokat végeznének" – magyarázta Marián Petko, a Szlovákiai Kórházak Szövetségének elnöke.

Mint megjegyezte, javaslatuk nem jelentené a kórházak megszüntetését. Hasonló reformokat külföldön is végrehajtottak, de a kórházak ott sem szűntek meg – tette hozzá Petko. A társulás a javaslat kidolgozása során az Európai Unió régebbi tagországainak gyakorlatát vette alapul, mely például meghatározza: ahhoz, hogy egy szülészet szülészetként működhessen, egy adott időszak alatt bizonyos mennyiségű szülést le kell vezetnie. Amennyiben a követelménynek nem felel meg, nem vállalhatja szülések levezetését, ugyanis az a paciensre nézve kockázatos lehet. „Benyújtottunk egy javaslatot, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet módosítani. Aprópénzre kell váltani, s természetesen a szaktárca szakembergárdájának is részt kell vállalnia, semmiféle párbeszédtől nem zárkózunk el” – jegyezte meg Petko.

Tomáš Král, a Svet zdravia (Egészség világa) kórházhálózat szóvivője az egészségügyi dolgozók összetett munkapiaci helyzetére, a lakosság elöregedésére és a megbetegedések számát és jellegét érintő változásokra, illetőleg a civilizációs betegségek számának növekedésére rámutatva kijelentette, egy ilyenfajta változásra idővel szükség lesz. „Várható, hogy egyre több vidéki kórháznak kell majd átállnia a hosszantartó és krónikus betegségekkel küzdő paciensek ápolására” – magyarázta.

A Nyitrai Egyetemi Kórház igazgatója, Jozef Valocký szerint ahhoz, hogy konszenzusra jussanak és kialakítsák a megfelelő modellt, alapos és hosszantartó párbeszédre lesz szükség. „Nem egyszerű dolog ez. Nehéz ma megmondani, ki mit, meddig és hogyan csináljon. Valószínűleg ismét az egykori első, második és harmadik típusú kórházakról lesz majd szó” – vélekedik Valocký. A változást azért is tartja fontosnak, mert a kisebb járási kórházaknak bizonyos feladatok elvégzéséhez nincs megfelelő befogadóképességük, sem anyagi-műszaki feltételeik.

A kórházak típusok szerinti felosztása 2004-ig működött. Az 1. típusú, többnyire kisebb városi kórházak négy alapvető fontosságú – belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati-szülészeti és gyermekgyógyászati – osztállyal rendelkeztek. A 2. típusú, tehát járási kórházak 500 - 1 000 kórházi ággyal és körülbelül 12 osztállyal rendelkező intézmények voltak. Végül a 3. típusú kórházak csoportjába sorolták a megközelítőleg 1,5 millió fős vonzáskörzettel rendelkező intézményeket, ilyen volt például a pozsonyi, besztercebányai és kassai egyetemi kórház.

A Szlovákiai Kórházak Szövetsége által felvázolt kórházi rendszert Katarína Kafková, a Páciensek Jogvédő Szövetségének (AOPP) elnöke is hatékonynak tartja. „Azt a munkamegosztáshoz való bizonyos visszatérésnek tartom, amire a szakorvosok csekély száma miatt van szükség. Egy konkrét munkahelyre kellene összpontosítani őket, hogy képesek legyenek megoldani, illetőleg elkerülni a komplikációkat” – vélekedik Kafková. Egyúttal rámutat arra is, hogy a kórházi rendszer módosításával a páciensek távolabbi kórházakba való átszállítását is meg kell oldani. „Mindehhez komoly, az elmúlt időszak adatait, előrejelzéseket és a környezet adta kockázati tényezőket is figyelembe vevő párbeszédre van szükség. Előrelátónak kell lenni. Az elemzés fázisa elkerülhetetlen, de további eszközökre is szükség van, mint a DRG rendszer finanszírozása, az e-Health és hasonlók. Párhuzamosan ezekkel is kell foglalkozni. Véleményem szerint minőség és biztonság szempontjából a páciens csak nyerhet” – zárta le a témát Kafková.