Dzurinda: „hogy nem csaptam ki Žitòanskát a jelöltlistáról!“

Dzurinda szerint az azóta a Most-Híd pártjához szegődött Žitòanská a párt háta mögött önös érdekeit követve magánszámba kezdett, hogy a választásokon felkarikázza magát, egyenesen a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt pártelnöki tisztségébe.

Ez az incidens meglehetősen pontosan jellemzi Žitòanská jellemét. Egyben válasz a kérdésre, hogy juthat-e neki elvhű miniszteri szerep Robert Fico kormányában, illetve eljátszhatja-e a tisztesség harcosát?

Az elvhűségével kapcsolatos hangok csupán hiedelmek. Ami pedig, azt az elképzelést illeti, hogy majd Fico kormányában maga lesz a rebellió, amely keményen a botrányok végére jár, téves. Žitòanskának nem volt szokása megharcolni az elvekért. De még csak a pártért sem. Önmagáért szokott harcolni. A maga tisztségeiért. Pártban és kormányban.

Dzurinda oldalán

Az elvi kérdésekről folytatott vitákban és konfliktusokban többnyire a nem megfelelő oldalon állt. Radièová kabinetje idején például Dzurindát és Miklošt, s az ő üzleteiket védte.

Az első eset a Šèurka-ügy volt. A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt (SDKÚ-DS) nyitrai járási elnöke Šèurka cége az adóigazgatóságnak adta bérbe épületét. Amikor Radièová ezt problémásnak találta, falnak ütközött. Žitòanská a párt elnöki tanácsában Mikloš és Dzurinda, s ezzel az üzletember Šèurka oldalára állt.

A másik hasonló eset a Gorilla-ügy volt. Még 2012 elején, a Gorilla-ügyirat nyilvánosságra hozatalát követően, Radièová kormányfőként a botrány egyik kulcsszereplőjének leváltását követelte – a Nemzeti Vagyonalapot (FNM) vezető Bubeníkováét. Žitòanská akkor szembement Radièovával és Bubeníkovát megerősítette posztján. A pártvezetés kívánalmainak megfelelően szavazott. Ma talán furán hangzik mindez, de akkor az elején Žitòanská azok közé tartozott, akik igyekeztek eltussolni a Gorilla-ügyet.

Átverés

Aztán jöttek a 2012-es választások, s röviddel előttük – amikor az SDKÚ-DS preferenciái hirtelen esésnek indultak, s az emberek az utcára vonultak - Žitòanská hirtelen fordulatot vett, s valami olyat tett, amit becsapásnak hívunk. Pár héttel a választások előtt váratlanul megkérdőjelezte, hogy Dzurinda továbbra is alkalmas lenne a pártelnöki tisztségre, egyúttal bejelentve, ha elegendő karikát kap a választóktól, a választásokat követően elindul a pártvezéri posztért. Az a terve, hogy felkarikázza magát Dzurinda elé - köszönhetően annak is, hogy a választási kampány hajrájában nyugdíjba tessékelte a pártvezért, mondván itt lenne az ideje, hogy távozzék - végül be is jött neki.

Dzurindának ekkor már sem a válaszreakcióra, sem egy konfliktus kibontakoztatására nem maradt ideje (a választás tetőpontjához közeledett). Csupán annyit tehetett, hogy meglepődötten lehajtotta a fejét és várt.

Žitòanská a kampányban átvágta a vezetést, a pártot… És mindent egy lapra tett fel. Önmagára. A végső tus azonban így sem jött össze. Dzurindát Frešo váltotta, Žitòanská pedig csomagolt, majd Bugár szolgálatába állt. A 2016-os választásokat követően pedig Ficóéba is. Ellenállás és feltételek nélkül.

Az igyekvő hivatalnok

Na, de hogy Žitòanskát ne csak szidjuk, hivatalnokként egészen példásan viselkedett. Žitòanskában a törtetés egy különös formája lakozik. Hivatalnoki, karrierista. Igazságügy miniszterként kitartóan harcolt Harabinnal szemben. A kompromitált bírákkal szemben is. Kiharcolta, hogy kötelezően nyilvánosságra kelljen hozni az állam és a kereskedők, üzletemberek közötti szerződéseket, ami kiváló dolog volt, és ma is az. Hírneve dacára is eredménycentrikus.

Mint politikus azonban ne elég merész, nem eléggé lényegre törő és mérsékelten alibista. Az alapvető vitákban a főnökeinek, az ő érdekeinek rendelte magát alá. Hallgatva tűrt, anélkül, hogy nyíltan színt vallott volna. Arról nem is beszélve, hogy a kényes ügyekben szó szerint ki kell belőle passzírozni a véleményét (mint pl. a Bašternák-ügyben).

Fico kormányában vélhetően megbízhatóan ténykedik majd. Szófogadóan. Legalább addig, amíg érezhetően tapintja a presztízst és látja a perspektívát. Na nem a társadalmit, mert Fico és Bugár társaságának ilyenje nincs. A személyit.